Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-21 / 3. szám
Ötvenhatodik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1945 január 21 4 DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________________„_____ MEGJFl ENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________----------------------------------------— FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THKOL TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEK KÖZT FMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Hét egész napon át dicsérlek Téged. Kol. 3: 17. Mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek. Az Úr Jézusnak nevében — hadd írjam ezt a feliratot minden fölé, amit csak cselekszem, szóval vagy tettel. „Ez az a híres kő, mely mindent arannyá változtat.“ Hadd imádhozzam _a Jézus nevében. Mint hogyha Ő imádkoznék, mintha Ö borulna lé az én helyemben; az Ő vágyaival, könyörtiletével, az Ő sürgető esdekléseivel, az Ő szent erőszakával, mely egy csapásra meghódítja a menny fellegvárát; mint az Ő képviselője, ott az Atya színe előtt. Hadd éljem napi életemet a Jézus nevében. Nem keresve, hogy eredeti legyek, hanem hogy Őt tükrözzem vissza, az én páratlan mintaképemet, az én hiba és folt nélkül való Mesteremet: az _Ö nyomdokain járva; magammal vive mindenfelé az Ö Isten iránt való buzgóságát és az emberek iránt érzett szeretetét; mindenki előtt, akivel csak találkozom, Őrá mutatva. Hadd szenvedjek és legyek csendességben a Jézus nevében. Amikor a sötét napok jönnek, az elhagyatottság pusztája, a betegszoba, a gyöngeség és tehetetlenség, hadd utánozzam Őt, aki vette a poharat és azt mondotta: „Ne az én akaratom, hanem a Tied legyen meg.u Hadd járjak, kezemet az Ő kezébe téve, a halál árnyékának völgyében, a kőszirtek és zúgó árvizek felett. Hadd lépjek be végül a mennyországba ß Jézus nevében. Mint olyant üdvözölnek ott, aki hisz Ö benne, aki befogadta az Ö igéjét, aki dicsekedik az Ő szeretetében, aki végtelen mértékben adósa . Neki, aki éhezett és szomjúhozott, hogy megnyerhesse Őt. Ez az egyetlen jogcímem a mennyekben levő hajlékokhoz. Az Ő nevében: élet, halál és örökkévalóság fölé ezt a megnemesítő és átalakító felírást fogom vésni; ez mindet szentségivé és édessé fogja tenni. s. A. Az otthonától távol levő embernek Istenével való magános beszélgetése. Óh én árva bujdosásomnak kegyes Vezére! elhagyattalak édes egy Reménye, szerelmes Atyám a Jézus Krisztusban! Jól tudom, hogy az én bűneimnek Atyai módon való látogatásában így talál módot, hogy engemet bujdosásra, számkivetésre juttatnál, mert mikor engemet édes örökségemben, minden lelki-testi jókkal bővölködtetnél, én akkor nem szűntem meg Felségedet fárasztani hamisságimmai. Én vagyok az, aki minden teám, nézendő szép részt a tékozló fiúval kényes testem indulataira pazarlottam. Én vagyok, kinek a jó tanács nem tetszett, hanem megkövéredvén a Te áldásiddal gőgösködtem szívemben, ezért immár kivágatván születésemnek földéből, elterjeded ágaim, édes gyermekim széjjelhányattak és akik az én árnyékomban laktanak, eloszlottanak, én pedig a mezőn számkivetésnek kötelében bujdosom és égi harmattal szüntelen öntöztetem. De óh vajha az Ur nemzetségemnek tőkéjit gyökerest meghagyná, hogy még az én örökségemet megadná nékem ! Innen kiáltok Tehozzád az irgalmasságnak mélységéért, ne vess el engemet Tetőled, Előtted esdeklő nagy bűnöst, ki minden megtérőket örök szállásodra fogadál! inkább gyógyítsd meg lelkem halálos sebeit az Úr Jézus sebeivel, szent vérével hints és mosogass I meg, hogy soha többé bűneimről ellenem meg ne j eml kezzél. Ne rejtsd el orcádat számki vettetett szolgád' tói, mert ez időbeli kísértetek vizei szintén lelkemig értenek, kik miatt oly keserűség szállott szívemre, hogy még életemet is csaknem elszántam, ezt mondván: Immár egy nap el kell vesznem ! Reám szállott haragod és niegbúsult szívedet vetetted lelkemre, annyira megszorítottál engemet, hogy egyfelé sem szaladhatok a te engem üldöző kezed előtt, hanem mindenütt szegény s holt-eleven lévén, a Tetőled reám bocsátott rettegéseket hordozván búslakodom. Boldogtalanabb vagyok Uram az égi madaraknál, kiknek fészkek van, a rókáknál, kiknek barlangjok, mert nincs annyi helyem, hol félelem s szűíájdalom nélkül fejemet csendesen lehajthatnám. lm Uram minden nap markomban hordozom íelkemet és Te énrólam elfeledkezél: megfosztottál engemet az én ismérőimtől és elszakasztottad tőlem az én barátaimat, társomat, édes Feleségemet, kedves gyermekimet, hogy azok ne vigasztalnának engemet. Kiáltok Uram Tehozzád, nem hallgatsz meg. Felemelsz a szélre és helyből helybe kergetsz engemet: Uram! mikor leszen vége mindezeknek ? Kegyelmezz meg immár nékem én Istenem! Ne hagyj kiüzetni végképpen a te örökségedből, hogy ne szolgáljak idegen isteneknek. Istenem, én édes Istenem! Téged szomjuhoz lelkem és testem e puszta vízilóikul való földön, hogy meglátnám a te dicsőségedet a te szent helyeden, mint azelőtt szoktalak vala Téged látni. Elégeld meg azért kegyes Atyám! az én bujdosásomat, szűnjél meg tőlem, hadd vegyek erőt a r megszabadulásra, adj meg édes Hazámnak s légy Útitársom, hogy el ne hagyj engemet, míg haza nem kísérsz a te öröködbe. Hazamentemben pedig, mikor megérőtlenedem, légy erősségem, ha eitévelyedem, keress fel engemet, ha bűn miatt eleséndem, emelj fel idvezítő karoddal, ha szomorkodom, vigasztalj, eképpen légy minden elégségem nékem mindenekben. Tudom édes Uram ! ha én kedvet találok Teelőtted, hazaviszesz engemet s megadod látnom a te meg-
