Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-11-19 / 47. szám
Ötvenötödik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1944 november 19 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _____________________________----------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONQRACZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A KIÉ munka egyik fontos ága. Egyháztagjaink katonai szolgálatra bevonulva sok helyen megdöbbentően egyedül maradnak. Pedig lelkigondozás tekintetében éppen akkor fokozott mértékben volna rá szükségük. Ki merné azt állítani, hogy egy 21 éves fiatalember, még ha karpaszományos is, kialakult, megállapodott, a maga utján határozott biztonsággal járó ember. Kikerül a család védő, gyámolító, a falu vigyázó, kötelező erkölcsi és társadalmi keretéből. Ha támaszkodott ezekre, elvesztésük talajvesztett bizonytalanságba hozza, ami könnyen vezethet eltévelyedésre, ha a ki nem forrhatott kamaszkor szabadságvágyával küzdött ellenük, akkor most felszabadulva nagy a veszélye, hogy átlendül a tiltott végletbe. . Beöltözve kerül egy fegyelmezett zárt életrendbe. Az erős mozgás, a jó koszt megmozgatják az ifjúban amúgy sem szunnyadó életet. Az élet felpezsdülése egyetemes a huszonegyéves ifjú életigényének minden területén. Ámde egy ilyen határozott céllal, feladattal összefogott nagyobb tömeg együttélésben, ahol a cél érdekében határozott rendet, sőt egyesek értetlensége esetén szigorú fegyelmet kell tartani, ez nem élhető ki a vágyak minden irányában szabadon, csak azéban, amely egybeesik a kiképzés menetével, tehát csak a testi mozgás, a torna irányában, bár sportolók tudják,, érezték legjobban, hogy ezt sem egészen, a más cél miatt nem az ő igényeik szerint. A felpezsdített, de több irányban visszafolytott, kötött élet egy lelkileg felfeszítet, viszás helyzetet hoz létre. A telített pohár túlcsordulását egy-egy meg nem értett, vagy netán előforduló önkényes, hatalmaskodó parancs is mozgathatja Ez a kis rosszindulat, meg a megnemértettség az elmaradt gyöngédség hiánya, amire azért, valljuk meg, a hős kis katonák csak vágynak, elkeseríti őket és a keserű szív túlcsordulása, kirobbanása esztelenségekre vezet. A visszafojtott élet kirobban az élet legnagyobb dobzódásában, a nemi életben. És ugyanez a kirobbanás szóban: a keserű, nagyot ütni vágyó, de lefogottkezű embernek vagdalása a levegőbe, aki kitörésében szóval üti a testi és lelki életben legnagyobbat parázna és káromló szavaival. Aminek útja van, az később kisebb ingerre is előjön, ha sokat jön, szokássá lesz. Ki áll az ifjú mellé e válságában: e kirobbanásos utak lejtőjére jutott öreg bajtárs, aki a maga még mindig vádoló lelkiismerete előtt keres önigazolást az ifjabb bajtársat is maga után vonva avval, hogy ime nem lehet másként élni, ez az egyetlen út, ez a „természetes“ élet, vagy utána megy a nagy Pásztor kereső parancsával valaki, a helybeli lelkipásztor. Az egész gyülekezeti, egyházi élet erejét, mélységét lehetne megmérni e metszetben. Mennyire volt személyes az ifjú viszonya az egyházhoz, Istenhez, hogy kikerülve a fentebb említett keretből és kötelezettségek alól az új helyen, az új helyzetben is keresi-e vele a kapcsolatot. Itt tűnik ki, hogy eddig is miért járt az otthoni belmissziós alkalmakra, hogy magáért az Igéért jgényli-e a templomot, a gyülekezeti, lelki közösséget. De nagyon jól ismerjük a magyar embert a nehezen mozduló oldaláról. Bajosan keresi ő meg azt a KIÉ-t, ahol senkit sem ismer. Melyik parasztember mer ma más községbe kerülve levizitelni a papnál, Lelkipásztoraink pásztori missziói lelkületét mutatja, hogy mennyire mennek ők utána a közelükbe került hittársaknak, mennyire igyekeznek felvenni gyülekezetükbe, ebbe a lelki közösségbe a nem egyházközségükbe tartozókat, akik nem az ő adófizetői. Csodálkozva láttam, hógy még az a lelkipásztor, aki a hét négy-öt estéjét áldozza KIE-re, leánykőrre, férfi, nőszövetségre, sem veszi észre azt a néhol több száz református fiatalembert, aki vasárnaponként egyenruhában templomába vezényelnek. Lelki ember tudja, hogy nem elég a va, sárnapi istentiszteletek meghallgatása, hogy közösség j nélkül nincs keresztyén élet. Hátha még nehéz is ez az élet. Az átmenetileg ott tartózkodókkal is foglalkozni kell, még ha nem is az aktív építés reménységéért, de éppen az ide-oda hányattatás bizonytalanságából születő kísértések, bajok elkerülése és megállása végett. Hol tölti kimenőjét.az a szegény honvéd A kaszárnyában. a körletben nem. Ki, kimenni! De ha nincs egy ismerős családja, esetleg még pénze se. Milyen áldás a K1E otthon, ahöl el lehet tölteni az időt, ingyen le lehet ülni rádiót hallgatni, meg lehet írni haza egy levelet, hasonló gondolkozásúakkal lehet beszélgetni, lelki közösséget lehet találni. KIÉ tagoknak a templom előtti hivogatásával, lelkipásztoroknak a kaszárnyába való utánukmenésével, az otthonnak kimenőidőben való nyitvatartásával be kell szervezni őket a község KIE-jébe. De utánuk kell menni. Katonáskodásom során több városban karonfogtam a délutáni önkéntes templombamenők közül sok olyan honvédet, aki . otthon KIÉ tag volt és vágyik utána itt is, de csak lóg, bolyong egyedül, tétován. Éppen a külső és kaszárnyaélet időben is nehéz egyeztetése miatt néhol külön szervezik meg a katonák KIE-csoportját benn a kaszárnyában. Nehéz, de példa mutatja, hogy lehet helyiséget is kapni rá, lehet pártfogókat találni a parancsnokok között, lehet támpontokat építeni ki belül a katonák között és lehet őket így is gondozni. Mily áldás lenne, ha nemcsak a bibliakörökből , bevonult ifjakat kapnák gyülekezeteink lelki emberekként vissza, hanem ebben a küzdelmes közösségben látva a keresztyén élet erejét, értelmét, mások is így mennének haza. Hogy aztán mit jelent éhöhitü keresztyénnek lenni és mennyire szükség van ezekre a katona helytállási helyén, azt a fronton láttam és tapasztaltam, de az egész polgári magyar élet szempontjából
