Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-11-05 / 45. szám
194. oldal DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 1944 keresi a tékozló fiúval az Atya ölelését, s boldogan beszél annak megtalálásáról. A tékozló fiú történetét nem magyarázza új, meglepő látás szerint, de amit néki Isten ezen a példázaton keresztül mond, azt becsületesen, hívő alázattal és szent lelkesedéssel tolmácsolja. Nekünk dunántúliaknak különösen kedves bizonyságtétel az ajánló sorokban felénkcsendülő emlékezés, melyben Isten iránti hálával lelki életének indulására vet pillantást. Csepregi Béla: Tárt ajtó — tárt karok. Budapest, 1944. Kis 8-ad rét. Különlenyomat az »Élő Víz« I. évf. 2—II. évf. 2. számaiból. Élő Víz Evangéliumi könyvkiadó. Csepregi Béla evangélikus missziói lelkész evangelizáló előadássorozata a tékozló fiú példázata alapján. Érdekes odatenni Szabó Imre füzete mellé. Ugyanannak az Igének tolmácsolásában ugyanaz a buzgóság és ugyanaz a szeretet és mégis mennyire más szín és más íz. Csepregi gyakorlott evangelizátor. Isten megáldotta valami különös, szinte bájos közvetlenséggel. Amint hasogatja az Igét, szinte eltűnik, s egyszer csak azt érzi az olvasó vagy a hallgató, hogy maga az Ige, maga az élő Krisztus vigasztalja, simogatj i, erősíti, vagy ha kell — dorgálja is. Példái, illusztrációi nagyon elevenek és igazak. Tele van melegséggel, érzéssel ez az írás. Szomorúság és mélységes bűnbánat érint meg bennünket belőle ott, ahol az ember lázadásáról és tévelygéséről beszél, de hódító öröm zeng belőle, amikor a tárt ajtó és tárt karok evangéliomát hirdeti, amikor az újra otthon boldogságáról tesz bizonyságot és a mennyei örömünnep dicsőségét szólja. Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Pápa. Fejes Sándor. SS)»3 8® 8 *9>m * 8 VEGYESEK I (Sí (e) S®SS®®®®®@®®®®®S®®SSSSS®0eCÜSSSSSS®®S®S«® — A budapesti protestáns helyőrségi templomot október 22-én szentelték fel. D. Soltész Elemér protestáns tábori püspök, a helyőrségi templom létrehozásának legfőbb támogatója beszédében a következőket mondotta: Egyik különleges rendeltetését e szent helynek abban Iá torn, uogy itt hívatásos katonákból és nem-katonákból álló gyülekezet vasárnapról-vasárnapra együtt buzduljon fel Isten imádására és így legyen ez a hajlék jelképe annak a testvéri közösségnek, amely — mint ugyanazon nemzetcsalád tagjait — a magyar polgárt a magyar katonávíal összefogja, hogy itt is érezze át és juttassa kifejezésre mindegyik: »íme, ez testemből való test és véremből való vér«. Másik különleges hivatása az lesz e templomnak, hogy közös istentiszteletre gyűjtse össze rendszeresen a protestáns egyházak híveit és hogy az a társadalmi egység, amelyet katonák és polgárok összehozásával igyekszünk kifejezésre juttatni, valósuljon meg, vagy legalább szolgáljon követendő például itt mint keresztyén egység. E szent hely harmadik különleges rendeltetése: szoros kapcsolatot hozni létre az egymás után következő nemzedékék, egyfelől a honvédség, másfelől az ifjúság között, amelyből a honvédség a maga tagjait nyeri. Van-e valami, amire inkább volna szüksége ennek a létharcát vívó nemzetnek, mint a legteljesebb egységre társadalmi, vallási téren és az egymás nyomába lépő nemzedékek, öregek és ifjak között?! Hiszem, hogy