Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-28 / 4. szám
16. oldal DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1945 Mig az egyház politikai, vagy kultűrsikerekre vágyik, míg saját területén kívül keresi önmaga jelentőségét, jelentősége, szolgálatának értéke csak fogyatkozik. Mihelyt azonban lefejti magáról a felemás igát tés csak az Egy Úrnak akar szolgálni, megtalálja {hivatását, transzcendens erőket áraszt bele a világba iés a lelkek örök javára munkálkodik, mint a hit által üdvözölő lelkek — édesanyja. Jelentősége annál inkább növekszik, minél engedelmesebb eszköze tud lenni az alázat Evangéliomának és minél inkább meg tudja vallani hitvallásban és fai vei cselekedeteiben az üj jászülő Életet! 2. Mi az egyház? Gyökerében romlott lehet-e az egyház ? Ma, amikor az egyház külső épületének eresztékei recsegnek, amikor ítéletre emelkedett fölénk Isten hatalmas keze, nagy a kísértés, hogy mi is ítélőszékbe üljünk és az egyház romlottságáról ejtsünk divatos szavakat. E helyett azonban arról tegyünk vallomást bűnbánó szívvel, hogy magunk is felelősek vagyunk ninden ítéletet felidéző romlásért, az egyház minden erőtlenségéért elsősorban. Az egyház legfőbb erőtlensége az erőtlenségek idején mindig az, hogy hívei szem elől tévesztik az egyház legmélyebb, legrejtettebb oldaláról megmutatkozó lényegét, azt, hogy mi is az egyház. Ráfelejtk'eznek a külső keretekre, emberek teljesítményeire, s elfelejtik, hogy ,az egyház gyökerében sohasem fehet romlott, mert az egyház gyökere az Isten kiválasztó kegyelme a Krisztusban és változhatatlan szerelme övéi iránt. Mihelyt nem erre nézünk, nem ezt •hirdetjük és nem ezt valljuk meg, azonnal magupkat prédikáljuk, a magunk dicsőségét keressük, s Isten «íegszégyenít bennünket — nem az egyház, hanem — a magunk erőtlenségeinek nyilvánvalóvá tétele által. Az egyház nem az emberi erők és kiválóságok bemutatásának emberglóriás porondja, hanem Isten kegyelmének valóságát, nélkülözhetetlenségét hirdető, Krisztus uralmát hittel és megújuló élettel megvalló gyülekezete önmagukban erőtelen, de Krisztus ergj,e által mindenre erőt nyert embereknek. Krisztus teste az egyház. Főnek és tagoknak olyan közössége, mely a tagokat a Főnek akarata alá rendeli, s azokat egymással is egybefűzi. Krisztus teltéhez pedig csak hit által lehet hozzátartozni. Ezért csak a hívő tagok az egyház élő tagjai. Egyház ott van, ahol Isten Igéje és Lelke által gyülelezeht gyűjt egybe. Ezért alapformája az egyháznak az egy helyen megtelepült hívők testvéri gjülekezete. De a különböző helyeken és időben megtelepedett és élő hívek is egy közösségbe, ugyanabba az egyházba, a szenteknek, a Krisztus vérén megszentelt telkeknek ugyanabba az egységébe tartoznak. Az egyház magában foglal múltat és jövőt. Lényege szerint azonos óéinak, Krisztus uralmának szolgálatába állítja az ószöszövetségi patriarchát, Izrael prófétáit, a halászokból és vámszedőkből lett apostolokat, a szerecsen királyné komornyikját, a középkor Krisztus-kegyességének képviselőit, a reformáció korának hívőjét, s a XX. század ébredési mozgalmainak új életet kezdő emberét. Az egyházban a hívőkön kivül lehetnek hitetlenek és képmutatók is, de nem ők az egyház. Tehát amikor az egyházról beszélünk sohasem reájuk, hanem arra az egy, közönséges, keresztyén anyaszentegyházra gondolunk, mely hitünk tárgya, amelyről a Heid. Káté így tanít: „Hiszem, hogy Isten Fia az egész emberi nemzetségből magának egy örökéletre kiválasztott gyülekezetei gyűjt egybe az igazi hit egységében — világ kezdetétől fogva annak végeztéig ; azt oltalmazza és megtartja és hogy annak én is élő tagja vagyok és az is, maradok.“ (54. fel.) Az egyház tehát lényege szerint nincs alávetve az idő és tér korlátainak. Gyökerében sohasem lehet romlott. Nem kell féltenünk megsemmisüléstől, csődtől. De minden emberi erőtlenség, egyéni és egyetemes válság arra tanít: Nem segít rajtunk tüneti kezelés, felületes gyógymód, csupán csak az, ha Krisztussal egy testté válunk, belőle táplálkozunk, ha magunkba szívjuk az Ö Lelkét, egyszóval — beleépülünk az Ő egyházába mint élő kövek. A hitvalló egyház elsősorban azért hitvalló, mert ezt hiszi és vallja az egyház lényegének, s azért is.,, mert benne hívő imádság és törekvés tárgya, hogy a térben és időben megvalósuló gyülekezet Krisztus testének, egyetemes anyaszentegyházának élő darabja legyen. 3. Az egyház jellemvonásai. Van-e különbség látható és láthatatlan egyház között? A hitvalló egyház felújítja az egyház jellemvonásaira vonatkozó szokásos tanitást, de igyekszik is azt komolyan magára vonatkoztatni. Amikor arról beszél, hogy az egyház egy, hittel, tekint a Krisztus testének egységére, s ennek a valóságos egységnek látható megvalósulásáért alázatosan imádkozik. Komolyan hiszi, hogy a Krisztus teste szent, tehát élő tagjai is csak megszenteltek lehetnek. A térés idő korlátain túlterjedő egyetemes egyház időben éstérben megvalósuló darabjának tekinti a hitvalló gyülekezetét, ezért tanítja, hogy a helyi egyház, mint a nagyegész része, ugyanazokat a jellemvonásokat kell hogy magán viselje, mint az egyetemes. Vagyis keresztyén volta nem jelenthet kevesebbet, mint ezt: Mindenestől fogva Krisztus uralma alatt áll. A látható és láthatatlan egyház megkülönböztetésnek, mely úgyis annyiféle értelemben használatos, ahányan ajkukra veszik, a hitvalló egyház szerint nem sok értelme van. Legfeljebb arra jó ez a különböztetés, hogy az egy, egyetemes és térben, időben egteszeiTe valóban nem érzékelhető egyház földi megvalósulására vonatkoztassuk;. Ugyanis az egyház történelmi megvalósulásaihoz mindenkor tapad bűn. Á hitvalló egyházai/« is akadnak hitetlenek és képmutatók; de ezek nem az egyház, noha láthatólag annak testéhez tartoznak. Tehát a földi egyház az, amelynek mindig két oldala van, egy látható, külső és egy láthatatlan, belső, lénvegszerinti. Az egyház azonban mindig egy: Krisztus teste. Ezzel a testtel kell azonosnak Jenni az ejgyház történelmi megvalósulásainak is, ha valóban megérdemlik az egyház nevet. A hitvalló egyház mindig küzdő egyház, de hite szerint diadalmas egyház is! Nem azért, mert tagjai olyan kiválóak,, hanem mert a küzdelemre a világ ellen Krisztus mindig az Ö hitvalló seregét használja, s a győzelmet övéi számára Ő már elkészítette. (Folyt, köv.) Fejes Sándor. Pápa 1945. főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Móncz Zoltán.
