Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-21 / 3. szám
10. oldal. DUNÁNTüU protestáns lap 1945 szabadult Házadnak dicsőségét, ha pedig azt mondod : | nem kellek! imhol vagyok, cselekedjed azt, ami jónak tetszik Teelőtte'd! Csak hogy szenteld meg nékem a számkivetést, erősítsed hitemet, békességes tűréssel bírjad lelkernet, hogy örömmel szenvedhessek a Krisztussal együtt igaz .vallásomért és semmi, el ne szakaszthasson a Krisztusban való szeretettől. Édesítsd meg nékem e Mára vizeit, óh vigasztalásnak Istene ! a Jézus keresztfán való szenvedésével, hogy amely pohárt reám köszöntél, a te akaratodhoz való kész engedelemmel megigyam és halálommal is bizonyságot tegyek az igazságról. Ha immár méltóztattál arra, hogy Krisztusommal az Evangéliomért szenvedjek, méltóztass arra is, hogy szenvedésem után Ővéle együtt megdicsőittessem az egekben. Ámen. Bujdosó Magyarok füstölgő csepűje c. 1676-ből való imádságos könyvből. Vázlatok egy nagy épitőmunkás arcképéhez. Egyházkerületünk múlt (1943.) évi közgyűlése elrendelte, hogy a dunántúli református egyházkerület áldott emlékezetű, nagy püspökéről, dr. Antal Gáborról, tanári, lelkipásztori és püspöki áldásos szolgálatáról — születésének 100 éves évfordulója alkalmából — az egyházmegyék lelkészértekezletein,; a pápai főiskola és a csurgói kollégium mindegyik tagozatán méltó módon történjék megemlékezés. A komáromi református egyházközség vezetősége külön is szükségét érezte annak, hogy nagynevű lelkipásztoráról, a konvent elnöki székébe emelkedett, melegszívű, fáradhatatlan munkás püspökéről megemlékezzék a jelen díszközgyűlés keretében. Az egyházközség elnöksége ügy vélte, hogy ezzel a megemlékezéssel nemcsak a nagy püspök emlékének hódol, hanem egyszersmind a mai nemzedék lelki meggazdagodását is szolgálja. A gyülekezetnek ez emlékünnepélyt előkészítő lelkipásztora az én kötelességemmé tette dr. Antal Gábor püspöki szolgálatának méltatását, mint aki szerény — negyedik — utódja vagyok a dunántúli református egyházkerület püspöki székében. Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy ezt a kedves és szép feladatot magamtól elhárítsam, de már a megbízás vételekor teljes súllyal nehezedett telkemre annak nagysága. Tisztában voltam és vagyok azzal, hogy egy olyan rendkívüli egyéniségről, mint amilyen dr. Antal Gábor volt, olyan széleskörű és mélyreható munkásságról, mint amilyent ő végzett, nem könnyű kimerítő képet rajzolni időhöz kötött előadás keretében. Feladatomat megnehezíti az is, hogy én már nem tartozom ahhoz a lelkipásztori nemzedékhez, mely Antal Gábor püspöki működésének közvetlen közelről szemlélője és munkatársa lehetett, ha közlegénysorban is. Atyai jóságát, lelkének nagyságát azonban én is megtapasztaltam. Nem szólva arról, hogy kis diák koromban iskolai látogatásai során és az évvági vizsgálatokon sokszor láttam és csodáltam, kétszer álltam vele szemtől szembe. Először akkor, midőn megkaptam a .genfi tanulmányi ösztöndíjat és magához hivatott Komáromba. Ellátott sok jó tanáccsal, még ma is fülembe csengnek mély zengésű szavai: »aztán ne feledje el, kedves uramöcsém, hogy tanulni megy öenfbe és ott képviselni fogja nemcsak ,a pápai theológiát, hanem a magyar reformátusságot is«. Ez a figyelmeztetés mélyen a lelkembe vésődött és mini dig úgy lebegett előttem, mint vezető, fényes csillag. Másodízben