Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1945-02-04 / 5. szám

1945.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

19. oldal.

Vázlatok egy nagy építőmunkás arcképéhez.

Még az általa nagyon sürgetett lelkészi nyugdíjintézet megalkotását is hitéleti szempontból tartotta szükségesnek. »Véleményem szerint — írta 1900. évi jelentésében — nem azért van minekünk a lelkészi nyugdíjintézetre szükségünk, hogy haladott korú lelkészeink az évtizedeken keresztül teljesített munka után a csendes nyugalmat tisztességes jólétben élvezhessek, mert lelkészi karunk legkiválóbb tagjainak példája tanúsítja, hogy a magas kor nem mindig akadály az egyházi élet terén való áldásos munkálkodásban, hanem azért van szükségünk lelkészi nyugdíjintézetre, hogy azon lelkészeink, akik akár testi, akár szellemi, akár erkölcsi nagy fogyatkozásaik miatt az egyházi élet terén mint lelkészek, több haszonnal nem működhetnek, sőt működésük az egyházi életre nézve káros következményekkel jár, akkora erkölcsi hibában pedig mégsem szenvednek, amely méltóvá tenné őket arra, hogy a hivataluktól való megfosztás által, családjukkal együtt végső nyomorba taszíttassanak, legalább nagyon szerény ellátásban részesüljenek az egyházkerület vagy az egyetemes egyház részéről. Ilyen lelkészi nyugdíjintézet felállítását nem a lelkészek, hanem az egyház közérdeke sürgősen követeli«. Üdvös lenne a hivatott vezetőknek meditálni Antal Gábornak az egyházak iránt érzett felelősségből fakadó ezen megállapítása felett.

Ha szórványmisszió abban az időben nem is szereped egyházi életünkben a mai értelemben, Antal Gábor kiterjesztette figyelmét, szétszórtan élő atyánkfiáira is. Sas szemeit nem kerülte el »a szétszórt csontok« szomorú sorsa. Először azokra a gondozás nélkül való, vagy nem kielégítő lelkigondozásban részesülő híveinkre irányul tekintete, akik a magyarságnak és a reformátusságnak értékes részét képezték és városokban, vagy nagyobb települési helyeken másvallásúak, nem egyszer nemzetiségek között szétszórtan ki voltak téve az elkallódás veszélyének. Ennek . illusztrálására csak azt említem meg, hogy Antal Gábor püspöksége idején szervezkedtek és alakultak meg a kaposvári, pozsonyi, esztergomi, balassagyarmati, nagykanizsai, tatabányai, zólyomi, rutkai, kislángi, salgótarjáni, érsekújvári, soproni egyházközségek előbb mint missziói állomások. Szívébe mártott tollal írta (1908): »mindegyik missziói pontunk egyik védvára a református egyháznak, vele együtt a magyar fajtának is«. Ezeknek a missziói pontoknak eredményesebb gondozhatása végett igen nagy súlyt helyezett a közalap megerősítésére. »Kívánatos volna — írta 1900. évi jelentésében, -1— hogy akár államsegély igénybevételével, akár e célra nyitandó más jövedelmi forrásból á szükségek megfelelő fedezetéről gondoskodjék a konvent, illetve a zsinat«.

(Folyt, köv.) Győry Elemér.

Aki tud

eladó lelkészi palástról,

szíveskedjék Baráth József református lelkipásztort Tata, II. Baji-út 6. értesíteni.

Hitvallás a hitvalló egyházról.

4. Egybegyüjte sok népeket.

Krisztus építi az egyházat Igéje és Szentlelke által.

A hitvalló egyház minden harca a diadal jegyében folyik, mert munkája nem emberi erőfeszítés, hanem isteni cselekvés müve. Maga az egyház se az ember veleszületett társasösztönéből születő egyéb emberi egyesülések módjára áll elő, hanem minden emberi szervezkedéstől eltérően mennyei eredetű. Az emberek által életrehívott egyesületek, kitermelt közösségek lehetnek nagyon értékesek, fenkölt célúak, de az egyház név mégse illeti meg egyiket sem. Az emberi társulások feltételeit emberek szabják meg, életét emberek irányítják; az egyházat azonban az örök isteni akarat fundamentumán a legközvetlenebbül Isten Fia építi. Emberi eszközöket is felhasznál ugyan munkája végzésére, hiszen belőlük építi — mint élő kövekből — szent egyházát, de ezek az emberi eszközök nem önmagukban alkalmasak erre a célra. Isten Fiának vére tisztítja, eleveníti meg és kapcsolja örökre Magához és egymáshoz őket. Emberi alkotások, a legnagyobbak is — elmúlnak, világbirodalmak összeomlanak, de Isten egyháza megmarad és erős, mert vele van minden napon, a világ végezetéig Az, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Egy-egy helyen számban lehet kicsiny, de az Ö nevében összegyűlt 2—3 lélek is örök erők részese, mert Krisztus, ígérete szerint, közöttük van. Vannak olyan idők, hogy az egyház nagy magánosokban mutatkozik meg, de ezek diadalmas hősiessége mögött is az egész emberi nemzetségből sok népeket egybegyűjtő Úr áll, aki az igazi hit egységében kapcsolja össze az időben és térben széjjelszórt tagokat.

Az egyház egybegyűjtése az Ige ereje és a Szentlélek hatalma által történik. Isten Fia ezek által végzi megelevenítő, újjászületésre és megtérésre hivó, tagokat összekapcsoló munkáját. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. (Rom. 10:17.) Az Ige Isten teremtő és újjáteremtő szava. Mindenütt megújulás és élet fakad, ahol ennek a csodatevő Beszédnek meggyökerezését a Szentlélek előkészíti és növekedését fényével és hevével kiséri. Ezért főkövetelménye a hitvalló egyháznak az Ige elegyítetlenül hirdetése és a Szentlélek ajándékaiért való szüntelen fohászkodás.

Az Ige hirdetése elsősorban a templomi igehirdetés útján történik, de a hitvalló egyház feladatának érzi az Ige hivogatásának minél szélesebb körben való megszólaltatását is. Kiviszi az Ige mágnesét a világba, hogy az élő szó, a leírt beszéd, az apostoli lendületű evangélizáció minden eszköze, főként pedig híveinek cselekedetei, az irgalmasság és áldozat hódító bizonyságtétele által Krisztus választottal az egyház közösségét megtalálják és egymást Krisztushoz vonják.

5. Igaz és hamis egyház.

Krisztus igaz egyházát a Sátán, az Antikrisztus látszategyházává akarja tenni.

Különbséget kell tennünk — az egyház történelmi megvalósulásait tekintve — igaz egyház és hamis egyház között.

Az igaz egyház Krisztus örök egyházának darabja, tehát minden életmegnyilvánulásában a Főnek, Krisztus-