Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám - Czakó Sándor: Új szerszám született
A már hivatkozott első rajzon látható ez a megoldás, amit az ősrékknek ismerhetünk. A kerekekről az egész felsőrész leemelhető. Az aljra újra visszahelyezhető az oldal, és a szekér újra szekérként használható. A képen látható már Kakasdon készült, a készítő Farkas Lajos szerint 1946-ban, a bukovinai minta után, amit emlékezetében őrzött és őriz ma is. Farkas Lajos ma is egyéni gazda Kakasdon, és ezermester. A gazdaságában található eszközök faalkatrészeit ő maga készítette, saját műhelyében, „pontos ugyanúgy, mint Bukovinában.” A pontosság ellenére már ezen is van módosítás, mégpedig a hátsó része, ahol a középső szarvakon kis létrát képezett ki, amelyen könnyebb felmászni a rakományra, azt megtaposni. A rékk tehát megérte első átalakítását, melynek mértékéről az eredeti, az amerikai ismeretlensége miatt csak annyi fogalmunk lehet, amennyit az adatközlők elmondása lehetővé tesz. A tengerentúli rékk ben a mai mezőgazdaság egyik korszerű gépének, a Hamster felszedő-rakodónak elődjét feltételezem. Tehát egy akkori nagyüzemi gép vált a bukovinai parasztgazdaság új eszközének mintájává, mégpedig leegyszerűsödve, „visszafejlődve”. A bukovinai körülményekhez képest ez mégis fejlődést jelentett, és korszerűséget. „Mindenkinek nem volt ott sem — mondja Molnár Ágoston. — Talán ötnek: Ömböli Sándornak, Dávid Jánosnak, Molnár Andrásnak, a Zsokéknak és a Butáéknak. Akkor, amikor Bácskába mentünk, a Zsók az elhozta volt, azval menekült, de ide, Magyarországra már senkié sem jutott el. Ügy emlékszem, hogy itt a Sebestyén Jóskának, vagy a csúfoló nevén a Kák Jóskának lett volt rékkje legelőbb.” Ez az, amit Farkas Lajos készített, ugyanígy, mint Andrásfalván, egy andrásfalvi mesterember — már Kakasdon. Katona János andrásfalvai kovácsmester készítette el hozzá a vasalást — Kakasdon. Kakasdon, Bukovinától több száz kilométerre, a megszülő őshaza világától leírhatatlan messzeségben a rékk új életet kezdett. A rékkel a bukovinai népi kultúra próbálkozott meghonosodni az új életben, amelyben benne volt az „őshonos” svábság itt maradt csekély létszámának saját hagyományait őrző ereje, a székelyek által készen kapott tárgyi adottságok — elhagyott lakóházak, gazdasági épületek, gazdasági szerszámok — ható ereje, mely a svábság népi kultúrájából, illetve a korszerű világgazdaság eredményeiből eredezett. Kakasdon, vagy bármely székelyek lakta faluban, Andrásfalvát, Józseffalvát, vagy egyáltalán Bukovinát létrehozni, újra teremteni lehetetlenség lett volna, részben az itt kapott tárgyi feltételek miatt — melyek fejlettebbek voltak az őshazaiknál —, részben a természeti körülmények miatt. És nem elhanyagolhatóan a fogadtatás körülményei miatt. Senki sem állíthatja, hogy a Bukovinából Bácskán át hazatelepített székelyeket kitörő lelkesedés fogadta volna és nagy-nagy együttérzés. Egyáltalán nem. A mádéfalvi veszedelem idejétől táplált létbizonytalanság és kisebbségi érzés, mely folyton-folyvást (még talán kisebb mértékben ma is), küzdött a legfontosabb természeti törvénnyel, a fennmaradás, a megmaradás ösztönével. Az azt sugallta, hogy a beilleszkedés érdekében le kell mondani a hagyományokról. A lakás-, a környezetkultúrában jóformán semmi sem vált székellyé. A Magyarországra hozott, vagy itt elkészített ruhadarabok, vagy tárgyak 73
