Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Újvári Lajos: Vilma néni, a tudós asszony
« örmény legény, olyan lehetett s tárogatott hejzátn olyan két lóval, mint két huszár ló s hintával. Avval járt csak, a’ vót a gyors! No két hónapig járt tiszta azétt fuvarozni Farkaspallóra s Barátosha, hogy nálink es eljárhasson ... ... Barackosba jártunk szénacsinálni, mert édesapám tizenegy rakást csinált csak Barackosban, akiből a legkevesebb terű es tíz terű kellett, hogy legyék. Tizenegy rakás! S ő amíg a szénacsinálásnak vége lett, eljárt gyakorlatra egy hónapra, s amikor onnat hazajött, hát akkor nyomban eljött az anyjával, hogy tüstint menjünk a paphó. S én közben megláttam vót, hogy iszik a csángó legényekvel, s én azt mondtam, hogy részeges legénynek nem melegítem az ódalát. Ejszen Prezsmár Péterné nagyanyám hetvenhét évet élt Prezsmár Pétervel s azonta, egyszer látta vót részegen s akkor azt mondta az öreg Prezsmár, sohutt ne menjen azokval szemben akik őt részegnek látták, olyannyira szégyellte. .. S akkor én hogy tudjak részegeshez hejzámenni? S nem es mentem! Estére osztón odajöttek, ott es háltak s reggel sírt az anyja; mért nem jő el drágám az űr fihoz?! Tudja-e nállink milyen dóga lenne? Nállink nem viiselne kérges tenyeret! Hát biz én nem es vüseltem vóna, mert nagyságos asszonynak lettem vóna a menye! Mondom; nem menyek el nagysága, mert félek a részegestől egyáltalán. Ö aztán kevéskét meghelyeztődött s azt mondta; netn es csodálkozom drágám, hogy fél a részegestől, mert én olyan embernek vótam a lánya Csiktaplocán, édesapám nékem gyeszrébe adta vót Barabás-havasát; ez a havas Komját-pataka és Bükkloka-pataka között iSoo hold volt, s az uram egy éjjel elkártyázta. S akkor a fia megátkozott. V ótak édesapáméknál ilyen Mária képek s akkor ott letér gyeit a Mária kép elejibe s azt mondta; na Virma úgy megátkojzlak, hogy minden piros hajnál előtt könyveidvel mosdasz elő. Ezt az űri átkot soha nem felejtem el... Egy oláh papnál könyvet nyitottak vót nekem s azt mondták, hogy egy legénynek az átka fogott meg! Mindenható Isten nyugissá uramot, de ő aztán minden nap megrészegedett. Alig serkent föl az áldott nap, már meg es részegedé tt..de édesapámék nem es adtak vóna neki, mert erőst szégyeliték, hogy Rakottyásba jöjjek. Mert tudja meg Lajos bácsi, hogy nagyon tisztességes leány vótam én, ami azt illeti. Igaz mikor a tizennégyi háború vót, — huszonkét éveske vótam akkor, s egy huszárval csináltunk vót egy bitangocskát s az es meghótt, mielőtt a szent keresztséget felvehette vóna. S a szegény legény elhozta a keresztlevelit, hogy esküdjünk meg. Édesanyám szinte levágta fejszivei a... Mer hamis fehérnép vót ám édesanyám. Isten bolondja, mert az tégedet el es viszen Magyarországra!? Ejsze látott vót fehércselédet eleget, míg Magyarországról idejött. Zala megyei fiú vót az a huszár. No aztán az el es ment, szegény. Akkor aztán azt tettem vót, hogy férfiúval soha sem barátkojztam, mert ha egy kicsi esze es van, örökké hányja nékem, hogy katona-kurva vót ál Virma! Igen mert mindenki látta akkor, ahogy vastagodni kezdtem a szerelemtől s elől kurtul vót a katrincám... S mikor huszonhat esztendős lettem, akkor szerzették vót nekem uramot. Mert apósom es olyan vót, hogy nem szerette az oláh nemzetet, csak. egyedül a csángókvál barátkozott. Olyan szép öregecske vót, tám a világon se vót külömb nálla. S osztág a fia?! A’ páratlan vót az Isten boldogítsa. Valahol vót es izé. . . fényképe... 52
