Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 2. szám - Szabó Sándor: A nagy trilógia születése

áll, eleven, friss, a tudása sem megvetendő, olykor meglepő, mindenképpen nagyarányú, komoly munka. Bosszantott, hogy kijegyzett anyagom egy részét el kellett dobnom, mert ő beolvasztotta regényébe, méghozzá szerintem nem ott, ahova való, s nem úgy, ahogy az anyag természete kívánta. De miután ő figyelmen kívül hagyja Echnatont és korát, nagy kárt nem okozott nekem. Még egy szót Ecbnatonról: most látom, milyen jól láttam, hogy fúdásomban Jézus személyét összekötöttem Echnatonéval. Azonban a trilógia akkor lesz szerves egész és teljes, hogyha most ezt a területet teljesen kiaknázom és megírom az összekötő láncszemeket.”

Akarattya, így2. január /1.

„(...) Azokból a röpke megjegyzésekből, amiket Mózesre tettél, latom, hogy tökéletesen tisztában vagy ezzel a fickóval, s egyiptomi jelekkel írt titkos tanaival is. V éleményem azonban az, hogy bár az eredeti hieroglif je gyekkel írt mű sohasem található meg már, s a héber vének nem értették e jegyek harmadik értelmét, a Genezis héber szövegéből mégis sok rekonstruálható s éppen az, ami azért került a héberbe, mert nem értették.

(...) Ami Freud Mózesét illeti: van benne egy-két figyelemre méltó állítás, így legfőképp az, hogy Mózesünk egyiptomi volt, s hogy Echnaton tanait vitte tovább. De annak ellenére, hogy a vallásos kultuszcselekmények javarésze valóságos kényszercselekvésnek látszik, mégsem igaz, hogy maga a vallás neurózis, vagy éppen pszichózis. Hiszen így neurózis volna a mágia is, de nemcsak az, hanem az ember majdnem minden tevékenysége, hiszen bizonyos szigorú formák kötnek mindenfajta tevékenységet. Ma a Freud-könyv eléggé hézagos, terjengős huzavona, tizedrészét bátran el lehetne hagyni. Mózesről sokkal többet mond Echnaton története — és Jézusé.

Akarattya, 1952. január 22.

,,Most már, hogy tanulmányaim eléggé kiszélesedtek, arra kell gondolnom, hogy egy bizonyos területre korlátozzam magam, mert különben szétfolyik az anyag. Mózes alakjánál még habozok: tiszta egyiptominak lássam-e, vagy keveréknek talán (midián-egyiptominak, valamely midianita hölgy, s egy egyiptomi herceg fiának.). Brunton Manethora hivatkozik Mózes eredeti nevének említésekor, de egyéb bizonyítékait nem adja elő, csupán azzal bizonyít, hogy „kutatásai” ezt, meg azt vallják. Itt azonban a Biblia megjegyzése: Mózes „nehéz beszédű” volt, ezért választotta maga mellé Áront, hogy szóljon helyette. Mármost: Áron a testvére volt? Akkor miért választotta? Miképpen volt nehéz beszédű? Dadogott, vagy nem tudott héberül? Ez a hihetőbb. És miért menekült Mitanniba, olyan pokolba messze? Talán, mert ott rokonai voltak. Mondom, ezeket a körülményeket jól meg kell gondolni. Ámde lehetett nehéz beszédű ezért is, mert fogadalma titoktartásra kényszerítette. Az is sok fejtörést okoz nekem, hogy a zsidók vándorlása a „pusztában” miért tartott éppen 40 évig a Jézus böjtölése ugyancsak a ,pusztában 40 napig.”

46