Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Czakó Sándor: Új szerszám született

„Hogy ki csinálta legelőször, nem es tudom. Feltaláltuk műnk a magunk eszétől. Talán még akkor, mikor a csoport nem volt. i960 előtt. Nem es tudom. Ügy ’60 körül.”

Ez a dátum — 1959—62 — fogadható el legnagyobb valószínűséggel, mert a legtöbben erre emlékeznek. Tehát az amerikai rekk egy más földrészen — kb. 1920 táján — bukovinaivá alakult, mintegy negyven év múlva a bukovinai rekk születési helyétől messze szakadva kakasdivá alakult. És pontosan olyan időszakban, amikor a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával megkezdődött a kistermelői szerszámok háttérbe szorulása, pusztulása. Sőt az átalakulás, formálódás tovább tartott, ugyanis Katona Pius a vendégoldalas megoldás reszkojos változatát ötvözi a rékkbe. Tehát a keresztül való fát a négy helyen kifúrt reszkojjal helyettesíti. „Ezt pontosan tudom, hogy 1968-ban csináltam. Az asszony mindig serkentett, hogy csináljak már rékket, mennyivel könnyebb lenne a dolgunk. Hát csináltam. A Daradics Andrist utánoztam, de reszkojt tettem rá.”

Ugyanerre az esztendőre teszi a rétjének keletkezését Sebestyén Vince is. Ez a szerkezet ismét tartalmaz egy újítást. A szarvak a vendégoldalakra csuklós vaspántokkal vannak felerősítve. Így mikor a szekér üresen megy, azok befelé lehajthatok, nem akadoznak el a faágakban. Sebestyén Vince magát jelöli „feltalálónak”.

„Amikor nem használom, nem kell szétszednem. Csak összehajtom a szarvakat és az egész a pajtában a falra akasztva küsebb helyen es elfér.”

Ez a „típus” — csak egy példányban létezik — a legkönnyebben kezelhető, a legpraktikusabb. Szinte szériagyártásra alkalmas. Talán nem is idejétmúlt elterjesztésre ajánlani, mert megállja a helyét ma is széna, szalma, szálastakarmány szállításánál. És így válna teljessé a tengeren, szárazföldeken, alkotó, formáló emberi kezeken át vándorolt szerszám élete, mely Buta Antikát megihlető „ősétől” formájában igen-igen messze távozott. Nem túlzás azt mondani, új szerszám született.

*

Űj szerszám született, méghozzá a szemünk előtt. Ha mondjuk száz év múlva egy kutató vizsgálódna a rekk dolgaiban, ugyanúgy volna, mint mi vagyunk ma egy száz évvel ezelőtt született szerszámmal: nem ismerjük alakulásának, változásának minden okát, a dátumait, a változtatók, az alakítók nevét. A vizsgált tárgy egy közösség, közösségi alkotásaként áll előttünk, időtlenül s benne anonimuszok sokaságának munkája, szelleme, magának a közösségnek a szelleme megörökítve.

A rékkben is az andrásfalviak szellemi kultúrája testesül meg. Hiszen Amerikából nem került át egyetlen példány sem Bukovinába, és onnan sem Magyarországra. „Mü a magunk esze által farigcsáltuk ezt. De lehet, hogy ha a Butáék nem látják meg az amerikait, akkor sohase lett volna rekk.” Ez szinte bizonyosnak látszik, és az is, hogy a szemünk előtt fejlődve sohasem lett volna olyan szerszáma néprajzunknak, amely ennyi különösséget mutat. Főleg a születésének és alakulásának idejét figyelembe véve.

75