Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1945-02-11 / 6. szám

24 óda I ounantou protestáns lap 1945 talos munkásai mindinkább Krisztusra tekintenek, s egyetlen vágyuk, hogy Ö növekedjék, míg ők jnaguk alászállanak: szolgálatba és áldozatba eltemetkeznely. 11. Az egyház és a világi hatalmasságok. Az egyházat fenyegető legnagyobb vesze­delem a világgal való megalkuvás. Az egyház nem világi hatalmasság, ezért nem versenytársa azoknak a hatalmasságoknak, melyek ebben a világban uralkodnak. De mert tagadhatatlanul történelmi erőtényező, a világi hatalmasságok álta­lában számolnak vele. Néha szövetkeznek, néha harcba szállnak az egyházzal. Az egyháznak a világi hatalmasságokhoz való vi­szonyában őrizkednie kell attól a • legnagyobb vesze­delemtől, hogy alkuba bocsátkozzék bármely hatal­massággal, s, eladja magát világi célok szolgálatára., A világi hatalmasságok pedig felettébb hajlamosak arra( hogy az egyházat támogatásuk viszonzásaként hatalmi céljaik szolgálatába fogják. Ha ez sikerül, többé nem Isten Igéje és Krisztus akarata, hanem a világi hatalmasok érdeke vagy önkénye szab folyást az egyház külső, de akárhányszor belső életének is. Ha viszont az egyház örök céljait nem hajlandó fel­cserélni földi ^érdekek szolgálatával — s a hitvalló egyház erre sohasem hajlandó — rendszerint feltámad ellene a világi hatalmasságok ellenszenve. Ez az ellen­szenv néha dühös fenyegetéssé, zsarnoki elnyomássá fokozódhatik. Az egyház ellen támadt világi tusakodás, az üldöz­tetés dühe közel sincs oly nagy veszedelem az egy­házra nézve, mint a világgal való megalkuvás. Az egyházat ugyanis megsemmisíteni nem lehet, de meg­hamisítani igen. Ezért a hitvalló egyház nem fél a világtól. Bátran szembenéz vele. Krisztus vezársége alatt megvívja vele harcát. A hitvalló egyház legyőzhetetlensége éppen a világi hatalmasokkal való harc során derül ki. Minél jobban fokozódik az elnyomás, annál erősebb az egy­ház életereje. Mártírjainak vére hódító bizonyságtétel Krisztus királysága és az egyház igazsága mellett. Lehet, hogy megfogyatkozik az egy időben egy helyen élő hitvalló egyháztagok száma, de a keveseknek ereje felülmúlja az ellenük viaskodó sátáni légiók hatalmát. A hitvalló egyházban rejlő erőktől nem kell fél­­niök a világ jószándékú hatalmasainak. Az egyház csak egy esetben keresztezi utaikat: ha Isten ellen, s az Ő örök törvényei, kijelentett akarata eilen lázadnák. Ebben az esetben se az egyháztól féljenek a hatalmas­ságok, hanem attól az igaz Bírótól, Akinek eljövete­lét az egyház hirdeti, Aki Ura az egyháznak, de a föld minden országainak is örökkön örökké! Tehát amikor az egyházat óva intjük attól, hogy bizodalmát emberekbe vesse és világi hatalom után áhítozzék, a világ hatalmasait is figyelmeztetjük, hogy önző támogatásukkal az egyházat szent hivatásától el ne térítsék. Isten szent eszközének, az egyháznak háborgatásával a Felséges haragját és ítéletét magukra ne vonják. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindene­ket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő sze­rint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen! (Vége.) ® S8S @®S®®® ® ® ® ® 9) 8 ® f ® !8>S (S® ® ®S ® ® ® S @ ® ' i« 3 VEGYESEK 1 ® % — Gyászhír. Mély részvéttel értesültünk, hogy dr. Jókay-ihász Miklós felsőházi tag, a pápai református egyházmegye évtizedeken át volt gondnoka, minden egyházi és iskolai ügyünk fáradhatatlan szószólója és buzgó munkása elhunyt. Addig is, míg róla bővebben megemlékezhetünk, közöljük a család által kiadott gyászjelentést: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája.“ II. Tim. 4 : 7 — 8. Özv. dr. Jókay-ihász Mikiósné Szoboszlay Pap Erzsébet úgy maga, mint gyermekei és a kiterjedt rokonság nevében, a nagy veszteség és a fájdalom súlya alatt megtört szívvel, de mégis Isten kifürkészhetetlen akara­tában megnyugvó keresztyéni lélekkel jelenti, hogy hűséges férje, a felejthetetlen jóságú édesapa, a szerető­­szívü rokon, a fáradhatatlanul munkálkodó közéleti férfiú : dr. Jókay-ihász Miklós nagybirtokos, felsőházi tag, gazdasági főtanácsos, a pápai református egyház­megye évtizedeken át volt gondnoka, Veszprém vár­megye törvényhatósági bizottságának tagja, a vármegyei gazdasági egyesület elnöke, életének 53-ik, boldog házasságának 23. évében, hosszas szenvedés után, foiyó évi január hó 26-án Szombathelyen visszaadta nemes lelkét teremíöjének. Drága halottunk pormarad­ványait Szombathelyen helyezték ideiglenes nyugalomra. Onnan fogjuk Isten kegyelméből, az idők megcsönde­­sülése után, a hathalmi családi sírboltba hazaszállítani, hogy ott nyugodjék őseivel együtt a boldog feltámadás reggeléig. Hathalom, 1945 február 2. Jókay-ihász Lajos, jókay-ihász Miklós, Jókay-ihász Sándor gyermekei. Dr. Liszt Nándor és felesége Szoboszlay Pap Ágnes; özv. Csanak Jánosné Szoboszlai Pap Irén sógora, illetve sógornői. Ifj Hegedűs Sándor, Navratilné Hegedűs Rózsika unokatestvérei. — Mit tegyünk ? címen ír tartalmas vezércikket Porno hy Dezső nagykanizsai lelkipásztor a Körlevélben, melyet gyülekezete és a hozzátartozó szórványközségek tagjaihoz küld. Végső következtetése: „Komolyan kell venni kereszténységünket. Legyen Isten életünknek olyan Ura, akinek parancsa szent előttünk. Jézus olyan megtartónk .és példaképünk, akinek megtartásában teljes szívvel hiszünk és akit teljesen, egész életünkkel köve­tünk. Ne múljon el életünkben olyan nap, amikor ne tanulmányoznánk isten Igéjét, olyan ünnep, amelyen részt ne vennénk az istentiszteleteken, melyek értünk vannak. Őrködjünk éberen családi életünk egysége és tisztasága felett, mert ainilyenek családjaink, olyan lesz az egész magyar élet. Érdeklődjünk egyházunk és ha­zánk minden dolga iránt. Munkálkodjunk mindkettő felvirágoztatásáért. Ne sajnáljuk ennek érdekében a munkát, az áldozatot, mert csak így vethetjük meg a boldog jövendő alapjait. El kell jönnie magyar refor­mátus egyházunk életében is annak az időnek, amikor azt csak ilyen hitvalló tagok alkotják s akik nem így élnek, azokat kiveti magából és nem tekinti a közös­ségébe tartozóknak. Inkább legyen egyházunknak kevés hűséges, evangéliumi életet élő-tagja, mint nagy töme­gei, amelyekre nem lehet számítani. Az új esztendőben új életet Vár tőlünk Isten ! Mi a te válaszod Isten hí­vására ? Ne feledd el, hogy életedről isten előtt számot kell adnod !“ Fejes Sándor. Pápa UM5. Faiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: JYló»t,cz Zoltán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom