Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-03-04 / 9. szám
ötvenhatodik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1945 március 4 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________----------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK --------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRACZ JÓZSEF THEOL. TANÁR FÁRA 1 FÖMUNKATARS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKiHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ j TANÁR FÁRA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐ« Nézvén Oreá, Aki láthatatlan. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne. Kol. 2:6. Segíts engem, Istenem, hogy amiképpen vettem a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjak Őbenne. Jól emlékszem, úgy kaptam Őt, mint Üdvözítőmet. Bűneim tettét jézusra tettem, az isten foltnélküli Bárányára Vajha, úgy járnék Vele, mint Üdvözítőmmel. Keresztyén pályafutásom közben, amikor a bűn meg- j kísért és elejt — és mily szomorúan gyakran megtörténik, bogy a régi ellenfél legyőz engem — hadd i vigyem a bűnt azonnal az Ö kegyelme és megtisztító vére alá. Úgy kaptam üt, mint Barátomat. Elmondtam neki minden bajomat és szükségemet és semmit sem tartottam vissza ; abban a soha el nem felejthető órában minden gát ledőli. Vajha úgy járhatnék Vele, mint j Barátommal. Amikor megkísérfetem, vagy bajban vagyok, vagy bánat ér, hadd vigyem ügyemet az Ő színe j elé, mint a zsidó király a büszke pogány fejedelem ; levelét. Époly megfelelő feleletet fogok nyerni. Úgy fogadtam el Őt, mint Mesteremet és Kirá- i lyomat. Teljes hűséget ígértem Neki. Felkészültem, hogy parancsára bárhová elmegyek és megtenni bármit me- ; részelek. Vajha úgy járhatnék Vele, mint Mesteremmel. Amikor más hangok csábítanak és más befolyások ingerelnek, forduljak el tőlük határozottan és menjek megfontoltan Öfelé, az én szeretett Uram és Istenem j felé. Hadd újítsam meg sokszor Vele kötött ünnepélyes ! frigyemet és szövetségemet. „Ó milyen nagy a különbség“, mondja egyik híres theologus, „a között, hogy bonyolult szabálytömegnek vetem magam alá, vagy egy dobogó szíven nyugszom meg“. A Krisztus jézus dobogó szíve az, amelyre e szörnyű viharban naponta ráborulok és ezen nyugalmat találok. S. A. Hogy imádkoztak eleink? Bűneit valló s jajgató lélek siralma. Úr Isten, erős,, nagyságos és rettenetes Jehova! mindeneknek igaz Bírája, ki a te igaz ítéletidet a hűn ellen minden teremtett állatoknak fohászkodásokkal és rn'int egy szüléshez készülő kesergésekkel viszed végben, elannyira, hogy a te ítéSetid alatt méíg azeík is noha n,em vétkeztenek, a rothadandóságnak rabságában szolgáljanak. Óh mely szörnyen felindít hát Uram Tégedet a bűn: mert midőn meglobban az ellen való fifaragod tüze a te búsulásodban, mind az alsó pokoliglan röhög és senki rjincsen. Jd a te ^kezedből kimenekedhessék. Készen vannak a te szódra mindenek a bűnösön való bosszúdnak megállására és semmi nincsen, amit őtet a te üldöző kezeid előtt elrejthesse. Megyek hát s mit növeljek én szegény nagy bűnös ember? Hová fogjam kárhozatraérdemes fejemet':' Mert tudom, hogy siók lüneimmel méltó haragra indítottalak Tégedet jó kegyelmes Istenemet és mintha ugyan csak a bűntételre teremtettél volna, szintén úgy gyorsalkodtam annak végbenvitelére. Íme az én Anyám mellében bűnben fogantattam, amelyért o-ly undok, bűnös vérben jöttem e világra, hogy méltán még akkor elkárhoztathatsz vala, hát pedig azóta mennyi számlálhatatlanszor emészthettél volna meg mindennapi háládatlanságomért? Gyermekségemet bolondságban, ifjúságomat hívságban, emberkori időmet világiságban töltöttem el és immár mostan időmnek néhai szép virágát elmulatván, csak ásszá korújával jöttéin Elődbe. Jaj! jaj! édes Uram! igen igazán elűzhetnél hát Előled, mert ,az é.n sovány életemnek napjaiban a. gonoszra serény, a jóra tunya, a test munkáiban termékeny, de a megtéréshez illendő gyümölcsök termésében .meddő, a hiábavalóságban elmés, de a te szent igédben feledékeny, egyszóval a világiakban bölcs, de a lelkiekben balgatag voltam, holott szóval tartottalak Tégedet sokszori fogadásimat megszegvén. Uram! Te voltál az én nevelő édes Atyám s én mégis Tégedet, mint jó fiú, nem becsültelek; Te voltál teremtő Uram, mégis nem féltelek, sőt szüntelen fárasztottalak hamisságimmal. Amely sok szgp napokat engedtél volt a megtérésre, én azokat e világra és a testre pazaroltam, jó szerencsémmel, könnyű életemmel, egészségemmel és békességemmel ugyan megrészegedtem az Ellened való rugodpzásra. az idvességnek bőv eszközeivel, úgymint az ige hirdetéssel, Sacramentomok gyakori kiszolgáltatásával, mindennapi közönséges könyörgésekkel megcsömőrlöttem és azokkal való szentséges élést az ni engedelmességgel együtt terh gyanánt-tartottam; ha mikor az igaztól bűneimért feddettettem, semmiben hajtottam, vagy érette kész voltam véle szembeszökni. Oh ki sokszor fosztottalak meg isteni dicsőségedtől! ki sokszor illettem keserűséggel áldott lelkedet! ki sokszor állítottam semminek a szövetségnek vérit! mert számtalanszor tudva vétkeztem. Annyira engedtem a testnek, hogy inkább akartam Atyai kedvedet tőlem elidegeníteni, mint az ördögnek helyet nem adni. Óh! istenhez való ördögi nagy háládatlanság! Nincs Uram oiy éktelep undok teremtett állat, ki.uél én undokabb, nincs oly veszett fekélves. kinél én fekélvesebb. .nincs oly ágybaesett sinJődő beteges, kinél én lelkemben
