Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-02-11 / 6. szám
22. oldal. DUNÁNTGLI protestáns lap 1945 gondozása alá .helyezte, hét anyaegyházközség és 17 elemi iskola működött. Ezt a szolgálatát kívánta honorálni gróf Klábelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter azzal, hogy az 1923-ban épült kom íromi ref. elemi népiskolát »dr. Antal Gábor ref. elemi népiskolának« kérte elneveztetni. Antal Gábornak a református és a magyar jövő iránt érzett felelősségét mutatja az, hogy gondoskodását kiterjesztette a Bécsben élő magyar reformátusokra is. »Megtettem az előkészületeket —- írta 1899. évi jelentésében — arra, hogy Bécsben egv magyar református egyházat alapítsunk.« A kezdeményező lépések után azonban a szervező munkát szüneteltette addig, »míg a Lajtán túli tartományokban a Loos von Rom irányzat vagy meg nem szűnik.,, vagy határozott alakot nem ölt, mert addig a kezdeményezés még olyan körökben is aggodalommal és „gyanúval fogadtatnék, melyekben támogatásra más időkben számíthatunk«. Ezért azután nem valósulhatott meg Antal Gábor szép terve. Miég ma sincs Bécsiben önálló magyar református egyház, jóllehet nagy számmal élnek ott véreink, kik hitünk cselédei. (Folyt, köv.) Győry Elemér. Hitvallás a hitvalló egyházról. 7. Hitvalló egyháztagság. Komolyan vett sákramentumok. Önkéntesség. Az egyháztagság elmélete és gyakorlata mutatja legszembetűnőbb módon, hogy mennyire komolyan veszi a hitvalló egyház az egyházi fegyelmet, s ami ezzel együttjár: a sákramentumokat, s a szóval és élettel való hitvallás keresztyéni kötelességét. A hitvalló egyház az egyháztagoknak két csoportját különbözteti meg. Az első csoportba tartoznak ja megkeresztelt egyháztagok. A másikba a teljesjogú egyháztagok. A nem teljesjogú megkeresztelt egyháztagok a gyermekkeresztségben részesült, de hitvallást még nem tett (hitelveinkkel ellenkező r. kát. kifejezéssel: nem »konfirmált«) tagjai az egyháznak. Teljes jogú egyháztagok pedig azok, akik a gyülekezet előtt hitükről vallást tettek, s akiket e hitvallástételük alapján az egyház felvett úrvacsorázó tagjai sorába. A gyermekkeresztség szentségét és komolyságát azáltal őrzi meg a hitvalló egyház, hogy nem szolgáltatja ki könnyelműen hitetlenségükről és pogány életmódjukról nyilvánvaló bizonyságot szolgáltató szülők gyermekeinek is a csak hívőknek és ezek gyermekeirjek kiszolgáltatható sákramentumot. Az úrvacsora sákramentumának szentségét pedig a nem teljesjogú és teljesjogú egyháztagok felett őrködő fegyelem tartja és tartatja tiszteletben. Úrvacsorát csak teljes jogú, vagyis hitvallást tett egyháztag vehet. Viszont a teljesjogú egyháztagságot megszűntetheti az az egyházfegyelmi megállapítás, hogy a nyíltan egyháztagadó és botránkoztató életű egyháztag megszegte a gyülekezet előtt tett hitvallását és fogadalmát. Így az úrasztalától való különleges eltiltás nélkül is ■eltiltják magukat attól a hűtlen egyháztagok. Mindebből az is kitetszik, hogy a hitvalló egyházban egyrészt önkéntes az egyháztagsá" másrészt maga az egyház is komolyan beleszólhat abba, hogy kik lehetnek tagjai. Az önkéntesen vállalt egyháztagság önként vállalt felelősséget és örömmel felvett áldozatkészséget is jelent, 8. Az egyház és a hitvallások. Nem minden „hitvallásos“ egyház „hitvalló“ egyház. A hívő keresztyén mindenkor kész hitéről számot adni mindazoknak, akik ezt tőle kérik. A taníU ványok Krisztus kérdésére, de az őket üldöző ellenség vádjaira is hitvallással feleltek. Az egyház mint közösség sem kerülheti el, hogy hitéről — világos formulázásban — számot adjon. A világgal és a tévelygésekkel szemben, de saját híveinek közös hitben való nevelése, eretnekségektől való megóvása .érdekében is hitvallásokban foglalja össze az Isten Igéjéből merített meggyőződését. Az apostoli korszak óta sokszor szükségessé vált az egyház tanításainak minden félreértést kizáró öszszefoglalása. Az így létrejött hitvallások a közös hit kifejezései. Nélkülözhetetlen útmutatást jelentenek az Ige egyértelmű megértésében, szükséges korlátokat az önkényes magyarázatokkal szemben. Az egyház hitvalló tagja csak az lehet, aki az egyház hitvallásait ismeri, öntudatosan vállalja, s Isten Igéjére alapozott tekintélyüket elismeri. Mint ahogyan hitvalló egyháznak is csak az nevezhető, amely tanításaiban minden homályt, kétértelműséget kizáró határozottsággal elfogadott hitvallásai alapján álk s bár legfőbb tekintélynek a keresztyén Ilit és élet kérdéseiben Isten Igéjét tekinti, hivei körében a hitvallások irányító és tévelygést elhárító tekintélyének érvényt szerez. x Minden egyháznak vannak hitvallásai, tehát alapjában véve minden egyház »hitvallásos egyház«. De az egyházi ellanyhulások .idején feledésbe mennek a hitvallások; régi idők elavult emlékeként, vagy megkülönböztető jelvényként kezelik az elszínteljenedő,' szabadosságra hajló egyházak hitvallási irataikat. A hitvalló egyházban új életre kelnek a hitvallások. Újra megéli és az ősök bizonyságtételével újra megvallja hitét a hitvalló egyházi közösség. Megtörténhetik, hogy a hitvalló egyház bizonyos hitvallási tételek megváltoztatására, újonnan fogalmazására vagy esetleg új hitvallás készítésére gondol, csak az nem történhetik meg, hogy saját hitvallását semmibe vegye és hívei elől elrejtse. Tehát nem minden »'hitvallásos« egyház hitvalló egyház, viszont minden hitvalló egyház szükségképeit hitvallásos egyház.
