Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám - Vadas Ferenc: Bolgár iskolák

VADAS FERENC: Bolgár iskolák A lényeges társadalmi célok, valamilyen formában mindig összefüggnek az oktatással. Az iskola hatása a lakosság széles rétegeit érinti, meghatározza a jövő nemzedékének fejlődését. A mát vizsgálni igazán csak úgy lehet, ha számba vcsz­­szük a tegnapot, amelyből jött, és számolunk a holnappal, amelybe megy. A tegnapban és a holnapban is viszonyítás rejlik. Mindenkori helyzetünkhöz mérjük az időt, s ha ehhez képest a világ dolgai, jelenségei már megtörténtek, múltnak, ha eztán történnek, jövőnek ítéljük őket. Egy nép, nemzet életében min­den ami volt, az múlt és egyben történelem. A bolgár nép története elég mostoha és viszontagságos. Bölcsőjük ott ringott a miénk közelében. Első találkozásunk helye a nagy orosz síkság. Itt érintkeztek egymással a hullámzó magyar, török, ugor, onugor, bolgár, török népek. Kapcso­lataink oly szorosak voltak, hogy a magyar törzsek ismételten részeseivé válnak különféle onugor, szabir, türk stb. szövetségeknek. (A nyugati nyelvekben szoká­sos nevek: vengri, Ungar, hungarus minden valószínűség szerint az onugorok ne­vét őrzik, akikkel összetévesztettek bennünket.) Az V. században a Fekete-tenger partján mindkét nép, a magyar és a bolgár is harcos, lovas, nomád népként állja meg helyét a népek küzdelmes és kemény versengésében. 650-ben felbomlik a bolgár törzsszövetség, és a szétváló törzsek egyike — kihasználva Bizánc gyengeségét — megszállja a Duna és a Balkán kö­zötti területeket. Megtörténik a honfoglalás 681-ben. A bolgárok ural-altáji származásúak. Nomád nép, amely kezdeti két és fél százados uralma alatt hatalmas birodalmat hozott létre, de alig maradt fenn né­hány emlék ebből az örökségből a nevükön kívül. Bizánci és török kútforrások­­ból tudjuk, hogy a bolgár-törökök állandó háborúság közepette éltek, dívott a soknejűség, a férfiak turbánt és bugyogós nadrágot, a nők fátyolt viseltek. Feje­delmüket kánnak nevezték, hadijelül a lófarkat használták. Ezt a szinte nyomtalanul eltűnt világot próbálják — a turisták kedvét ke­resve — felidézni a kán sátra mintájára felépített vendéglővel, lófarkas zászlók­kal és parázson táncolással, a káni idők szokásainak felélesztésével. Bolgár bará taink sokat tesznek azért, hogy az idegen jól érezze magát. A tengerpartra még tevét is hoztak valahonnan Afrikából. Hadd üljön a fényképezőgép lencséje elé 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom