Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-21 / 3. szám
1945. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 11. oldal. kotó erejét csudálja. »Az eszmék világában való nagy jártasság tanította meg annak felismerésére, hogy az élet folytonos tevékenység, hogy az élet megállást nem tűr, hogy ebben a nagy életfolyamatban minden tétlen veszteglés, megölő tespedés, a mozdulatlanság halál... Munkán tartotta tehát mind a két kezét, nem ismert fáradságot, nem ismert pihenést, ha a haza, ha az egyház, ha a társadalom közjava hívta«. Gróf Tisza István az elismrés zászlóját hajtotta meg előtte, amikor 40 éves tanári és lelkészt szolgálatáéról emlékezett meg az egyházkerületi közgyűlésen és annak az »építő munkásnak« példaképéül állította, ki erővel, a tudomány, a bölcseság, a széliem! erő fegyverzetével és szeretettel dolgozik. Sírjára hervadhatatlan cipruslombot helyezett: »ha azok* akik körülvettük őt, egy idő óta már aggódva gondoltunk a búcsú közeledtére, mégis azzal a metsző fáj dák lommal kísértük ő tsírjába, amelyikkel élete delén, fiatalon elragadott kedveseinket szoktuk megsiratni. Folytassa emlékezetében a feléje forduló hálás kegyelet megtermékenyítő hatásával azt az üdvös és magasztos missziót, amelyiknek egész életével szentelte magát«. Én Antal Gábor életében azokat a nyomokat keresem, melyeken haladva eredményesen szolgálhatjuk azt a missziót, mely Krisztus parancsaként örök s bennünket kötelez, mélynek betöltésében Antal Gábor példaképül áll előttünk ma is. Érezte a püspöki tisztség méltóságát s úgy forgolódott a reá bízottakba^, hogy minden tekintetben méltó volt reá. Többször kifejezte, hogy egy olyan nagy lelki közösséget, mint a dunántúli egyházkerület, melynek határai az ő püspökségének idején a Kárpátoktól az Adriáig terjedtek, kormányozni nem könnyű dolog. Mintaszerűen vezette és igazgatta e nagy kiterjedésű egyházkerületet. Mégis nem ez tette őt Dunántúl legnagyobb püspökévé, hanem missziói tudattól áthatott, szociális érzékkel gazdagon megáldott, hazaszeretettől izzó s Krisztus ,országának e földön való megvalósulásáért égő és elégő lelke. Azért volt püspöksége a dunántúli egy hátkék fiiét történetében korszakalkotó, mert a régi, örök fundamentumon új életszemlélettel épített tovább. Halálosan komolyan vette küldetését; az evangéliom prédikálása alkalmas és alkalmatlan időben, a betegek, beteg intézmények, a beteg egyházi és közélet gyógyítása, az ördögök űzése, azaz küzdés minden egyházi és nemzeti életünket veszélyeztető tévhit ellen, új egyházi élet megindítása a neki annyira kedves Dunántúlom,, emésztő tűzként égett szívében és csontjaiban. \A munka lázas szenvedélyével, még életével sem törődve, állította nagy testi és lelki erejét az egyházkerület szolgálatába. Mindenütt megjelent személyesen, ahova hívták és ahol lelkének közvetlen megnyilatkozására volt szükség. Örömmel és cselekvő szolgálattal vett részt iskolák és templomok felszentelésén, végigjárta a belsősomogyi, az Őrségi és veszprémi egyházmegyéket, »hirdetvén az Isten országának evangéliom át«. A püspöki gondozás alatt álló Horvát-Szlavon misszió elhanyatlott zászlaját felemelte s mind magasabbra és magasabbra tartotta. Időt, fáradságot nem kímélve, járta egyházkerületét, hogy szemtől szembe láthassa a bajokat, orvosolhassa az egyházközségek, a lelkipásztorok és a tanítók sebeit, nyújthasson segítséget a szükséges javításokhoz és szolgáltassa a hitélet ápolásával az anyaszentegyház s anyaszenfegyházunk erősítésével a nemzet érdekeit.'Az elkallódás veszélyének kitett lelkek megmentése, fogyó, pusztuló egyházközségek felerősítése, háborgó gyülekezetek lecsillapítása, lelkipásztorok jajainak elcsendesítése úgy áthevítették és hajtották Telkét, mi.nt ama kettős tüzes nyelvek a tanítványokét. Sehova se ment üres kézzel és üres szívvel. Az ő aranykorsójából nem fogyott ki a szeretet olaja, lelke fehér kosarából a másokat erősítő táplálék. Önmagának ez a megszentelése és odaszentelése tette lehetővé, hogy fáradhatatlan munkássága és ^önfeláldozó szolgálata »új formát adott a dunántúli egyhházkerületnek sok ponton és gyorsabb haladásra késztette azokat is, akik egyetlen lépést sem mertek kockáztatni az eredmény bízón vjalansága miatti aggodalmukban«. (Folyt, köv.) Győry Elemér. 1945. Az esztendő egyháztörténeti százados évfordulói. Régi és igaz mondás: a történelem az élet tanító mestere. Békevilágban sokat foglalkoztak lapjaink a nevezetesebb évfordulók jelentőségével, de a mostani elei-halál küzdelemben sem szabad megfeledkeznünk az előttünk jártakról. Munkásságuk útmutatás és bíztatás lehet a jelen és a jövendő kérdéseire, harcaira, vagy intés és figyelmeztetés, hogy mitől óvakodjunk. Események, melyek évszázadokkal előbb izgalomba hozták a népeket, emberek, kik valamikor irányítottak, vezettek, most sem maradnak szótlanul: megdicsérnek vagy megfeddnek bennünket. Alkalmadtán, Isten segítségével még némelyik évfordulóra részletesebben vissza szándékozunk térni. A. Egyetemes egyházi évfordulók. 745. Bonifácius mainzi érsek. 845. Hinkmar rheimsi érsek. 1145. III. Jenő Pápa trónralépíe. Bernát megalapítja a clairvauxi zárdát és apátságot. 1545. A 19-ik egyetemes — tridenti — zsinat megnyitása. 1645. A nagy holland jogász és theologus, Grotius Hugó halála. B. A magyar protestantizmus évfordulói. 1545. Abádi Benedek reformátor ‘Szegeden lelkészkedik. Szegedi Kis István Gyulán lett rektor, még ez évben Cegléden lelkész. Dávid Ferenc a wittenbergi egyetem hallgatója. . Dévai Biró Mátyás halála. Drágffy Gáspár, a reformációt pártoló főnemes halála. Erdődi zsinat. Gyalui Torda Zsigmond magyar protestáns humanista nevelőséget vállalt Révay Ferenc nádori helytartó fiai mellett. Nagyszeben város új, nagyobb épületet emel a protestáns iskola részére. Zigerius = Eszéki Imre reformátor ez év végétől vagy 1546 elejétől Vörösmarton hirdette az evangéliomi tanokat. 1645. Linci békekötés I. Rákóczy György és Ili. Ferdinánd között. A bécsi békekötéshez képest nagy haladást jelentett, mert a jobbágyokra is kiterjeszté a vallásgyakorlat teljes szabadságát, a templomok használatával együtt. Elrendelte a háború előtt jogtalanul el-
