Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-02-06 / 6. szám
1944. DUNÄNTOLI protestáns lap 25. oldal. elől a Dráváninnenre szoruló ősök utódaiként vissza, haza költöző utódok lehettek. Nem, nem volt ez nekünk idegen föld. A sok szép puszta cselédsége e tájon mind magyar, köztük a horvát cseléd is elmagyarosodotí. Eszék mellett tudtunk néhány magyar falut, s én, mikor egyszer a drávamenti Zidina pusztáról temettem s a koporsót egy (a nevét, sajnos, elfelejtettem!) 4 km.-re levő falu temetőjébe kellett kocsin vinnünk, a temetőben egy nagy sokaságot találtam, jamely mind magyar volt: mondták, hogy az egész falu magyar volt. Ojgrác is az volt. 250.000-en voltunk mi ott magyarok. Számát nem tudom már, hogy mennyi Julián-iskolánk volt hány magyar tanulóval. Vasutakon a személyzettel úgy szólhattál, mint itthon. Kitűnően szerkesztett »Szlavónjai Magyar Ujság«-unk volt, amelyet olvastak a magyarjaink, — kalendáriumaink a családok számára, julián-könyvtárak, amelyekből hordták a könyveket. Plébánossal, orvossal, postával, kereskedővel magyarul beszélhettél. Az »Ö« betűs, é helyett ö'-t hangoztató magyar nyelv, ez a zengzetes, ,a magyarság szívének a nyelve hangzott mindenfelé Szlavóniában s hogy valamikor ez a nyelv, a Kont vitéz nyelve uralkodó volt e tájon, mutatja az, hogy átszállt a magyarul már nem is tudó emberek ajkára. Mozielőadás volt Terezovácon 1909-ben, amelynek hézagait a szávamenti Bródból való tamburás cigányok zeneszámai töltötték ki. Egyik zeneszámukban ezek a hangászok fölkapták, a vonójukat s zene nélkül dalolták csak ezt a sort: »Hogy a holló vájja ki a szömödet!« így mondták abban a zeneszámban, mikor a sor rákerült, többször is: »... szömödet«. A dallama is megmaradt a fejemben. Honnan vették volna ezek ezt a szót így, ott a szávamenti Bródban, ha vala.mikor az ö hangzós magyar nyelv uralkodó nem lett volna azon a tájon. Hát Terezovác!? Én még hallottam, hogy »kis Debrecen«-nek mondták még nem régen. Nem a reformátusaiért. A magyarságáért. Még 1909-ben is a felnőttek nagyobb része beszélt magyarul. Az uraság már gyár volt. Ő volt á tűzoltó-egylet parancsnoka, A helyettes parancsnok magyar volt. Minden évben rendeztek magyar bált. A plébánosnak magyarul tökéletesen tudónak kellett lennie. A bíró, Pavelko bácsi tudott magyarul, — felesége magyar volt, — az ő házában láttam, — megzörgette az ablakomat s áthnott —, egy baranyai rokonától először ,a gyönyörű kanásztáncot. Az egyik orvosunk családostul magyar zsidó volt, nagykereskejdőink a ckaládi körükben magyarul beszéltek stb. Juliánnai-iskolák vették körül. Sajnos, hogy Terezovácban magában ekkor már nem lehetett Julian-1 iskolát állítani. A horvát politika akkor már ellenállt. Pedig a városka szélén levő uradalmi cselédházak lakói tiszta magyarok voltak, ö-betüsek. S ezek gyermekein kívül a városkából is sok tanulója lett volna a magyar iskolának. Itt kellett volna a legelső Juliániskolát felállítani. Antal Gábor püspök úr megteremtette amit még lehetett, a magyar ref. leíkészi állást. Hej! problémák ! Szép magyar problémák ! Hová lettetek ? Nyárád. (Folyt, köv.) Kiss Zoltán. A drégelypalánki egyházmegye közgyűlése. A drégelypalánki egyházmegye 1944. évi január hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott Nagymaroson. A rendkívüli közgyűlés összehívását dr. Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok elhalálozása tette szükségessé. Or. Fodor Vilmos 20 esztendőn át töltötte be ezt a szép tisztséget, éppen a tavalyi rendes közgyűlés ünnepelte őt húsz éves gondnoki szolgálata fordulóján. Az Úr titokzatos útjai elhívták őt a földi vezérség székéből s 1943 nov. 7-én itthagyta szeretteit a családi házban s az egyházmegyét szomorú árvaságban. , Az elnöki székben Labancz László esperes és Pályi Pál rangidős tanácsbíró ült. Labancz László mélyr séges áhítattal elmondott imádsága után Pálvi Pál gondnokhelyettes gondolatokban gazdag elnöki megnyitóban emlékezett meg Fodor Vilmosról, majd a halottnak' emléke után az élőkhöz fordult s a mai élet nagy harcában küzdő magyarokat ajánlotta Isten kegyelmébe. A tárgysorozatot Labancz László esperes, Antal Zoltán leíkészi főjegyző, Makár János bm. biz. előadó és Szűcs Árpád tanügyi bizottsági elnök referálta. A személyi kérdések kapcsán örömmel kell megemlíteni, hogy új tanácsbíróvá választatott Tarnay Kálmán salgótarjáni gyárigazgató. Nagy nyereséget jelent Tarnay Kálmán az egyházmegye életében. Az egyház?megye meleg szeretettel üdvözölte Labancz László esperest abból az alkalomból, hogy őt az OKH arany díszoklevéllel tűntette ki, mert 17 év óta áll a Nagymaros és Vidéke Hitelszövetkezet, mint az OKH tagja élén, mint ügyvezető igazgató s ezen idő alatt nagyban felvirágoztatta a szövetkezetét. Ugyancsak örömmel vette tudomásul a közgyűlés Kovács Sebestyén József perő^csényi lelkipásztornak felsőházi póttaggá, valamint egyházkerületi tanácsbíróvá történt megválasztását. Ebben a tényben nemcsak a szorgalommal végzett leíkészi és társadalmi munka, hanem az egész leíkészi kar megbecsülését is látja. Szeretettel köszöntötte Antal Zoltán és Böszörményi László lelkészeket, valamint Eszenyi László világi számvevőt, a Nemzetvédelmi Kereszttel való kitüntetésük alkalmából. Fájdalommal szolgált tudomásul, hogy dr. Nagy Zoltán losonci ügyvéd betegségére való hivatkozással lemondott' egyházmegyéi ügyészi állásáról, valamint az is, hogy magasabb egyházi érdekből Pályi Pál rangidős tanácsbíró leköszönt tanácsbírói tisztéről. Az egyházmegyei gondnoki, egy egyházmegyei világi tanácsbírói és az egyházmegyei ügyészi tisztségre elrendeltetett a szavazás. Az elvi jelentőségű kérdések során leíkészi állások szaporítása tárgyában kelt 41 1/1943. számú konventi határozat kapcsán Ipolyságon és Füleken új missziói állások szervezését látná kívánatosnak az egyházmegyéi közgyűlés. A konventi 339/1943. számú határozat kapcsán az egyházmegye négy gyülekezete, amely szórványnyal nem bír, a szórványok gondozására bizonyos öszszeget ajánl fel évenként, amellyel Rétság missziói anyaegyházat kívánják segélyezni. Ezek az egyházak Diósjenő, Nógrádverőce, Pilismarót és Szokolya. Az egyházmegyei közgyűlés esperes javaslata alapján nem tartja helyénvalónak, hogy a Református Iskolai Közipénztár felállításában az iskolát fenn nem tartó egyházak 5, vagy még ennél nagyobb o/0-kai vegyenek részt, mert hiszen éppen azért nem tartanak fenn iskolát, mert nini* csen hozzá megfelelő anyagi erejük. Az egyházmegyei közgyűlés a változott anyagi viszonyokra való tekintettel, valamint a rendkívüli és nem várt kiauások alapján újból pótköltségvetést fogadott el az elmúlt esztendőre.