nem kisebbítjük: Isten dicsőségét és nem vétünk az Ő szolgálatában való hűség ellen, ha szent színe előtti minden találkozásunk, az Ő imádására és Igéje hallgatására egybegyülekezésünk itt, e szent helyen ezt a magivar testvériségben mennél teljesebb összefogásra irányuló törekvésünket is szolgálja. A .püspök templomszentelő imádsága és a Himnusz zárta be az ünnepi istentiszteletet. Az új templomot Várady-Szabó Lajos műépítész tervezte, az orgonát pedig Szakolczav- Riegler Ernő tanár. — Gvászhír. Sulyok István ny, nagyváradi lelkipásztor, a királyhágómelléki egyházkerület volt püspöke, felsőházi tag Budapesten elhunyt. Temetésén Ardav Aladár nagyszalontai esperes-lelkész és Incze Gábor dr. nagyváradi lelkipásztor hirdette az igét. Búcsúbeszédet mondott még Bagoly Bertalan nagyszalontai lelkipásztor és Soós István dr. nagyváradi főgondnok. A megboldogult ötvenhárom éven át volt Nagyvárad reformátusainak vezetője, 1921-től pedig mint püspök a királyhágómelléki egyházkerület népének hűséges vezére. — Uj doktor. Vörös Juditot, a muraszombati ni. kir. áll. kereskedelmi középiskola h. tanárát, Vörös Lajos őriszentpéteri lelkipásztor leányát október 12-én a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen summa cum laude avatták a közgazdasági tudományok doktorává. — A reformáció napja Komáromban. 1944 október hó 31-én a révkomáromi református egyházban a Jókai-utcai templomban. Istentiszteletek délelőtt 8 órakor. Igehirdető: Vörös Béla segédlelkész, d. e. 9 órakor: Igehirdető Galambos Zioltán lelkipásztor. Emlékünnepély délután 3 órakor. Műsora: 1. Felálló {Éjnek: 237:1. Térj magadhoz drága Sión. <2. De'-* rekas ének: LXXXIX:1., 4. Az Úrnak irgalmát. 3. Imádkozik és Igét olvas dr. Czirják János erdélyi lelkilelkipásztor. 4. Szavalat. Vargha Gyuláné: Krisztus Egyháza. Szavalja Tóth Mihály 's.-lelkész. 5. Előadás: Reformáció és a megtérés. Galambos Zoltán lelkipásztor. 6. Szavalat. Muraközi Gyula: Látomás. Reményik Sándor: Kegyelem. Szavalja Rásky Gizella tanárnő. 7. Ének: 31. Szűkölködünk nagy mértékben. 8. Igét hirdet gs imádkozik Antal Gábor hitoktató lelkész. 9. Közének: XG:1. Te benned bíztunk. — Szeretetvendégség menekültek számára. A veszprémi ref. egyház okt. 22-én délután a menekült hittestvérek számára a gyülekezeti nagyteremben ismermerkedő szeretetvendégséget rendezett, amelyen Sepsziszentgyörgytől egész Soltig minden nagyobb városból igen sokan vettek részt. Az egyházközség képviseletében jelen voltak Csajághy Károly egyházmegyei gondnok Szász Ferenc örökös főgondnokkal az élen a presbitérium több tagja, valamint az egyház egyesületeinek képviseletei. A XXIII. zsoltár eléneklése után Boda József lelkipásztor mondott magasba szárnyaló imát, melegen köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette a veszprémi egyházközség rövid történetét. A kölcsönös bemutatkozás után a nő- és leányegyesületek tagjai meleg teát és pogácsát szolgáltak fel. A megvendégelt menekültek nevében dr. vitéz Bakk Elek szerdahelyi főorvos, presbiter mondott bensőségteljes köszönetét. Szeretetvendégség után valamennyien a templomba vonultak, ahol Késmárky Miklós baróti unitárius lelkész hirdette az igét. Pápa, 1944. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Mórocz Zoltán
