Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1979 / 2. szám - Gál István: Szilasi Vilmos, Babits filozófus barátja
Saját sorsából, saját küzdelmes életéből volt tudatában svájci barátja, micsoda nyomasztó súly az állandó jövedelem nélküli élet. Babits a forradalmak utáni igazoltatások nyomán szerény középiskolai tanári nyugdíját sem kapta. Ezért is tudta Szilasi méltóképpen megbecsülni Baumgarten Ferenc hozzáértő és nagylelkű gesztusát, hogy alapítványának kurátori tisztségével Babitsnak biztos létalapot teremtett: „Mondanom se kell, mennyire örülök, hogy Baumgarten téged választott ki végrendelete végrehajtójának. Végre egy látható jele annak a hálának, mellyel neked az egész magyar nemzet tartozik." (1927. február 3.) A nemzet nagyjai iránti itthoni közöny, sőt ellenszenv megnyilvánulásai alkalmával a hozzáértő tisztelő vigaszával veszi körül Szilasi a költőt; rajongó, néha már-már fellengzős megnyilatkozásai közül változatlanul időszerűek fájdalmas, haragos kérdései: „Mikor fognak már veled úgy foglalkozni, ahogy egyedül méltó hozzád? S mikor tanulják már meg a kicsinyek a tiszteletnek és szellemi distanciának azt a hangját, mely személyedet megilleti?” (1930. február 18.) Szilasi Vilmos Babitshoz írt leveleinek fontossága nemcsak abban áll, hogy hosszú külföldi tartózkodása során kitágult szemhatárával fölismerte Babits magyar és nemzetközi viszonylatokban való kimagasló szerepét, hanem abban is, hogy új meg új munkáinak gondos és szakavatott elemzésével az itthoni kritikánál a legtöbb esetben alaposabban elemezte azokat. Az évek folyamán a megjelenés szerint rendre sorra kerültek a legkülönbözőbb Babits-művek, műfajai szerint valamennyi alkotás. Legtöbbször világirodalmi párhuzamok és összefüggések rendszerébe illesztve itt a művek a maguk méltó helyére kerülnek. Ezek közül valószínűleg messze kiemelkedő és a vonatkozó hazai irodalmat is beleszámítva a legjobb tanulmány a Halálfiairól szóló, mind filozófiai szempontból, mind a regénytechnikai fogások elemzését tekintve. (1927. május 20-i levél és 1927. november 26-i levél.) Babits Szilasi számára filozófus, költő, sőt, „a legfilozófusabb költő a világirodalomban.” Nem tesz különbséget a költő és a prózaíró Babits között, számára: „Alig van különbség Mihály prózai munkái és költeményei között. A különbség inkább csak az, hogy emezekben a kutatás izgatottabb, a föllelés gyorsabb, módszeresebb, tehát lassúbb, de épp így felvillanásaiban produktív. Nagy föladat volna, s már régen esedékes ennek a csodálatos szellemi teremtésnek karakterét meghatározni és alapvonalait megrajzolni. Remélem, egyszer lesz hozzá erőm elég.” HEIDEGGER ÉS HUSSERL KÖZELÉBEN A Babits—Szilasi levelezés eddig ismeretlen adatokat rejt magában Husserlnek és Heideggernek Babitsosai való kapcsolatáról, sőt iránta kifejezett nagyrabecsüléséről. „Megint a heidelbergi várhegyről írok neked, mint annyi évvel ezelőtt, az akkori boldog időkben.” — írja Szilasi 1921. május 14-én, majd ugyanebben az évben: „Vannak jó barátaim is, elsősorban Husserl, akihez mély közösség fűz — s mások, fiatalok is.” 1922-ben meghívja magukhoz Babitsékat: „Megismerkedtek néhány barátunkkal. Fönn Todteneubergben szomszédunk lesz itteni legjobb 40
