Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-03-11 / 10-11. szám
1945. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 39. oldal. hogy Isten előtt kedves áldozat a töredelmes lélek és bűnbánó szív. Ha tehát azt akarjuk, hogy imádságaink az egek Urához hassanak s szívünk megnyugtatására szolgáljanak, a töredelmes lélek őszinte bűnbánatával járuljunk mindenkor a kegyelem királyi székckez, hogy irgalmasságot nyerjünk s a vészek örvényein hányattatván, mindenestől fogva el ne vesszünk. Ha nemzetünk szomorú sorsára, súlyos megpróbáltatására gondolunk, imádkozhatunk-e elbizakodottan érdemeinkre, régi dicsőségünkre hivatkozva? Hogy itt a művelt, keresztyén Európa legkeletibb pontján, történelmünk folyamán hányszor fogtuk fel testünkkel a nyugati keresztyénséget és kultúrát keletről fenyegető veszedelmet? Míg a többi nemzetek fejlődtek, felvirágoztak, — vallási, kulturális és gazdasági javakban gyarapodtak: addig a mi nemzetünk vérzett s számunk az egymás nyomába lépő évszázadok vérzivataraiban fogyott, egyre fogyott ? Vájjon most ringathatjuk-e magunkat abban a reményben s várhatjuk-e, hogy a történelem igazságszolgáltatása régi dicsőségünk romjain nemzeti létünk szebb, jobb és boldogabb jövendőjének csillogó palotáját felépiti számunkra ? Igénk szellemében ne ezt tegyük, hanem a publikánus töredelmes leikével a jövendőt bízzuk az Istenség vezető kezére s magunkat megalázva esedezzünk: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Lássuk be nemzeti hibáinkat, fogyatkozásainkat, bűneinket: a hitben való gyengeségünket, az istenkáromlás kárhozatos szokásának soraink közt való döbbenetes elterjedését, a magyart a magyartól elválasztó széthúzásokat, — óh ki tudná elsorolni valamennyit — s ismerjük be Jerémiás próféta siralmas szavával, hogy csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk. Aztán a magunk erőtlenségének átérzésével fohászkodjunk: Ha Te meg nem tartasz Uram Isten, hiába vigyáznak a mi szemeink! Szükséges, hogy a nemzet, a mi nagy szerencsétlenségbe esett, szegény, magyar nemzetünk, a rettentő veszedelem idején tartson böjtöt, bünbánatot, mint egykor az erdélyi fejedelmek korában s bűneiből megtérve, a még birtokunkban levő földön, mint templomi sarokban imádkozzék: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Ne gondolja s ne mondja senki, hogy ez hiábavaló dolog. Az ige bíztatása így hangzik felénk: aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Imádkozzatok és buzgón kérjetek, Bűnös voltunkért, óh Uram, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nekünk, Hallgass meg Fiad nevében, ha kérünk! Máthé Etek kolozskarai menekült lelkész. ® M § VEGYESEK 3 — Gyászhírek. A háború irtózatos vihara egyházkerületünket is súlyos veszteségekkel sújtotta. Mély részvéttel a következők haláláról értesültünk: Bakó Lajos, a mezőföldi ref. egyházmegye esperese orosz megszállás alatt, tüdőgyulladásban elhunyt. A megboldogult Fehérvárcsurgón született 1887 július 6-án a sok derék lelkészt adó régi Ároni családból. A középiskolát Pápán végezte, itt tett érettségit. A theologiát is Pápán végezte. Diákévei alatt élénk résztvett az Ifj. Képzőtársaság és a theol. Önképzőkör életében, mint a tolinak a mestere és mint jeles szavaló. A második lelkészképesítő vizsgát I9ll június 28-án tette le jeles eredménnyel. Helyetteslelkészként szolgált Fehérvárcsurgón, Mezőkomáromban, Símontornyán, Dégen, se► gédlelkész volt édesapja mellett Városhídvégen, majd hitoktató segédlelkész Székesfehérváron, helyetteslelkész Bodajkon, ahova 1912-ben lelkipásztorrá választották meg. Itt dolgozott 1919 június 30-ig, majd 19i9 július 1 -tői a balatonfőkajári nagy gyülekezet lelkipásztora lett. A jó készültségi!, lelkes ifjúra csakhamar felfigyelt az egyházmegye és az egyházkerület is. 1921-től 1928-ig körlelkész volt, 1923-tól 1935-ig egyházmegyei jegyző, 1929-től 1936-ig egyházmegyei tanácsbíró, 1921-től 1936-ig Lelkész Egyesületi elnök; egyházmegyei főjegyző volt 1935 —1936-ban. Majd 1936-ban esperessé választották. 1923-tól 1936-ig egyházmegyei képviselőként egyik legszorgalmasabb és később egyik legtekintélyesebb tagja lett az egyházkerületi közgyűlésnek, ahol izzó meggyőződéstői fűtött és mindig lebilincselő szónoki erővel előadott felszólalásait állandó figyelemmel hallgatták. 1937-ben zsinati pótképviselő, 1938 óta főiskolai igazgatótanácstag lett. Papi családból házasodott, 1924-ben vette feleségül a hajdúböszörményi papleányt, Bakóczi Irmát, a híres Bakóczi János unokáját, akivel élete végéig boldog családi életeiéit. A szorosabb értelemben vett egyházi életen kívül élénk tevékenységet fejtett ki községe és megyéje közéletében is. Az OKH fióknak, Hangya Szövetkezet fióknak ig. tagja, a Lepsény és Vidéke Takarékpénztárnak felügy. biz. tagja, a Nemzeti Hitelintézet veszprémi fiókjának felügy. biz. tagja és az OR JÓ választmányi tagja volt. Gyakran eljárt az ORLE konferenciáira, e konferenciáknak többször jegyzője és alelnöke volt. Az utóbbi években áldottlelkü feleségével együtt sokat buzgólkodott a Balatonfőkajáron létesített Református Árvaház felvirágoztatása érdekében. Cikkeket írt a Vasárnapi Újságba és a Református Figyelőbe, valamint a Dunántúli Protestáns Lapba. Az ORLE számára megírta a dunántúli egyházkerület és egyházmegyék lelkészértekezletének történetét. A mezőföldi egyházmegye fennállásának 200-ik évfordulójára összefoglalta az egyházmegyei ünnepségen az egyházmegye 200 éves múltjának taniilsán gait, mely lapunkban is megjelent. 1917 június 27-től 1918 nov. 14-ig katonai lelkészi szolgálatot teljesített főlelkészi rangban a hadrakelt 22. sz. honv.> pótzászlóaljnál Erdélyben és Romániában. Pápai főiskolánknak egyik leglelkesebb barátja volt és szívvellélekkel előmozdított annak felvirágoztatására irányuló minden törekvést. A rendkívüli viszonyok következtében se kartársai, se jóbarátaí nem róhatták le elhunyta alkalmából a kegyelet adóját. Majd ha a vihar elvonul, akkor fogunk csak igazán rádöbbenni, hogy milyen értékes embert vesztettünk J3akó Lajosban. A háború vérzivatara- vitte el Bakó Juditot, Bakó Lajos esperes egyetlen leányát, aki élete legszebb virágában, 20 éves korában áldozata lett a .háborúnak, léigiakna eltörte mindkét lábát és orvos hiányában elvérzett. Az egyedül maradt édesanya és özvegy gyászában őszinte szívvel osztozunk. Látign Jenő soponyai református lelkipásztor 39 éves. .felesége Tóth Irma 38 éves és fiuk a párom esztendős Lajosba orosz megszállás alatt, .tragikus körülmények közt elhunytak. A megboldogult a főis-
