Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-31 / 53. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 oldal. ban foglalkoztunk korábbi tanulmányunkban,46 azért ettől most eltekintünk, hanem csak nagyjában említjük meg* hogy bevezetései, és befejezései is mindig a szokott úton haladnak, bőven és szépen kifejezve azokban a tárgy bevezetéséhez szükséges dolgokat s a befejezéshez tartalmasán és röviden összefoglalva s hallgatóinak lelkére kötve tanításának lényegét. Különösen jellemző igehirdetésére, hogy egy-egy bekezdésének és így a befejezéseinek végén is gyakran és eredményesen helyez el megfelelő bibliai szövegeket. A hál&datosságról (Ézs. 1 : 2—3.) tartott beszédének befejezéséből idézzük az utolsó szavakat: »Ha azt kérdem tőletek Dávid szavaival: Mit adjunk az Űrnak jótétéért? Óh, feleljétek nekem azt, amit ugyan szent Dávid felelt magának a 46. zsolt. 12. v.-ben: A hálaadás poharát én felveszem és az Úrnak jótéteményeit hirdetem, szent nevét áldom segítségéért«. (4—5. 1.) Előadásáról is csak annyit, hogy mint kiváló szónok, jó előadó már a prédikáció szövegében is néha ismétléssel, néha fokozással, de mindig nagyszerűen tudta kifejezésre' juttatni a megfelelő nyomatékot, ami kétségkívül az előadásnak hasznára volt, az érdeklődés fenntartására és a ráhatás eredményességére vezetett. Nagyon jó példája ennek az Isten léteiéről szóló prédikációjából a következő rész: »Nektek hát bűnösök, nektek szükség nekem többször is nemcsak mondanom, hanem mennydörögnöm is ebből.a szent helyből, ezt az igazságot, hogy vagyon Isten«. (Zsolt. 14:1.) Ö maga is mindig megérezte prédikációinak hatását s mivel a mindig teljesen kidolgozott beszédek alá odaírta az elmondás idejét/megállapítható, hogy egyik-másik jobb prédikációját, talán néha a hasonló alkalmak miatt többször is elmondotta. így került többször is sorra a madarak költözéséről, a kegyességről szóló s a miskolci és hamburgi tűz idején elmondott beszéde. Máskor meg majdnem egész hosszú részleteket vesz át egyik korábbi beszédéből, amint ezt a feltámadásról és a sírontúli életről szóló prédikációiban is láthattuk. Forrásokat többször használt, de volt néhány prédikációja, amit német nyelvű prédikációkból, vagy prédikációs könyvekből fordított és használt fel jó eredménnyel. Ezeknek a megjegyzéseknek alapján előttünk áll Tóth Ferenc enyhe racionalista felfogása, erősen gyakorlati gondolkozása, széleskörű és gazdag tapasztalata is a tanításait ügyesen szemléltető képessége, melyek oly nagyszerűen érvényesültek igehirdetésében, hogy raciona* lista felfogása ellenére a felvilágosodottság által befolyásolt emberek számára is igehirdetése megpihentető és felfrissítő érzést jelentett, amire épen abban a korban igen nagy szüksége volt mindenkinek. Amikor a többi nagy igehirdető a kijelentéstől a világ eseményein át egészen a természetről szóló és igen sokszor csak a szójátékokban kimerülő üres és semmitmondó beszédekig sülyedt, akkor Tóth Ferenc racionalista felfogása ellenére is megmaradt a Biblia, a komoly igazságok és^ tanítások mellett a meggyőzés és építés szolgálatában, amiben messze túlszárnyalta kortársait. Ezért volt nagy hatással igehirdetése és ezért jelentett nagy veszteséget halála a pápai gyülekezetnek és a dunántúli egyházkerületnek. Tóth Ferenc belevéste nevét egyházkerületünk történetébe, ezért emléke élni fog ebben az egyházkerületben és éljen is közöttünk. (Vége.) Dr. Benedek Sándor. t KÖNYVISMERTETÉS T| ^ ------ : Szíj Rezső: A református egyház a szórványokban. Pápa, 1944. 