Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Egy öreg kovács mondja. Lejegyezte: Szilágyi Miklós
— Kosztot adok, azt eszi, amit én. Bort nem adok, mert én sem iszok. Hálóhelyet adok, mert külön segédszoba van. A munkaidő, ahogy a munka kívánja. Vasárnap nem köll dolgozni, ha szombat este elmegy, hétfő reggelig szabad. — Na és — azt mondja — a fizetés? — Majd meglátom, hogy mit tud ... — Én tudok önállóan dógozni, lovat patkoltam, új kocsit csináltam inasgyerekkel. Tudok dógozni! — Majd meglássuk! A megbeszélt időben meg is jelent, gyütt be a munkába. Tegezni szoktam a fiatal segédeket: — Eriggy ki, és pucold ki a patákat! Én nem mentem ki sohase az új segédhez, mert idegesíti, csak messziről néztem. Gyön be: — Nézzük meg! Na látod ... Ez az ember azért hozta ide a lovat, nemcsak, hogy megpatkold, hanem a patát szabályos alakra készítsük el. Dehát te nem úgy csináltad! Tudod, hogy milyen csámpás ez a pata így? Na, majd én megmutatom. Az egyiket megcsináltam, szabályosra. Mondom: — Most nézd meg a kettő közti különbséget. Van különbség? — Van — azt mondja. — Na, látod, a másikat is így csináld meg! Azt is megcsinálta, kész van, jó. Fogtam a patkót, feligazítottam rá. — Szegeid föl! Nem mentem ki. Mikor készen vót: na, gyerünk, nézzük meg. — Látod, Józsi, milyen szépen föligazítottam azt a patkót, és te a szegekkel eltoltad! Most megint hogy néz ki az a pata? Megint milyen csámpásra csináltad a körmöt. Mert eltolattad egyik felére a szegeléssel. Másodsorban olyan alacsonyan szegekéi, hogy leszakad a körömmel együtt a patkó. Föl köll ereszteni a szeget egész magosra. Vedd le a patkókat, majd én megmutatom hogy köll csinálni. Nem szólt egy szót se, le is szedte. Én föligazítottam, az egyiket fölszegeltem. — Na, látod, hogy mi a különbség? — Igen ... — A másikat is így csináld meg! Megcsinálta, nem szólt semmit. Gondoltam: ez aztán nem beszél vissza. Aztán adtam neki sarágját: vasald meg. Mikor gondoltam, hogy készen van, hazajöttem. — Készen vagy? — Igen — mondta. — Na, látod, Józsi... A földvári parasztnak olyan erős körme van, ha alá tudja tenni a vas alá, akkor lerántja, lefeszíti róla. Ennek úgy köll passzolni, hogy ne tudja a körmit alátenni! Meg simának köll lenni, hogy a légy csisszanjon el rajta; nem ilyen homorúnak, hepehupásnak köll lenni. Majd én megmutatom, szedd csak széjjel! Nem szólt semmit, széjjel szedte. Én aztán megcsináltam, megmutattam: — Van különbség? — Igen, van ... — azt mondja. 82
