Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-01-09 / 2. szám
ötvenlbAeriik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1944 január 9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. FONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának üzenete. Kedves Testvéreink! Igazi karácsonyt kívánunk nektek és tudjuk, hogy ezt a jókívánságunkat sok olyan testvérünk és társunk nevében fejezzük ki, akik résztvesznek az Ökumenikus Tanács munkájában. Az evangélium szellemében igazi karácsony az a Karácsony, amelynek beköszöntésekor lelkünk mélyéig hatol az üzenet: »0 az, aki megszabadítja népét minden bűneiből«. (Máté 1:21.) A mai napon az Úristen Jézus Krisztus által beváltja az ősi népnek tett ígéretét: »0 az, aki mejgszabadítja Izraelt minden vétkéből«. (Zs. 132.8.) Ekként Isten ajándéka — az Ige szerint — mindenekelőtt ke- J gyelemre van. szükség. A bűnök megbocsátása mindig ; az élen halad. Ezért a karácsony igazi öröme az egyházat akkor fogja eltölteni, ha megvallja bűnét, amelytől szabadulni óhajt és befogadja a Fiút, »aki valóba n szabaddá fogja tenni«. (János 8:36.) Az ekként megváltott nép énekelheti: »Megszabadít ellenségeinktől;« (Lukács 1:71.) Mert az ellenségek tehetetlenek azokkal szemben, akik a végleges szabadságot ismerik. Erről élő tanúbizonyságot tesznek azok a népek, akik fenyegetések és bebörtönzések dacára szüntelenül vallják hitüket és hirdetik Isten parancsait. Ha könyörgünk saját bűneinknek és népeink bűneinek bocsánatáért, — hiszen népünkkel mindnyájan szolidárisak vagyunk, — akkor egy csapásra Isten népévé teszünk. Ez a karácsonyi kegyelem oly nagy, hogy fenntartja egységünket és mindig újra jel fogja támasztani, bármi is válassza el nemzeteinket. A felszabadított nép így lesz részesévé az Igének, amelyre vár a világ. A világ belefáradt a zsarnokságba ,és a szabadságot követeli. El fogja nyerni, ha elsősorban a bűntől való szabadulást keresi. A háborútól meggyötört világ békére vágyik. El fogja nyerni, ha előbb elfogadja Isten fegyverszünetét. A szabadság és a béke ezen a világon elválaszthatatlanul a karácsonyi üzenethez van kötve. Csak azok tudnak harcolni a szabadságért, akik igazán felszabadultak; csak azok tudnak harcolni az egész világ békéjéért, akik igazán megbékéltek. Az egyház, amely ebből az üzenetből él, félelem nélkül lépi át az újesztendő küszöbét, amely önmaga és a világ szempontjából egyaránt óriási jelentőségű elhatározások elé fogja állítani. Az Egyház készen áll s ha eljön az újjáépítés ideje, hirdetni fogja, hogy mi ennek az üzenetnek az értelme a nemzetek élete szempontjából. Kéri és felhívja gyermekeit, hogy bízzanak Ő benne, aki kíséri őket és akinek neve: »Emmanuel, Isten velünk van«. Alphonse Koechlin W. A. Visser't Hooft. Dr. Révész Imre tiszántúli püspök legutóbbi püspöki jelentésében többek között a következőket írja: Lelkésztestvéreim nagy többségének egyre nehezülő anyagi helyzetét, a maguk és családjuk élete fenntartásáért vívott egyre keservesebb küzdelmét jól ismerve és féltő, aggodalmas szeretettel hordozva is kénytelen vagyok arra figyelmeztetni, hogy 'ezzel a helyzettel lehet magyarázni és menteni sok mindenféle zökkenőt és hátra;maradást, de hármat soha és semmi kö.ü’ményben nem lehet: a rendszeressé váló hivatali kötelességmulasztást, az igetanulmányozás és a tudományos foglalkozás elhanyagolását és a magános és közösségi imaélet elsorvadni engedését. Sajnos, a kisértően nehéz idők nyomása mindháromra megnövelte arra eredetileg is alkalmas lelkekben a hajlamokat. A kirívó esetek száma eddig, Istennek hála, kevés, de mégsem olyan kevés már, hogy szóvátételük megokolatlan volna. Természetes, hogy a legmegfogk hatóbbak és a legkirívóbbak a kötelességmulasztás esetei s azt hinné az ember, hogy figyelmeztetéssel vagy megtorlással ezek a legkönnyebben eligazíthatok is. Valójában nem így áll a dolog, mert ha így állana, nem kellene hivatalom végsőkig igénybevett csekélyszámú személyzetének állandóan bajlódnia makacsul és minden elfogadható ok nélkül késedelmeskedő lelkipásztorok ügyeivel; nem volna még több mint egy évtized elmúltával is végrehajtatlan az Istentiszteleti Rendtartás — nemcsak egy helyen, amennyiről a statisztika tud, hanem igenis számos helyen, amint különösen a temetéseknél köztudomású (erre egy esperes úr külön is adatokkal rámutat) s ajpint erről magamnak is volt alkalmam közvetlen helyszíni tapasztalást szerezni (mégpedig éppen nem visszacsatolt területi egyházközségben, ahol ez még elvégre inkább volna menthető!); és nem értei1« meznék némely lelkipásztor urak nagyon önkényesen a hivatali szabadságidőre vonatkozó törvényes rendelkezéseket és a gyülekezetüktől való távol létei lehetőségét és határait! Nagyon kérem az esperes és egyházmegyei
