Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Kisasszondy Éva: Bezerédj István példája

örökváltság útján akart elérni. Minden szónoki képességét latbavetve agitált. 1833. április 27-én a kerületi ülésben a következőket mondta: „Megnyittatik-e 9 millió embernek Magyarországon azon út, melyben a földtulajdonnak s önállásnak varázsereje által önmagának becsülésével, új élettel, új iparral ébredjen, s polgári helyzetének emelkedésével a hazához s alkotmányhoz új kötelékkel kapcsoltassék?” Az 1833. szeptember 4-i országos ülésen a következőket fejtette ki. Nem tudja megérteni, hogy a földet, amit a jobbágy „mint jó hasznos polgár mivel és javít, melynek gyümölcsével a hazát élteti, melyet vérével védelmez” adásvétel útján miért nem teheti tulajdonává? Cáfolja, hogy ez nem fér össze az alkotmánnyal. „Erősebben fog alkotmányunk állani, ha bázisul 10 millió embernek masszája szolgál, ha gyökereit 10 millió ember szívébe bocsátja és éltető erőt szí azokból és annyi irigy helyett annyi sorsost, annyi védet szerez magának.” Hivatkozik a régi törvényekre, arra a „pactum fundamentáléra, melyet Árpáddal a hazát megszállott apáink kötöttek, hogy amit közös erővel szerzendenek, abból mindnyájan részesüljenek.” Amint hajdan közerővel foglalták el „atyáink e szép hazát és megtartották magukat benne, úgy most is hazánk virágzását, a nemzeti boldogságot, constitutiónknak és nemzeti létünknek minden ellenkező akadályok ellen biztos fennállását el fogjuk érni, ha mindazoknak, kiknek közös összefogó ereje eszközölheti csak azt, jótékonyságából részt engedünk.” Az állam elsőrendű érdeke, hogy a jobbágyok birtokot szerezhessenek, mert „csak belső erő teszi igaz önállásúvá, teszi függetlenné a nemzetet s erőt csak a tagok erejéből vészén.” Mélységes keserűséggel tölti el Bezerédjt, hogy a vármegyei nemesség nem látja be a jobbágyfelszabadítás jelentőségét, kisszerű érdekeiket előtérbe helyezik a haza eme nagy problémájának megoldásánál. 1935. február 23-án a következőket írta Csapónak: „Szomorú, mit írsz azon véleményrül, mely elhatalmaz, hogy a nemesi szabadság ellen volna itt a törekvés — mintha a szabadság szenvedne más szabadsága által — azonban a hamis hirtelen egyoldalú felfogásokbul eredő indulatoskodás ellen az idő a legjobb orvosság — és kényszerítve is megszerzi a csendes elmével érett megfontolás — melyet úgy látszik, most sokan megtagadnak, és mely igazolni fog sokot, ki most kárhoztatik.” Bezerédj, mivel kevesellte az úrbéri törvény csekély vívmányait, tettel is meg akarta mutatni, elsősorban a nemességnek, hogy ebben a kérdésben a gyakorlatban is lehet lépni. Ezért 1838. július 8-án ideiglenes szerződést kötött medinai jobbágyaival az 1838—1840 évre eső úri kilenced megváltására. „A medinai jobbágyainknak könnyebbséget szerezni, egyszersmind a földnek jobb művelését előmozdítani s a törvény ajánlását teljesíteni kívánván, velők a földesúri kilencedre nézve oly kötésre léptem, a reánk következő három termésre — tudniillik az i8}8-ik, 18jcj-ik és 1840-ikre nézve, hogy azt ők nem természetben adják, hanem annak fejében minden egy egész telektül hat pozsonyi mérő őszi gabona, milyen terem, négy pozsonyi mérő zab és négy pozsonyi mérő kukorica morzsoltan szolgáltassanak általok apáti majoromba, minden szem tisztán megrostálva, az egy jégesőt kivévén.” Ezzel a szerződéssel Bezerédj a jobbágyokat az igazságtalan teher alól akarta felmenteni, hogy minél jobb volt a termésük, annál többet kellett a földesúrnak adniok. Ez az örökváltsági szerződés véglegesítve soha nem lett, mert a helytartótanács 1848-ig nem adta meg a jóváhagyó válaszát. Ez azonban a tényeken nem változtat. Bezeíédj a kakasdi jobbágyokkal 1840. november 2-án kötött szerződést.