Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Czakó Sándor: Új szerszám született

A szekérnek levették az oldalát, a fürgentyüit és a fenékdeszkáit. A megmaradt nyújtóval „eszvekötött” első és hátsó kerék párra helyezték a rekket, ami állt a téglalap alakú padlásból (a stráfkocsihoz hasonló deszkaplatóból). Hogy ez ne érje a kerekeket, az első és hátsó tengelyre magasítót — tabarcsot — helyeztek. (A nagyobb hátsó kerekeknek a padláson rést is vágtak, amit körül deszkáztak, hogy a széna ne fogja.) A padlást — a deszkákat — két, körülbelül 4 méteres gerenda tarja, hosszában. Ezeken feküsznek a 2 méter hosszú keresztülvaló gerendák, melyekből 5 darab van. Elöl, felfelé állítva van 3 vagy 4 szarv (körülbelül 1,5—2 méter magas karók), hátul kettő. A szélsőknek a téglalap alakú padlás hosszabb oldalára támaszkodva egy-egy, összesen négy támasza van. Keresztben a szarvak felső részére, azokat fogva, egy-egy labodát (összekötő karót) raktak. (Lásd az első rajzot.) A padlásra szerelve, elöl sarágjá van, ahol a hajtó ül. „Ha küsebb, ha nagyobb, nem ülnek a tetejire, alább hajtották a lovakat.”

Miért jobb erre szénát rakni, mint a vendégoldalas szekérre?

„A vendégoldalas székért nehéz megrakni. Egy ember nem is tudja. Ottan a rúdhoz kell egyensúlyozni, s a sarkokon pálhákat kell tűrni. Azok adják a formát meg a tartást. A rekken ilyen nincs. Ott a szarvak, a támaszok, meg az összekötők megtartják a szénát. És egy ember es megrakodhat. Én úgy szoktam, hogy először a két szélit meghányom, aztán a közepit. Ezt jól megtaposom. Aztán még kétszer meghányom így. Esszesen háromszor. Ezt egyedül es lehet csinálni, de jobb, ha van segítség.”

*

A rekk alakulásának leírásánál fontos vendégoldalas megoldást nem részletezem, elterjedt és közismert volta miatt. Helyette azt a kevésbé ismert, de témánk miatt fontos változatot ismertetem, ami hasonló a vendégoldalhoz és a székelyek által reszkojnak neveztetik. A köztük való legfontosabb különbség az, hogy a „keresztülvaló fákat”, olyan 5—6 centiméter vastag és körülbelül 25 centiméter széles keményfa deszka helyettesíti, amelyre négy lyukat fúrtak. A két belső arra való, hogy azokkal a kocsioldalak speciálisan kiképzett végére húzzák őket — csapszeggel biztosították — a külső lyukakon pedig átdugták a vendégoldalakat. („Tedd fél az első reszkojt, tedd fél a hátsót, dugd bé a vendégoldalt jobbról es balról es.”)

*

„Az itteni rékk nem olyan, mint az otthoni, de az otthoni se lett olyan, mint az amerikai. A Buta Antikáék, ahogy elmondották volt, az amerikai gumi kerekeken járt és traktor húzta. Lerakodni sem kellett róla, mert billenő platósra volt csinálva, tehát lebuktatta magáról a szénát. Ilyent Bukovinába nem lehetett csinálni, mert nem volt héza anyag. Hát úgy csinálták meg, ahogy tudták. Két kocsija sem lehetett mindenkinek, ezért a rékket úgy alakították, hogy azt az egyre es rá lehessen szerelni.”

72