Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Gál István: Ady Szekszárdon és „A senki Dunája”
Szabó Ervin Leopold Gusztáv sárszentágotai birtokára vonult vissza gyakran dolgozni, 1918-ban is itt fejezte be élete főművét, a Társadalmi és pártharcok J848—49-ben c. könyvét. Leopold Lajos fia volt Leopold Kornélnak, a szekszárdi Izraelita Hitközség elnökének, a Bátaszék—Sárközi Takarék- és Hitelbank RT igazgatósági elnökének. Szekszárdi házukat, ahol Adyt 1909 őszén vendégül látták, pár éve bontották le. Leopold Lajos nagy szakértője volt az olasz, a német és a francia szocializmusnak. Az olasz szocializmusról 1903-ban könyvben is megjelent tanulmányt írt. Tanácsadói ebben olyan nagy nevek voltak, mint Benedetto Croce, Edmondo de Arnicis, Guglielmo Ferrcro, Enrico Fermi és L. Lombroso. 1903—4 telén a német szocializmus vezetőit ment meglátogatni, Bernstcinnel és Kautskyval Berlinben alkalma volt találkozni. Bár Leopold Lajos elsősorban a mezőgazdaságra és annak technikai és niunkásproblémáira specializálta magát, jól ismerve a magyar vidék nézeteit és szükségleteit, határozott elképzeléseivel nagy hatással volt a polgári radikalizmus ideológiájára is. Kossuth nagy tisztelőiéként sürgette a radikálisok Kossuth-képének főként a nagy emigráns működése alapján való újraértékelését. Égetően fontosnak tartotta népkönyvtárak alapítását, és szívügye volt egy orgánum létrehozása a szocializmus elméletének megtárgyalására. Ady nagyságának és jelentőségének korai felismerőjeként a Huszadik Század vezetői körében igyekezett az ő tekintélyét megalapozni. Jászi Oszkár egy 1909-i levelében ezt írta Adynak: „...meglepett, mikor a minap Leopold Lajos barátom, aki egyike a legműveltebb és legfinomabb lelkű embereknek Magyarországon, azt mondotta: — Egy nagy, igazán nagy költőnk támadt, Ady Endre.. . Valami hatalmas és egészen nagy. Azokból való, akik szebbé, elviselhetőbbé teszik az életet ebben az országban. Ha franciáid írt volna, ma egész Párizs róla beszélne . . . Barátom arra kért, hogy vigyem ki Önt egyszer hozzájuk falura. Szép és kedves felesége is van: Jacobi Lívia... Ök igen örülnének látogatásának’” Jászi bizonyára Leopold Gusztáv sárszentágotai kúriájára gondolt, lévén ez Pesthez közel cső falu, ahol Leopold Lajosék szívesen találkoznának a költővel. Leopold Lívia Szekszárdról 1909. szeptember 14-én levelet intézett Adyhoz, ebben „kedves sohanemlátott barátom”-mik szólítja, és ebben most már Szckszárdra invitálja: „Rheinfeldeni levelezőlapjáról hiányzott a címe, ezért csak most írhatom meg, ami már régen a szivemben van: bogy nagyon, nagyon várjuk és hogy semmi áron se mondunk már most le magáról. Huszonötödikétől kezdve állandóan itthon vagyunk és már ma sincs kedvesebb témánk, foglalkozásunk, mint magára várni. Küszöböljük ki barátságunkból ezt a kényelmetlen miszticizmust, fogja a kalapját és a kabátját, jöjjön. 4.10-kor délután elindul a Keleti pályaudvarról a sárbogárdi gyorsvonattal, Sárbogárclon átszáll Szekszárd felé, hol 9.1 ykor olyan örömmel fogják fogadni, amilyenről fogalma se lehet. Az idő most, mint minden szeptemberben, gyönyörű, ősz is meg nem is, meleg és szüreti ködökre hajló, este megcsal, reggel kibékít; ilyenkor még Szekszárd is tűrhető. Ugye eljön? A viszontlátásig köszönti régi hűséggel Leopold Lívia”
