Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-12-24 / 52. szám

1944.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

^21. oldal.

'25. befejezés.). Ezek a megszemélyesítések és hosszú megszólítások általában megterhelik nemcsak a prédikációt és mondanivalóját, hanem még az előadást is, mivel ezekben legtöbbször feleslegesen halmozza a szavakat. Vannak azonban egyszerűbb és rövidebb megszólításai is, amelyek legtöbb esetben jobbak és alkalmasabbak és így az érdeklődés felkeltésére is jobban megfelelnek.

Folyt, köv.) Dr. Benedek Sándor.

„Az Úr csodásán működik.“

Az ének e kedves szavai jutottak eszembe, mikor a Margit-h^di katasztrófa napján Pestről hazafelé jöttem. Azért mentem be, hogy felkeressem szülővárosomból, Kecskemétről menekült ismerőseimet. Mikor benyitottam az ajtót, két síró nőt láttam. Egv meg- j tört öregasszonyt és. leányát, ki Kecskeméten volt j hivatalnoknő. A leány felöltözve, indulásra készen állott előttem. Azt mondta, hogy Budára kell mennie a Margit-hidon át egy kórházba. De rám való tekintette 1 ő is leült és beszélgetni kezdtünk Kecske- j métről. Zokogva mondta el a menekülés borzalmait. ! Azután felkiáltott: »Nincs Isten! Nem lehet, hogy Ő j létezzék! Most mutassa meg magát!« Résztvevő sza- | vakkal iparkodtam megnyugtatni, bizonyságot tettem Istenbe vetett hitemről és arról, hogy Istennek jó ! célja van ezzel a szörnyű viharral. De keményen , visszautasított. »Hoztam magammal mérget, majd azzal elintézek mindent!« — mondta konokul. Amikor az utcasarkon villamosra akartam ülni, láttam, hogy sorban állnak a villamoskocsik. Kérdeztem a kalauzt ennek oka felől. Az elmondta, hogy borzalmas sze- j rencsétlenség történt: a Margit-híd felrobbant és sok iszáz ember fulladt a vízbe. Visszarohanok ismerőseimhez. A leányt a kapuban találom indulásra készen. Elmondom gyorsan az eseményt. Ő elsápad... könpyek szöknek szemébe és azt suttogja, mikor viszszamegyünk a folyosón édesanyjához: »Van Isten! Van!« — És szereti magukat, gondja van magára is — felelem én. Odabent azután áhítattal hallgatták1 meg a hálaadó imádságot. (Magyar Református Híradó.)

~ —------------------f KÖNYVISMERTETÉS A * 2 3

IV ---------Pomothy Dezső: A nagykanizsai gyülekezet. 8-r. 23 1. Ára 1.50 P.

A Szíj Rezső sárvári h. lelkipásztor szereksztésében megjelenő Új gyülekezetek, új templomok című sorozat II. számaként jelent meg Pomothy Dezső nagykanizsai lelkipásztor tollából a nagykanizsai gyülekezet ismertetése.

Szerző öt fejezetben nagy buzgósággal és meleg szeretettel szól 1. Nagykanizsa vázlatos történetéről,

2. Nagykanizsa vallási viszonyairól a XIX. századig,

3. A református gyülekezet történetéről, 4. A gyülekezet képéről 1944 elején, 5. A gyülekezet eddigi gondnokairól, presbitereiről, segédlelkészeiről és kántorairól. Forrásokul elsősorban az egyházközség presbiteri és közgyűlési jegyzőkönyveit használta fel, melyek 1888-ban kezdődnek. Természetesen értékesítette a már nyomtatásban megjelent, mások műveiben öszszegyüjtött adatokat is. ‘ i

Nagy haszonnal forgatta a reformáció századának itteni történetére nézve Thury Stele munkáját (A dunántúli református egyházkerület története I. Pápa, 1908). A mai gyülekezet 1887-ben alakult meg. Azelőtt az egyházközség előbb mint szórvány, majd mint fiókegyház a galamboki egyházközséghez tartozott. Sorra ismerteti a lelkészek: Matolcsy István, Jávory Nándor, Sarkady Titusz, Seregély Dezső, Kovács Kálmán, Murányi János, Kádár Lajos, Pomothy Dezső és Kis Kelemen József munkásságát. Pomothy, aki először mint h. lelkész 3 esztendeig, azután 1944 január 1-től mint rendes lelkész működik, igazi lelkipásztori hűséggel pásztorolja a nyájat 'és jmindent megtesz a gyülekezet fejlődéséért.

Érdekes az a rövid beszámoló, amelyben az egyházközség mai helyzetét mutatja be. Magában a vátosban 450 református él, a 45 kilométeres körzetben 66 község van, ezek 180 reformátusa is a gyű-, lekezethez tartozik.

A gyülekezet összetételét tekintve a Nagykanizsán lakó egyháztagok legnagyobb része tisztviselő, vasutas, rendőr, nyugdíjas, MAORT alkalmazott, iparos. A Szórványokban lakó egyháztagok legtöbben a MAORT alkalmazottai, más részük földmíves, jegyző, intéző, kereskedő stb. Az egyházközséget tehát olyanok alkotják 70—75í>/o-ban, akik 5—6 évenként cserélődnek áthelyezések vagy munkakeresés révén. Ebből nyilván adódik, hogy az egyházközség egyik teendője az újonnan érkező egyháztagok keresése, akiknek csak 2—3o/o-a jelenti be érkezését és ezeknek a gyülekezet életébe yaló bekapcsolása, ami nem megy mindig könnyen.

A vegyes összetételű gyülekezet másik jellemvonása, hogy sok a vegyes házasság. A gyülekezet tagjainak mintegy 75«/o-a vegyes házasságban élő. Súlyosbítja ezt még' az a tény, hogy aránylag sokan adtak és adnak egyházunk kárára reverzálist. Ez csak megnehezíti az intenzív lelkigondozást.

A harmadik nehézség, amivel meg kell küzdeniük: a szétszórtság. Nemcsak a szórványokban élőket nehéz megközelíteni, hanem a város területén élők látogatása is nagy utánjárást igényel.

A 'lelkigondozást ez Idő szerint (1944 elején) két lelkészjellegű munkaerő látja el. Ez a lelkigondozás eléggé szétágazó. Az anyaegyházban kilenc iskolában, ezenkívül a szórványokban kell ellátni a vallásoktatást. Az elemi iskolai tanulók részére vasárnaponként bibliai iskolát, valamennyi tanuló részére hetenként egyházi énekórát tartanak. A gyülekezeten belül van nőegyesület, leányegyesület.. ifjúsági egyesüüet, SDG kollégium, gyülekezeti bibliaóra. Istentiszteleteket tartanak, illetve látogatásokat végeznek a női t'olóncházban, a férfi internáló táborban, a honvéd kórházban és a városi kórházban. Istentiszteleteket tartanak Letenyén évenként négyszer, Kerettyén havoihja. A szórványokban lakók meglátogatása kerékpáron a nyári időszakban történik, a helybelieké évközben, már amennyiben az egyéb teendők megengedik.

, A gyülekezet vagyonát képezi a modern stílusban épített gyönyörű tenyplom és a yele összeépített lelkészlak , amelynek alagsorában van a gyülekezeti terem színpaddal. Üimajor mellett, a város határában van az egyházközségnek 10 kát. hold szántóföldje, amelynek vételárát ez évben fizette ki a gyülekezet. Az épületek a templom kivételével jól el vannak látva bútorzattal és felszereléssel. Előreláthatólag csak a háború után kerül sor arra, hogy a templomba orgo-