Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Újvári Lajos: Vilma néni, a tudós asszony
ÚJVÁRI LAJOS: Vilma néni, a tudós asszony Soha nem marad el tőlem ... Oly szerződést kötött vélem S ott a búval tanálkoztam Tegnap a Gyimesben jártam Hallgatom most is e szomorú keservest, s közben Vilma nénire, messzihalt kedves nénémre emlékezem, aki már életében halhatatlanná állandósult bennem. Sok esztendős gyimesvölgyi gyűjtőútjaim leggazdagabb élményével ajándékozott meg ő. Közel másfél évtizede kutatom s próbálom — mindmáig sikertelenül — megfejteni varázsának titkát. Hányszor kezdtem belé elválásaink után, hogy élményeim friss és még fényes mozaiklapjaiból azon melegében összerakjam emberi karakterének és áldott lelkének végleges alakját. Olyannak szerettem volna megrajzolni, amilyennek ismertem, s amilyenné magamban kialakult. Ám a gyakorta ismétlődő együttlétek mindig újabb élményeket kínáltak, s e találkozások állandóan módosították, retusálták és sűrűén átrajzolták, ugyanakkor árnyalták is a belém rögzített képét. így változott hát évenként, akár a felhők járása vagy mint a patakcsobogás a múló időben. Most, hogy a zárómondatot a sors, s mindannyiunk közös hóhéra, a halál reá bénította, nyugodtabban szólhatok felőle. Élete ellobbanásával lett befejezett, egész és kerek. Gyakorta eltűnődöm, mi lappanghatott nyomorúságokkal teli élete: sok ezer egyhangú és keservekkel átszőtt hétköznapjának felszíne alatt? Miképpen vonszolta apró csontú, vézna kis testét a napi puliszkán több mint nyolc évtized súlyos terheivel a vállán, és megfejthetetlen, bonyolult és nehéz sorsát a lelkében? Ráncokkal szabdalt homloka mögött, kicsi koponyájában monumentális térfogatú agy munkált, melyet nem roncsolt szét hosszú életében nyomor, szegénység, és töméntelen csalódás; elfért abban hagyományvilágunk sok ékes csodája. Régi nyelvünk archaikus ízeitől fényes mondatai, úgy vélem, utolsó eszmélkedésemig hűségesen elkísérnek. Kifogyhatatlan bőséggel áradt szájából — kéretlenül is, boldogítóan — a dal, komor ballada, csúfolódó versike, lakodalmi ujjogató, táncszó. Mesélő kedvvel vezetett a mítosz rengetegébe; megkövült imádságait legkitűnőbb előadóművészeink tűzik műsorukra, jó pár nyom-46
