Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Gál István: Szilasi Vilmos, Babits filozófus barátja
már azokon a határokon, amelyeken belül normális emberi mértékek alkalmazhatók.” (1924. július 7.) Az emigráció okozta szellemi távolságtartás és felfokozott figyelem is közrehat abban, hogy Szilasi leveleiben számos találó észrevételt tesz Babits formátumára és műveinek értékére vonatkozólag. Számára a magyar irodalmat, sőt, Magyarországot Babits műveinek mindennapi állandó olvasása és elemzése jelentette. Űjra meg újra visszatér értő méltatásukra, amelyek a könnyen csüggedő költő önérzetének növelésére és biztatására, jól tudta, szükségesek voltak: „Minden, ami tőled megjelenik, eseménye a világirodalomnak, nagy ünnepe az egész magyar szellemi életnek. De nekem személyesen, egyszerű életemben mindig egy fordulópont.” (1930. február 18.) Szilasi Vilmoséknál Brissagóban. (Színes diáról.) 39