Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-02-04 / 5. szám
18. oldal. DUNÁNTŰLI protestáns lap 1945 ságot tészen; Judás, aki Tégedet elárulav s kézbe ada. azont bizonyítja, melyet a Százados vitéz is megvalla, hogy Isten Fia, s igaz ember volnál. De mi hát Uram mégis az oka ily szörnyű kínvallásodnak, s gyalázatos átkozott halálodnak? Én vagyok egyedül nagy bűnös ember. Én! mert Te énnékem lévén kezesem, az adósságimat fizetted: az én bűneim szerzették és ejtették hát Rajtad mindezeket, mert az én bűneimet hordoztad és az én betegségimet viselted. Én vagyok hát az, én, aki Téged ennyire kárhoztattalak, holott nem judás, hanem igazábban az én bűneim ámítanak el Téged! Álnokságim kötöztenek meg és azokért esett Rajtad minden kegyetlen véres vereség s átkozott halál. Én tevém a bűnt,. s Te eladattatván, vádoltatál érette; én valék bűnös s Te ragadoztál vala el. azt kelle tested szakadásával megfizetned. Mert az én kezeim nvulának fel a megtiltott fára, de a te kezeid kötöztetének meg érette; én szakasztottam vala le Áriámban annak gyümölcsét, de a Te tenyerid szegeztetémek által: egy szóval az én engedetlenségeimért Te hódölál meg és minden felfuvalkodottságimért Te aláztatál meg. Az én fejemet borította vala el a bűnnek eves kelevénye, de írná a Te fejedre tőniek érte tövis koronát: Amely hívságos nézésekben gyönyörködtek bűnös szemeim, azokat a te vérbeborult áldott szemeid szakadatlan könnyezék: amely álnokság az én szájamban találtatnék, a te ajakidnak kelle azt keseregni. M.it mondhatok Uram? Az én füleim hallgatták a hejábanvalóságokat és gonosz tanácsokat, de a te füleid haliának azokért szörnyű káromlásokat,' mintha ugyan mindenek felett istenkáromló voltál volna. Az én szájam kóstolta volt a gyümölcsnek édességét, de te ivád rneg azért a méreggel telt Pohár keserűségit: Az én szívem vala halál cselekedetinek forrása; de a te szíved mellől ontának azért vért és vizet: az én lábaim siettenek a gonoszra, de a te lábaidat sietteték azért a halálra való menetelre és azokat is szegezék által a kereszten. Én kárhoztam vala el; de Té viseléd el annak szörnyű terhét. Óh Isten Fiának véghetetlen szerelmének mélysége! Óh Isteni idvezítő kegyelemnek csudálatos rendelése! A hitetlen vétkezett s az ártatlan tett eleget: A bűnös megmenekedett, s aki bűnt nem tött, megsententiáztatott: a gyalázatos szolga tötte a botránkozást s az élet Ura szenvedett érte keresztfát: a teremtett állat tötte a szörnyű tékozlást, s a Teremtő vallja kínját minden felől kényszergettetvén a számadásra. A harag edénye torkoskodott s az Isten kebelének szerelme látta a halálos koplalást: egy szóval: Ember vétkezett s Isten holt meg érette a testben! Óh Isten bölcseségének mélységes gazdagsága! Óh Isten egyetlen egy Fiának megköszönhetetlen szerelme! ki magasztalhatja rajtam esekedő szívedet s dicséretedet ki mondhatja ki? Mert Te énértem alávaló s elkárhozott teremtett állatodért, sőt Téged eláruló, kínzó és gyalázatos halállal felmészárló feneszívű hóhérodért s ellenségedért tötted le életedet és igazulásomért feltámadál. Mit adjak Néked ezekért óh énérettem sok kínt vallott édes Jézusom? Mert méltó vagy, hogy végy