Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-02-04 / 5. szám
Ötvenhatodik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1945 február 4 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________--------------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ ! TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Jó pásztor. 1. Pét. 5:2: Legeltessétek az Istennek köztetek levő nyáját. Amikor Péter apostol azt mondotta: »Legeltessétek az Istennek nyáját«, legalább három indok buzdította parancsa kiadására. Az első volt a Krisztus Emlékezete. Gondolatai visszaszállóban voltak a közbeneső éveken át arra a Galileai tenger mellett átélt szürke reggelre, amikor Jézus neki mondotta: ^»Legeltesd az én nyájamat«. Igen, nekem a parancsot m'agától a Mestertől kell kapnom, az Ő elhívásának kell megbíznia engem, az Ő kegyelmének kell a szükségesekkel ellátnia engem,, az Ö Lelkének kell ihletnie az enyémet, ha a nyájnak | jó őrzője akarok lenni és ha a felelősséget és kiváltságot másoknak is át akarom adni. A második volt a Krisztus Kegyelme. »Nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal«, írja az apostol, j Ez volt az ő saját módszere és szokása; y>m?rt a Névért ment ö ki, semmit sem jogadván él a pogány oktál«, sem pedig a körülmetélkedésből való szegény szentektől. És bizonyára ez a szabad, önkéntes és készséges szolgálat ihletését Annak a gyöngéd könyörületétől nyerte, Aki bár gazdag voltp de érettünk szegénnyé lett. Ott aÉ éji mintaképem. Ott az én magas és mennyei mértékem. És ott volt a Krisztus Reménysége. »Amikor a Főpásztor megjelenik, folytatja tovább Péter apostol, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.« Krisztus előttem van éppügy mint mögöttem, velem van épúgy mint bennem. Meg fogom látni az Ő orcáját, hallani fogom az Ö dícséretét, be fogok menni az Ő örömébe. Mily ösztönzés ez szorgalomra és állhatatosságra! Nekem őriznem és vezetnem Kell a nyájat, legeltetnem kell a kis báránykákat; mert nemsokára találkozni fogok Övele, Akinek a tulajdonai azok. Ez valóban három hatalmas indok. • S. A. A bűnös Lélek magános beszélgetése a Jézus Krisztus kínszenvedése felett. Idvességemnek megszentelt Fejedelme, életnek Reménsége, uraknak Ura, királyoknak Királya, mindeneknek igaz ítélő Bírája, az Atya Istennek kimetszett dicsőséges ábrázatja és egyetlen egyszülött Fia, kegyelmes Úr Jézus! ki midőn látnád, hogy a kárhozatbaesett bűnös emberi Nemzetnek sehol nem volna segítője és üdvözítője, véghetetlen szerelmedből könyörül etességre indulál és úgy megesék irgalmas lelked az emberi nemzet ily nagy romlásán, hogy az isteni örök tanácsban magad előállál és miérettünk való kezességet felvállalván, azt mondád: Imhol vagyok Atyám! hogy cselekedjem a te akaratodat, elmegyek és váltságnak árául adom az én életemet, hogy megfizessem az elesett embernek adósságát. El is jövél Uram elestek édes Reménye! és mint egy hű Pásztor a bűnös testnek hasonlatosságában; de bűn nélkül, utánnujik eredéi, hogy megkeresvén minket, eltévelyedett bűnös juhokat, kiszabadítanál a lelki TUVkasoknak szájából, s édes Atyádnak bémutatnál: De mikor különben véghez nem mehetne a váltság, a te Magad lelkét vetéd áldozatul a bűnért, úgyanynyira, hogy a te lelkedet és testedet., lelkünk és testünk váltságába adnád. Óh dicsőségnek Királya! Te bírsz az életnek és a halálnak kulcsaival, mégis a te lelkedet mely igen környülfogá a halálos nyomorúság, midőn így nyögsz vala: Szomorú az én lelkem mindenfelől mindhalálig! Mit cselekedtél édes Idvezítőm? hogy a te kenyeredet evő emberedtől, a Judástól elárultattál: Tanítványaidtól utolsó szorultságodban egyedül hagy a tál; mint valami nyilván való Lator a tennen nemzetedtől meg fogadtatál és gyalázatosait kötözve vitettetél; mint egy Bárány minden könvörületesség nélkül egyik hamis Bírótól a másikhoz, végre pedig Pilátushoz hurcoltatál, hogy latrok közibe számláltatván megöletnél. Micsoda bosszúságot töttél valaha valakin és mit vétettél, hogy így pökdöstetél^ csúfoltatál, vádoltatál és megsententiáztatál? micsoda érdemedért verettetél s tagoltatál? Lám Uram! Te mindennapon jót tészesz vala mindennel és mindeneknek Ura lévén, miinde,neK- nek szolgálsz vala, hát mégis mi lehetett vétked, hogy tövissel koronáztatál, ruháidtól megfosztatál, jó híredben-nevedben meggyaláztatál és a régi híres Tolvajnál is ártalmasabb embernek tartatál? Imé a gonosztévők közt vérbenfagyva keresztfára íeszíttetél, szomjúságodban méreggel elegyíttetett ecettel itatál! Lelkedre is azonban oly keserűség szállá, hogy vérrel verítékezvén szent testedről vércseppek görögnének szörnyű rettegésidben, ki miatt Angyal szállá le bátorításodra. Az Isten bosszú állásának véres tengerén való úszásodkor oly kínok vevék környül szívedet,» hogy keservesen kelle kiáltanod, mint ha ugyan elhagyattattál volna, ezt mondván: Én Istenem! Én Istenem! miért hagytál el ennyire engemet? Óh Uram! hiszen Tehozzád a változásnak még csak árnyéka is nem férkezhetett, sem álnokság szájadban soha nem találtatott, maga valóban keresik vala ellenségeid Ellened a tanúkat, de soha senki is Téged a bűnről meg nem győzhete: Imé a pogány Bíró feleségével qgyufT ártatlanságodról tanúbizony-
