Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-12-24 / 52. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1944 ftgo. oldal. az állapotát s ezért említi, hogy az emberek ezt a szabadítást mindenkitől várják, nemzetek erejében és fegyverében bizakodnak s jósokhoz és jövendőmondókhoz folyamodnak, de megfeledkeznek a legnagyobb hatalomról, az élő és mindenható Istenről. Ezért mondja Ézsaiás, hogy amikor „azt modják tinektek: Tudakozzatok a halottidé?őktőí és jövendőmondóktól, akik sípognak és suttognak: hát nem Istentől tudakozík-é a nép ?“ (Ézs. 8:19). Ez a tudakozódás Isten igéjében és tanításában jut el Isten mindenhatóságának megismeréséhez, Jézus Krisztus életének, munkájának és váltsághalálának megtartó erejéhez. Jósok és jövendőmondók helyett ehhez a megtartó erőhöz és hatalomhoz kell segítségért mennünk, aki nemcsak megerősíti hitünket és képessé tesz a megpróbáltatások elhordozására, hanem reménységet, bizalmat, új erőt ad lelkűnknek, hogy minden gonoszság és bűn felett diadalmaskodhassunk. Azért kell szüntelen Istenről, a mi Gondviselőnkről tanítani és Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról és Szabadítónkról bizonyságot tenni, mert ha ezt nem teszik, „úgy bolyonganí fognak a földön, szorongva és éhezve — amint Ézsaiás mondja —; és lészen, hogy ha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, és néz fölfelé, és aztán a földre tekint, és íme mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva !“ (Ézs. 8 : 21—22.) A karácsonyi nagy vigasztalás és öröm reményében azonban bátor és diadalmas hittel hirdeti a próféta, hogy „nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongattatás van . .. mert a nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot s akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük“. (Ézs. 9: 1—2.) Ez a fény a Krisztus evangéliuma, amely átjárja és áthatja az egész világot, s amely a mai szomorú átszat ellenére is egykor meghódítja a népeket és nemzeteket egyaránt, akik pedig „befogadják Öt (Jézust),! hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek“ (Ján. 1 : 12). A Krisztus befogadásának egy újabb alkalma a mi életünknek ez a szomorú időszaka s ebben ez a karácsony is! Miről prédikált Tóth Ferenc? (Tóth Ferenc dunántúli szuperintendens halálának 100-ik évfordulójára.) Igazságait és tanításait legtöbbször nem száraz és elvont okoskodással igyekezett elfogadtatni, bár ez is elég gyakran megtörtént, amint fentebb láttuk, hanem képekkel és hasonlatokkal igyekezett ezeket szemléletessé, érthetővé és így elfogadhatóvá tenni. Majdnem minden prédikációjában bőven használt a tárgyával kapcsolatos képeket az élet különböző területeiről. A tárgyalásunk szemelvényeiben említett képeken kívül, az isteni gondviselésről (Péld. 3: 5b.) szóló beszédében azt mondja többek között, hogy az olyan ember, aki »csak azért nem menne ki a feje felett égő házból, mert ő bízik Istenben, hogy őt a tűz és lángok közt is megtartja, az olyan ember odaégne a lángba boruló hajlékában«. A félig-meddig hívő ember »bizodalma — pedig — olyan leszen, mint a póknak háza_, melyet a szél összeszaggat«. (Jób. 8:13.) Az emberekbe vetett bizalomról szólva azt mondj^ hogy bízhatsz emberekben is. de ne egyedül bennük bízzál, „mert nádszálhoz támaszkodott az, aki csak az emberbe vetette minden bizodalmát és fövenyen építette az ő boldogságának épületét, aki csupán csak az emberben helyheztette bizodalmát. Mint a jég elolvad a napnak melegétől és a reggeli harmat hamar felszárad, úgy olvad el az emberekben vetett reménység, úgy szárad el az emberekben helyheztetett bizodalom«. (Péld. 31:30.) Egyik tavaszi beszédében (Ez. 3: 22.) rámutat arra, hogy »a mezők oly alkalmasak a tanításra, mint a templomok, sőt alkalmasabbak, mivel ennek kapui mindenki számára mindig nyitva vannak«. Egy helyen arról szól, hogy »hasonló a jó embernek élete az aranyhoz, melyben a kisebb darab is nehezebb és drágább más érc nemének sokkal nagyobb darabjánál«. (Újévi, Zsolt. 