Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám - Bodri Ferenc: Gülácsy és Dante

A magyar festőt egy mélyebb és éteribb, az elérhetetlenre vágyó nosztalgia keríti hatalmába, tudata mindegyre zárult a valóság elől. A belső élmény evvel arányban teljesedett: a varázstól Gulácsy nem szabadulhatott. És mint Dante, maga is száműzött lett, az áhított Szépséget, az üdvözítő lányt, a benne közvetített látomást csak a „falakon kívül” vagy szobája csendjében találhatta meg, a lezárt szempillák mögött.

Ebben a folyamatban Gulácsy a szemevilágát vesztette el: Beatricéje szülőhonát „Japán és a Hold közé” helyezte utóbb. Az álomlátásból állandó csoda lett.

Fel kell fedeznünk a két kép összefüggéseit.

25