8-r. 1111. Szerző a fiatal lelkipásztori nemzedék egyik legtevékenyebb tagja. Irodalmiiag is szépen forgolódik. Könyveket ír, lapot szerkeszt, de ez mind csak gondűző mellékfoglalkozás számára, igazi munkaköre a rábízott gyülekezet építése, pásztorolása. Mint szórványközpontban dolgozó, sokat foglalkozott a szórványban élő hívek helyzetével, ismeri nehézségeiket. Összeköttetései és tanulmányai révén alkalma volt neki más vidékek hasonló munkásait megismerni és azokkal a közös kérdéseket értekezleteken, összejöveteleken meghánynivetni. Ezért, hogy alapos ismerettel tud a kérdés minden részletéhez hozzászólni. Egy ügyet akkor lehet igazán szolgálni, ha szenvedéllyel szeretjük azt. Szíj Rezső rátette életét erre az ügyre és azért mérés tud úgy beszélni, ahogy beszél. E kötetben Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és János evangeliomából vett, a pásztorok kötelességeit tárgyaló és a jó Pásztorra utaló bibliai idézetek után, hét cikk, illetve előadás és tanulmány keretében foglalkozik a magy.ar református, egyház egyik legfontosabb kérdésével, a szórványok ügyével. Szerinte a református egyház a maga szórványainak gondozását csak a református társadalom áldozatkész közreműködésével - oldhatja meg- Ehhez pedig az szükséges, hogy a kérdés állásával, mibenlétével tisztában legyen. (i4. 1.) A szórványokban' élő egyes lelkekkel törődni kell, hisz a történelem kétségtelenül bizonyítja, hogy a kevéssel éppen a megsokasodás érdekében, a kicsivel a ! megsokasodás reményében érdemes foglalkozni. (16. 1. „A magyar református kereszténységnek rá kell t ébrednie arra, mit vesztett a szórványgondozás elhanyagolásával s századok mulasztásait kell pótolnia.“ (17 I.) I „A lelkiébredéssel szorossan összefügg a szórvány! gondozás. Aki tudja, mit kapott Krisztustól, az tudja, | mit jelent Krisztus nélkül élni. S aki Krisztus jótéte- I ményében részesült az tudja, hogy tovább kell adni a kapott ajándékot S ez a továbbadás a maga sokféle megnyilvánulálával a legértékesebb szolgálatok egyike Ez a támogatás kötheti össze egymással a gyülekezeteket igazi testvéri közösségbe. Bárcsak minél többen tudnák minő öröm egy szórványgyülekezetben ha valamelyik gyülekezetből támogatás érkezik, legyen az pénz vagy újság egyaránt.'Mikor a magánosságban megkeseredett lélek tudomásul veszi, hogy nincs egyedül, hanem vannak testvérek talán az ország másik pontján, akik imádságaikban rágondolnak s ennek látható jele is megérkezik. Magyarországon egyetlen református szórványhívő sem élhet elhanyagoltságban. Utána kell menni, meg kell keresni, vissza kell adni a református anyaszentegyháznak, s a szeretet kötelékével, tehát látható módon is hozzá kell láncolnunk az egyházhoz valamennyit. Amilyen mértékben ébrednek az emberek nálunk bűntudatra, amilyen mértékben döbbennek rá a mulasztásokra s a tennivalókra, olyan mértékben fogják a szórványhivek is megtapasztalni azt, hpgy nincsenek egyedül, hanem egy erős, öntudatra ébredt közösségnek nélkülözhetetlen tagjai, a lélek egybeköti őket, eltünteti a lelki és térbeli távolságokat s egy élő szervezet eleven közösségébe kapcsolja be őket.“ (17—18 1.) 46 Benedek S. i. m. 185—190. 1.
