Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-28 / 4. szám
1945. DUNÁNTüLI protestáns lap 15. oldal. — javasolja a közgyűlésnek, — ahol a lélekszám a 800-at meghaladja, megalakítandó a nőegylet. A szektákkal szemben való védekezés egyetlen helyes módját a pásztori gondozás és a missziói munkamódszerek alkalmazásában jelölte meg. »A na^arénizmus terjedésének oka nemcsak az egyházi adóval túlterhelés, hanem a vallásos érzés túltengése, legbiztosabb óvszer a vallásos érzésnek és kedélynek egyházunk tarnak szertartásai szerint minél teljesebb mértékben való kielégítése.« (1903.) A vasárnapi istentiszteletek s a hétköznap reggeli könyörgések megtartása mellett az esperesekkel ellenőriztetni kívánta a bibliai és kátémagyarázatok tartását és az egyházkerületi közgyűléssel elrendeltette, hogy téli időben könyörgések alkalmával a hét valamelyik napján bibliamagyarázatok tartassanak a hivek vallásos meggyőződésének erősítésére. A baptizmusnak a bevett vallásfelekezetek közé felvételével kapcsolatban (1906) jelenti: »ezen még most kicsinek látszó veszedelmet csak úgy háríthatjuk el, ha híveinkben a református szellemet és öntudatot, az evangélium erejével, amellett keresztyén szeretettel és tapintatos bánásmóddal minél inkább szilárdítani igyekszünk és e célból a lelkipásztori gondozás minden eszközét felhasználjuk«. Mekkora bölcseség,' milyen evangéliumi tisztánlátás, az ú. n. preventív módszer alkalmazása nyilatkozik meg ebben. (Folyt, köv.) Győry Elemér. Hitvallás a hitvalló egyházról. Nem tanulmányt, még csak1 nem is eszméltető folyóirat-cikket kívánunk a következőkben a hitvalló “egyház kérdéséről írni. Az a meggyőződésünk, hogy az idők sokkal (komolyabbak és — gonoszabbak,; mintsem nyugodtan »értekezhetnénk« erről a kérdésről. De amikor az az érzésünk, hogy a hitvalló egyház kérdéséről mégis írnunk kell, mert ennél ma — egyházi vonalon — alig van életbevágóbb problémánk, mind jobban megvilágosodik előttünk, hogy amit a bitvalló egyházról ma mondanunk lehet és mondanunk kell, az csak hitvallásként csordulhat ki a lelkűnkből. Az egyház körül mindig ott kezdődtek a bajok, mikor az egyház kérdése hit és hitvallás-kérdés helyett valamilyen más kérdés: állam- vagy kultúrpolitikai kérdés, hatalmi probléma, vagy önző egyéni, társadalmi törekvések álorcája lett. S mindig akkor újult meg az egyház, amikor a hozzátartozás hitvallást követelt és a látható intézmény magához bilincselő, külső ■eszközeinek igézete foszladozott ugyan, de megnőtt a hívő lelkekben az a bizonyosság, hogy örök állandóságuk csak a hit tárgyát képező isteni munkának, kegyelmi tényeknek, eszközöknek és Ígéreteknek van. Ezért fontos a hit és. a hitvallás. Az örökkévalóság életfakasztó forrásaihoz kapcsol bennünket. Figyelmünket a látható ideigvalókról a láthatatlan örökkévalókra irányítja. Az apostoli hitvallással mi is hiszünk egy egyetemes krisztusi anyaszentegyházat, mely a szentek élő közössége. Hisszük, hogy ez az anyaszentegyház Isten műve, történelmi és történelemfeletti erőtényező, soha semmiféle világvihar el nem seperheti. Krisztus örökkévaló királyságának hirdetője, megvallója és megvalósító eszköze. Élő tagjai Krisztussal elszakíthatatlan közösségben vannak, egymás felé is mindig utat találnak. Ezért van és lesz egyház »világ kezdetitől fogva annak végezetéig«. Erről a hívő, hitvalló és élő egyháztagságirai nevelő anyaszentegvházról valljuk Isten Igéje és ősi hitvallásaink .alapján az itt következőket. S kérjük mindazokat, akik Krisztust ismerik Megváltójuknak és Királyuknak, hogy ebben a hitvallásban velünk Összeforrva, az egyház kérdését élő hit és hívő élet ikérdésénetk tekintve, munkálkodjanak és Isten Leikének engedelmeskedve szolgáljanak. 1. Az egyház jelentősége. Mikor fogyatkozik s mikor nö az egyház jelentősége .3 A világgal megalkuvó, megüresedett szólamokat hangoztató, az egyház nem e világból való hivatásáról megfeledkező egyházi intézményeknek lehet még beleszólásuk politikai, kulturális és gazdasági kérdésekbe, bár — úgy látszik — a világ mind inkább lebecsüli ezt az önmagát lejárató szövetségest, de hogy az ilyen látszat-életet élő (v. ö. Jel. 3:1.) egyházi intézmény komoly vigasztalást, erőt és megtartást jelentene egyesek és közösségek számára — ezt nem hisszük. Az a sok vád, ami manapság keresztyénségünket éri, annak bizonysága, hogy a hitvalló egyházzá lenni nem tudó egyházi intézmények jelentősége letűnőben van, . de ugyanakkor éppen az egyházi intézmények Vádolása árulja el, hogy a világ , ön tudatlanul is sóvárog a hitvalló egyház sója és kovásza után, egy olyan egyház után, melynek élete megvalósítja Ezékiel látomását a templom küszöbe alól fakadó életfolyamról. (Ezék. 47.) Hisszük, hogy Isten igazi, élő egyházának mindig megvolt, megvan és meglesz a jelentősége, — történelmi és örökkévaló hivatása. Ha valóban hivatásának él: Krisztus választottalak üdvösségét szolgálja, talán még jobban leértékelik ellenségei, de anyj i, táplálója, nevelője azoknak, akik Krisztus által járulnak az Atyához, tudván, hogy senki sem mehet az Atyához, hanem csak Ö általa. Hisszük, hogy a világ is kénytelen számolni azzal az egyházzal, mely vele soha meg nem alkuszik; mártíromságot vállal, de divatos eszméknek, hatalmi törekvéseknek, világi érdekeknek kiszolgálója nem lesz. Egy elvetélt, keserű gyümölcseit bódult fejjel és fanyar szájjal emésztő világ, lehanyatlott materialista korszak, a civilizációból kiábránduló emberiség számára csak az a hitvalló közösség hozhat reménységet és életkedvet, mely ismeri a\ váíságbajutott ember életének egyetlen megoldását: a Váltságot! Csak ez a világgal megalkudni nem hajlandó, hitét bátran megvalló és a lelkiekért minden áldozatot meghozni kész közösség hirdetheti gátlás nélkül: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Felbomló kultúrák káoszában, spiritizmus és keleti babonaságök pogány önáltatása felé tapogatózó tévelygések örvénye szélén nem segít más iránytű,! nem nyújt megújító életáramot semmiféle emberi szívből és agyból fakadó élmény és eszme, csak az onnan felülről aíááradó fény világít rá az útra, igazságra, — az É.letre, Krisztusra. A hitvalló egyház jelentősége ebben van. Nem bölcseleti iskola, mely megoldásokat keres, hanem közösség, meg Megin nia, és éppen ezért megalkuvás nélkül hirdeti az élet élő Megoldását.