minden dicsőséget és tisztességet: Légyen azért áldott a te neved és örök emlékezetben s becsületben a te szent halálod mindörökké! Áldott légy Atya Úristen, ki megkönyörülvén, szent Fiadat nékem ajándékoztad: Áldott légy Sz. Lélek Úr Isten, ki e váltságnak titkát nékem megjelentetted és az örökéletre elpecsételtél! Ha immár édes Idvezítőm érettem annyit fizettél* kérlek engedj egynéhány szókat mégis szent füleidbe hangoztatnom! Óh Istennek engedelmes Báránya Úr Jézus Krisztus! im én szegény nagy bűnös, a bűnösök közt első, állok hitnek általa mostan a te keresztfád alá, nem különben mintha most feszíttetnél meg érettem testi szemeim láttára: kérlek azért kegyelmes Megváltóm! nyisd fel értem kínvallott testednek sebeit és hintsd meg a te véreddel bűneim miatt megrutult lelkemet, hogy a hónál fejérb legyek Előtted. Hadd csepegdegéljen azért szíved mellől kiomlott sz. véred megsérült szívemre, s legyek én ahelyett a föld helyett, ki lábaid, alatt keresztfádról szent véreddel bővön öntöztetett, hogy ugyan egészen tetőtől fogva talpig megfürödhessem ártatlan érdemes véredben és ekképpen, mint régen Námán, megtisztulhassak minden lelki bélpoklosságimból. Rejts el a te sebeid helyeibe minden bűneimnek jajjal előtt/ hogy valamennyiszer a te sebeidbe, mint egy erős mentség városba hitnek általa szaladhassak, ez életemet üldöző ellenségem előtt. Óh hadd legyek a te lelked fáradságának én is egyik haszna és minekutánna vetetted lelkedet áldozatul minden bűneimért, adj magul engem is Sz. Atyádnak az élet gyümölcse hozására. Terjeszd ki a kereszten kiterjesztett két karodat,} s ölelj Tenmagadhoz, hogy sebeim sebeidhez érvén, gyógyuljanak meg és Tetőled megeleveníttessem: a te kínszenvedő véres ábrázatodat élőven nyomjad reámj hogy a te ábrázatodnak hasonlatosságára haljak meg a bűnnek, s éljek az Istennek. Tekints reám hát Idvezítő kegyes szemeiddel, mint régen Péterre tekintettél a sok kínok közt, hogy én is megindulván sirathassam undok vétkeimet. Ne szegezd fel már az én adóslevelemet a keresztre és véreddel töröld ki onnan az én nevemet, vond ki minden adósságomat, sőt ugyan elszaggassad és semmivé tégyed kézírásomat,: hogy ne légyek többé tulajdon a Sátánnak. A te halálod erejével rontsd meg lelki halálomat és nyisd meg feltámadásoddal bűneim koporsója ajtaját s bocsáss új életre, hadd tapasztalhassam meg hathatósan, hogy bűneimért megholtál § igazulásomért feltámadtál. Uram! egyedül tekeréd énértem az élő Isten busulásának sajtóját, ne űzd el azért könyörületességed ajtaján zörgető szolgádat, (szolgálódat,) hanem ha a halála óráján Tenéked reménykedő Tolvajnak Paradicsomot Ígértél, mondjad az én lelkemnek is testemből való kiszakadásakor: Ma vélem lészesz Paradicsomban! Hogy én is nagy örömmel ajánlhassam kezeidbe szegény nagy bűnös, de Tetőled megtisztíttatott lelkemet, ezt mondván: A te kezeidbe ajánlom az én lelkemet, mert Te váltottál meg engem, óh igazságnak Istene! Jövel Uram Jézus! cselekedd meg mindezeket Szent Lelked által énbennem édes Atyád szerelméből! Jövel Uram Jétus hamar, Ámen! Ámen! Jövel Uram Jézus, Jövel! Ámen! Bujdosó magyarok füstölgő csepűje c. 1676-ból való imádságos könyvből.
