Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-05-21 / 21. szám
Ötvenötödik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1944 május 21 DDNANTDLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE __________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------—-------------—— FŐSZERKESZTŐ: üYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK-----------------------——— FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. FONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ | TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Dr. Szabó Aladár 1862—1944. A magyar református egyház mai lelki életének sok biztató jele, örvendetes éktmegnyilváriulása úgy a személyes lelkiélet teréij, mint gyülekezeti s közegyházi vonatkozásban arra az ébredési mozgalomra vezethető vissza, mely a múlt század végén s főként a századfordulókor Budapestről indult el. Istennek Lelke nálunk is alkalmas embereken át végeztette el ezt a munkát. Ezek között a legnagyobb kegyelmi ajándékot dr. Szabó Aladár kapta. Kis magyar faluból indult el. Fiatalon megtért. Lelkészi szolgálatra adta életét. Nagy képességeivel j több nyelvet sajátított el. Külföldi útjai és tanulmányai j révén korának egyik legképzettebb magyar theológus tudósa lett. Főként az ébredési mozgalmak tanulmányo- j zása és a magyar ref. egyházi élet valóságának megisme- * rése. késztette arra, hogy Istennek engedve: prófétai kül- i detéstudattal álljon ki halhatatlan lelkű magyarok elé és hívja őket valóban »alkalmas és alkalmatlan időben bünbánatra, megtérésre. A budapesti Hold-utcai evángeiiizációk, a sok utazása, szinte csodálatra méltóan nagy számú látogatásai, levelei, személyes »Ielkek-után járásai« mind azt bizonyítják, hogy az onnét felülről való hívásnak nem volt engedetlen. S munkatársakat állított mellé Isten. »Elhívott szenteket«, akiknek szintén az evangélizálás lett az életük értelme. A legfeljebb erkölcstant hirdető beszédek- helyébe az ige', csak az Ige hirdetése lépett és bár nem vették ezt olykor maguk a »hivatalosak« sem komolyan, ennek az igehirdetésnek aranymagvetése lelki kalászokba szökött és megindult Magyarországon az a csoda-lelki-folyamat, amelynek a mai hitvallásosa bb és evangéliumibb egyházi élet már áldott következménye. Sőt talán szabad kimondani, hogy a mi ébredési mozgalmunk még más felekezetekre is jótékony hatással volt. Szabó Aladár is sok ellenállással találkozott az Egyházon belül. Olykor már szinte kétségeskedni kezdett. Mintha a magyar ellenállásnak lenne igaza! Anynyira nem kellett az élő Jézus, az élő hit s főként a bünbánat a kortársak jó részének. Talán ez is oka volt annak, hogy Szabó Aladár az Egyházban az Egyházat evangélizálni akarván, átmeneti megoldással kényszerült az élőbbrehal,adásban. Ilyennek látja alulírott a »Bethániával« kapcsolatos kérdést, a »belső differenciálódást a* hívők között% s a több munkától való visszahúzódását. Pedig mindezek a maguk módján sok lelki értékkel gazdagították a ref. Egyházat is. Az ifjúsági és diákévangelizáció éppenúgy a nagy tervbe tartozott, mint a bibliakörök felállítása minden korúak számára. Szabó Aladár imádságai segítették tartani a fiatalság Krisztushoz vezetésének' ügyét, de szíve szerint tudott lelkesedni a külmisszió hazánkban való propagandájáért. Alig van ma közöttünk régebbi keletű egyházi megújulást célzó munkaág, aminek a kezdeténél, ha csak imádságaival is, ott ne segédkezett volna Szabó Aladár! Valóban a magyar ébredés úttörője volt. A »magyar belmisszió atyja«. Emberi sikerei nem vojtak. Mert hát ki adhatott volna neki valami nagyobbat annál, minthogy tudhatta, hogy a neve az égben fel van jegyezve. S ha a kis irigyek olykor megpróbálták őt is kikezdeni: háta mögött, Istenével megbékélt lelke az Úrhoz vitte ezt is s ott kapott elég erőt az újabb teher hordozására. Most pedig szabadjon vele kapcsolatban néhány kis emléket elmondani. Mikor alulírott elfoglalhatta pásztori helyét s elindulhatott igen sok nehézség közben az első bibliakör,a későbbi főgo/idnok, Fülöp Zsigmond, az első bibliás Összejövetelen kijelentette, hogy akik együtt vannak, mind voltak ha csak egyszer is dr. Szabó Aladár bibliakörében egyetemi hallgató korukban, mert addig járt utánuk, amíg nem engedtek a Léleknek. A többi pedig egy, vagy több prédikációját hallotta a Kálvin téri templomban. Emberileg szólok: ha nem szolgált volna olyan igaz lelkesen Szabó Aladár, ki tudja, hány gyülekezetben gátolta volna meg a sátán a lelki élet elindulását. Egy idős lelkipásztor naponkénti lelki tápláléka kezdett lenni az Isten beszéde. De megtérni nem akart, vagy nem tudott. Leveleket váltott Szabó Aladárral s bár sohasem látták egymást test szerint, a levélbeli bizonyságtételek során eljutott az őszhajú pásztor a bűnbánatig. Ekkor azonban nagy gondja támadt. »Ha ez így igaz az Isten szava szerint, akkor ő hiába élt eddig és hiába prédikált!« És Szabó Aladár következő levele megnyugtatta s ettől kezdve a »maga prédikációit« (vagyis nem nyomtatottat betanulva) vitte a gyülekezet elé. Halála előtti napon nála voltam. Igen gyenge volt már. A végelgyengülés belső száradása folytán alig tudott beszélni. Ä gondolat is kihagyott olykor. De a szellemi nagysága még így is kitűnt. Figyelme minden közös ismerősünkre kiterjedt. S ha előbb valamit tévesztett, 1—3 perc múlva kijavította. Sokszor imádkozhattam vele együtt kettesben. Most sem bocsátott el e nélkül. Talán |ez volt az utolsó mással való egyiittimádkozása. Sohsem fogom elfelejteni. Micsoda hitbizonyosság! Mekkora üdvbizonyosság! Hogy ostromolta talán utoljára földi életében a kegyelem forrását, hogy áldja meg az ébredést, az Úr munkáját! Sokunk életében drága eszköz volt dr. Szabó Aladár a lelki életünk elindulásánál, vagy megszilárdulásánál, lelki problémáink elintézésénél és talán a nagy narcoky' kísértések diadalmas leküzdésénél is. Hatása és áldáskívánása szétszórva sok1 .magyar lelket táplál ma is,- sok gyülekezetben él tovább prédikációja, a buzdító bizonyságtevése. Az új magyar belső reformáció prófétája volt ő! A budapest-józsefvárosi lelkipásztori szolgálat után