nyári vakációra hazatérésem után volt alkalmam egy kis időt tölteni a nagy püspök társaságában. Amikor pedig a magyar refonmátusság nagy barátja, az áldott emlékezetűClaparéde Sándor meghalt és Choisy Jenő professzor megbízásából magyar nyelvű és magyar vonatkozású leveleinek rendezését végeztem, Antal Gábornak több hozzáírt levelét olvastam s tartalmát megbízatásom szerint röviden franciául feljegyeztem. Ezeken a leveleken át, melyek akkor igen nagy hatással voltak rám, betekinthettem Antal Gábor végtelenül jó szívébe és gazdag lelkivilágába. Bár ezekre a levelekre ma már három évtized távolságából nem igen emlékszem vissza* de lelkemben kitörölhetetlenül élő emlékeim s végzett kutatásaim alapján úgy érzem, hogy ha Antal Gábor áldásos életéről és széleskörű szolgálatáról minden részletre kiterjedő, tökéletes hű képet akarnék adni, nagy tanulmányt kellene írni, mely felölelné egyházkormányzói, őrállói, missziói,, szociális, iskolai és gazdasági téren kifejtett értékes munkásságát. így a rendelkezésemre álló idő kimértsége miatt is csak épen vázlatát adhatom lelkemben élő, számomra követendő példaként szolgáló képének. Nagyszabású, egyházi és nemzeti szempontból egyaránt jelentős működéséi kétféleképen lehetne vizsgálni. Egyszerűbb és talán az objektív megítélés szempontjából helyesebb lenne Antal Gábor működését korának viszonyai közé állítani és azt nézni, hogy milyen szolgálatot töltött be a maga idejében és milyen alkotások fűződnek nevéhez. A másik értékelési mód szolgálatának a mai egyházi élet mérlegére helyezése lenne. Ez utóbbi — természetesen elvonatkoztatva az úgynevezett történelmi átértékelés leghalványabb árnyékától is,. — geliezebb.. de Antal Gábor nagyságát ez még jobban kidomborítja és Antal Gábor egyénisége, lelkisége, püspöki szolgálata elbírja ezt az érzékenyebb mérlegre tételt és szigorúbb értékelést is. Azért püspöki szolgálata megismertetésének ezt a módját választom. Kortársai elhunytakor megjelent méltató cikkeikben a Dunántúli Protestáns Lap, a Lelkészegyesület, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Református Szemle, a Sárospataki Református Lapok, a Protestán» Szemle hasábjain, kiváló elnöktársa, gróf Tisza István, továbbá dr. Antal Géza és Németh István emlék. beszédeikben nagy egyértelműséggé! kiemelik rend- I kívüli egyéniségét, meleg magyar szívét, keresztyén lelkületét, egyházkormányzói bölcseségét, hazaszeretettel párosult hithűségét, kímélettel és méltósággal egyesült egyszerűségűét, nagy tudását és rendkívüli gyakorlati érzékét. Megemlítik azt is, hogy irodalmi téren aránylag keveset alkotott, de annál több alkotása maradt fejin az egyházkerület minden -terén. Egyéniségének patriarchális és prófétai nagyságát »az erő és a szglídség gyönyörű harmóniája, az ész éa szív keresztyén egysége, a tudás és hit ércszövetsége, a munka és kedély arany bölcsesége, szigor és szeretet csalhatatlan disciplinája, határozottság és .szerénység lebilincselő egyensúlya, szó és cselekedet vaskövetkezetessége« alkották. Antal Géza többek között arra mutatott rá, hqgy »az egyházkerület élén álló férfiúnak egyik legfőbb törekvése, az egyházi kerület anyagi ügyeinek megszilárdítása volt. Igyekezett új és új jövedelmi forrásokat teremteni, mevlyekből az egyre fokozódó szükségletek kielégítést myerjenek«. Németh István nagy munkabírását és al