17:6, 8.) »Mint a tapló tüzet kap az acélnak szikráitól, úgy kap felmelegiilést a szív a veszettségre a rossz emberek példája által. Neveléssel, törvénnyel, vallással sáncolják körül a szívet, hogy a rossz abba ne lopakodjon«. (Társaság. Ünnepi. Máté 9:10—12.) »A szív a forrás, abból jönnek ki a cselekedetek folyamati. Ha zavaros a forrás, abból tiszta víz nem folyhat, így a tisztátalan szívből tiszta és igazi jócselekedetek nem származnak.« (Máté 12:33. őszi 4. 1. ) »Ha jobbítod a földedet, mely neked csak földieket terem, jobbítsd ember a te szívedet, mely neked menynyeieket, a lelkieknek drága gyümölcseit, a jóságos cselekedeteket termi meg«. (Luk. 8:5—15. 3. 1.) »Szeretik az emberek a jótéteményt, de nem szeretnek azért háládatosok lenni. íme az élőfa hives árnyékot szolgáltat* altnak a földnek, mely az ő gyökerét nedvesen tartja és az ő ágairól és leveleiből visszabocsátja azt a nedves^séget, mellyel ez azokat táplálgatja.« (Hálátlanság. Luk. 17:12—18.) »Minekokáért a keléshez fájdalom nélkül nyúlni nem lehet, úgy sértsd csak meg az embert és pedig nem készakarva, hanem csak vigyázatlanságból, már készen van a megvetés.« (Emberi kedvesség. Péld, 31 : 30. 3. 1.) Arra a kérdésre, hogy miért keresünk minden vezető szerepre idősebb embert, azt feleli, hogy azért, mert »az ifjú szőlővessző több bort ád, de a vén tőke ád jobbat és édesebbet, ősszel szedjük a legjobb és állandóbb gyümölcsöket és amikor a gabonafő a föld felé lehajlott, akkor van az tele megért gabonaszemekkel.« (III. Móz. 19:32. Vén ember tisztelete.). »Mint az echó a más szavát követi és adja vissza, úgy a hizelkedő nem a maga akaratján jár, hanem majmolja, követi minden okos meggondolás nélkül aztj akinek ő hízelkedik.« (Kétszínűség — hizelkedés. Zsolt. 12:3—4. 2. 1.) Mindezek a képek és hasonlatok igen nagy szerepet játszottak Tóth Ferenc prédikációiban, melyeknek racionalista szellemét sokszor legyengítették s így tartalmát gyakorlatibbá, élvezhetőbbé és hatásosabbá tették. Minden igehirdetésben felüdítő és építő erővel bír egykét alkalmas és jól elhelyezett s a tárgyat közelebbről megvilágító kép vagy hasonlat. Úgy érezzük, hogy ez különös mértékben volt szükséges és így nagyon eredményes is Tóth Ferenc igehirdetésében. Annak a kornak racionalizmusában ez tette azután prédikációit részben tartalmasabbá, részben hatásosabbá s ez adta azt az erőt, amit prédikációiban racionális gondolkozása ellenére is megtalálunk. Szokatlanok s kissé komolytalanul hangzanak különböző dolgoknak megszemélyesítései és hosszú megszólítgatásai, amelyek sokszor erőltetettek is. így a babona ellen tartott beszédében eképen szól: »Áldott Protestantizmus! Óh én szent és legjobb vallásom! Te nemcsak megengedted, hogy az ember gondolkozzon...« (Babona. Kol. 1:12—13.) Másik helyen hasonlóképen szól: »Templomok, szent helyek, szentséges hajlékok, szent pitvarai a közönséges áhítatosságnak!« (Rédeb templomszentelési beszéd.). Hosszabb megszólításai: »Gazdagok, becsületes vadászok!« (Közönséges. GaL 6:9. 4. 1.) »Famíliák, Háznépek, Társaságok!« (III. Móz. 19:32.) »Restek, tunyák, dologtalanok!« (Péld. 21: 24—
