Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-02-11 / 6. szám
1945. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 23. oldal. 9. Az egyház tiszta. Hogyan valósul meg Krisztus hármas tiszte az egyház életében ? Az egyháznak — mint Krisztus testének — dicsőséges tiszte, szent séges feladata nem más. mint Fejének, a Krisztusnak hármas tisztét valóraváltani, betölteni igyekező szolgálat. Ha Krisztus főprófétánk, az egyház tiszte a Tőle ; vett prófétai megbízatás, isten törvényt és evangé- | liomot jelentő akaratának. Igéjének, Krisztusban ki- j jelentett titkának hirdetése. Isten angyalainak gvö- : nyörűséges tisztét gyakorolja az egyház, amikor Isten j üzenetét, kegyelmének hírét, mennyei titkok csodálatos feltánnását adja tudtál az emberi nemzetség- I nek. Ezért fődolog az egyházban az Ige prédikálása és a kegyelem látható jeleinek, a sákramentumoknak kiszolgáltatása. Ahol ennek a prófétai tevékenységnek a helyét valami más foglalja el, ott mellékvágányra siklik az egyház élete, Isten Igéjét, a nem e világból való, örökéletet hirdető evangé liomot nem lehet helyettesíteni semmiféle emberi holcseséggel. A hamis próféták tetszetős tanításai romlásba visznek, míg a Kereszt »botránya« és ' »bolondsága« megtartatás és erő mindazoknak, akik hisznek benne, s róla a profé- 1 ták engedelmességével és tántoríthatatlan hűségével alkalmas, alkalmatlan időben bizonyságot tesznek. Krisztus főpapi tisztéből következik, hogy teste, az egyház is papi tiszt gyakorlására hivatott. Krisztus a Golgota oltárán elvégezte az egyetlen, tökéletes engesztelő áldozatot. Ezt ismételni nem lehet; de felesleges is. Az egyház tiszte a hála oltárainak fel gyújtása a szívekben. Egyének és az egyénekből álló egyházi közösség papi szolgálata a hitvalló egyházban a szó- , val és jócselekedetekkel való Isten-dicsőítés, a Krisz- j tus áldozatára áldozattal, szeretettre Belőle táplálkozó j szeretettel felelő életfelajánlás, a megváltozott éóetniek i az áldozat és szolgálat füzében „való elégetése. Ezért nem lehet el az egyház szaretetmunka, diakónia nélkül. A szentek közössége érzékelhető módon éppen a keresztyén szeretet munkáiban lesz nyilvánvaló. Az egyháznak királyi tiszte is van, mert Fejének a Krisztusnak királyi dicsőségében részesül. E tisztséget két irányban gyakorolja. Hívei körében, amikor a Krisztus vérén megváltott közösségnek a világból kihívásán és a világtól való elkülönítésén a kulcsok hatalmával munkálkodik. A világgal szemben, amikor bátran, megalkuvásnélküli . következetességgel küzd minden hitetlenség és bűn, kegyetlenség és zsarnokság ellen. Legyőzhetetlensége, királyi méltósága mindig | akkor ragyog fel legtisztábban, amikor az erőszak és j gyűlölet vad harcában, a Sátán és világ testi-lelki fegy- [ véréi ellen tisztán lelki fegyverzetben száll síkra: az igazság mellvasával, a békesség evangéliomának készségével, .a hitnek pajzsával, az idvesség sisakjával ás a Lélek kardjával. Ezeket a nem e világból való fegyvereket nem győzheti le soha a világ. Míg az egyház ezekkel a fegyverekkel küzd, legyőzhetetlen, mihelyt azonban kiejti a kezéből ezeket a fegyvereket, — legyőzetett. De már akkor nem is nevezhető egyháznak. Mert az egyház legyőzhetetlen. Ereje a Krisztus királyi hatalma. A hitvalló egyház ezt a Krisztustól örökségül nyert hármas tisztet sohasem használja hatalmasko1- dásra, hanem — Annak példája szerint, Aki azért jött, hogy szolgáljon — alázatosan és engedelmesen, a sokakat tápláló, dédelgető és védő édesanya módjára végzi munkáját. A szolgálat méltósága és hatalma, a szeretet és áldozat hódító ereje a Krisztus öröksége, tehát az egyház tiszte; méltósága, hatalma és ereje is! 10. Tisztségek az egyházban. Nincs nagyobb méltóság a keresztyén ember tiszténél. Az egyház élő Feje; Krisztus, ezért az egyházban nincs szükség olyan más hatalmasságokra, meLgk őt helyettesítenék, s mellette a királyi hatalmat gyakorolnák. Krisztus hívei felett maga az élő Úr uralkodik és ítélkezik. Ezért az egyházban tulajdonképen nincs is más tisztség, mint az egyetlen igazi és örök Próféta, Pap és Király: Krisztus tisztsége. És ami ezzel egy: Krisztus teste minden élő tagjának az a méltósága és boldog dicsősége, hogy ennek a Tisztségnek részese. Tehát, ha van az egyházban emberejc által viselhető tisztség, az nem más mint a keresztvén ember tiszte. A Krisztushoz tartozó életek »királyi« papsága« és »szent nemzet« volta. Ha mégis van különbség az egyházban az egyes tagok között, az csak a kegyelmi ajándékokban .és az ezek alapján vállalt szolgálat mmáműségáben .van Rangbeli és méltóságbeli különbséget ez egyáltalán nem jelent. Mindnyájan az egyetemes romlottság részesei : bűnösök vagyunk. Ebből a kárhozatfcani egyen: lőségből Krisztusnak ugyanaz a csodálatos kegyelme ! emelt ki bennünket. Tehát a megváltásban való részesedésünk, keresztyéni örökségünk, tisztünk is ugyanaz. A keresztyén ember tisztének ez az .egyetemessége azonban nem zárja ki az egyházban a jó rendet, s a különleges kegyelmi ajándékok' érvényesülését. 4z apostoli kor óta megvannak az ysrvházhan azok a szolgálatok, melyeket belső el hivatás és kiVsö megbízatás alapján olyan egyháztagok végeznek, kik ezekre a szolgálatokra legalkalmasabbak. Krisztus tudományának tanulmányozása, Igéjének hirdetése, sákramentumainak kiszolgáltatása, az egyházi fegyelem .gyakorlása, nemkülönben a keresztyén szeretet munkáinak rendszeres végzése és irányítása, a külső rend megőrzése, a keresztyén közösség ügyeinek hozzáértő intézése megkívánja, hogy az egyháztagok közül egyesek ezek közül a munkák közül nagyobb részt vállaljanak. Ezek a keresztyén munkások, a több szolgálat emberei, akiket a többi egyháztagok »előljáróik«-nak tekintenek az Úrban, az egyház tisztségviselői. Megbízatásukat — a test tagjai útján — az egyház Fejétől,: Krisztustól veszik. A Szentírások alapján a következő egyházi szolgálatokat különbözteti meg a hitvalló egyház: 1. A pásztorok, 2. tanítók (doctorok), 3. presbiterek és 4. diakónusok szolgálata. Az élő egyházi közösségben ezek a munkások Krisztus szolgálatában égve, az Ige és Lélek uralma alatt, alázatos hűséggel végzik szolgálatukat. Az egyház romlása következik be mindenütt, ahol ezek a tisztségviselők lélek nélkül, gépiesen, dicsőségvágyból, hatalmaskodva, magukat külön papi renddé emelve végzik munkájukat, vagy ahol ezeknek a szolgálatoknak egyike-másika egyszerűen elsatnyuí, sőt egészen hiányzik. Az egyház megújulásának jele, ha az egyház híva-
