Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Czakó Sándor: Új szerszám született

többsége csak alig volt használatban. A többség a padlásra, kamrába került. Lehetne sorolni tovább, de ez már messze vinne. A székely népi kultúra nagyobb részének főleg csak szellemi tartományai éltek tovább, illetve az őshaza kultúrája főleg csak szellemi tartományokban élt tovább. Ezekből a rejtőzködő, sokszor fájó, megalázott rétegekből törtek elő azok a szórványos jelenségek, amelyek például létrehozták újra az ottani gazdálkodás egy-egy eszközét, az új haza merőben más, teljességgel idegen világában. így a már említett csélhét, a markert, a forgós bakót, a fürgentyűs szekeret (még ma is használják, sőt a termelőszövetkezet nagyüzemi eszköze is lett), mint ahogy vizsgált tárgyunk, a rékk is. Két rékk jelenleg is használatban van a termelőszövetkezetben a takarmányozásnál. Csakhogy ezek már újabb átalakuláson mentek át. Nevezetesen a vendégoldalas megoldást összehozták a rekkel, oly módon, hogy elmaradt a padlás és a szarvak a vendégoldalra kerültek. (Lásd a második rajzot.) Ez a szerkezet — a nevét megtartotta, illetve egyesek labodás rékknek is hívják — már anélkül az oldalakra tehető, hogy a kocsit szét kellene szedni. És nemcsak a fürgentyűs szekérre, hanem a lőcsösre, vagy kasos szekérre is. Méghozzá elég gyorsan és elég egyszerűen. „Egy s kettő ledobja és, ha kell visszateszi.”

74