Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-08-06 / 32. szám
Ötvenötödik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1944 augusztus 6 A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASARNAP.______________________________----------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------------F2LELÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL TANÁR PÁPA I FŐMtfNKATÁRS ÉS A KíADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK A Kollégium egysége. Életerős szervezetnek minden működése egységes a célban, amely felé fut, egységes a külső felépített? ségében, amelyben egyszerre, vagy szakaszonként kiteljesedik, végül egységes a lélekben, amelyben és amelyet munkál. Vonatkoztassuk e megállapításunkat közelebbről pápai kollégiumunkra. Kiindulópontunk, hogy egyházi jellegű tanintézet fenntartásának csak akkor van értelme, ha fenntartója olyan célt kíván elérni általa, amely cél saját szellemi érdekeinek vonalában fekszik. A mi református tanintézeteink pl. nemcsak a művelt és erkölcsös honpolgár, hanem az öntudatos református eszményét is szolgálják. De a tételt meg is fordíthatjuk: ha a református iskola nem nevel öntudatosabb református egyháztagokat, mint amilyenek pl. mondjuk állami iskolában nevelhetők, akkor fenntartása az egyház szempontjából céltalanná válik. Ha az adakozó állampolgár megkívánhatja, hogy közadója világi közcélokra fordíttassék, akkor ugyanaz az ember, mint egyházi adófizető kétségtelenül igényelheti, hogy egyházi adója egyházi célú intézmények fenntartását szol-' gálja. E szerint a pápai református kollégium is vatgy minden ténykedésében végül is a református .öntudat mélyítésének a célját szolgálja, vagy szükségtelenné vált, mint olyan. Az öntudatra-nevelésnek ez a munkája természetesen csak akkor lehet eredményes a maga kultúrkörén belül (pl. a dunántúli ref. egyházkerületben), ha 1. a hatósugár minden egyháztagig elérkezik, továbbá 2. ha minden egyháztag olyan fokon kapja e hatást, amely fokon arra a köz érdekében szükség van. A legszélesebb református nép-íelevény gondozása nem a kollégium érdekterülete, ezt elvégzi az elemi iskola. A kollégium szellemi élettere: az öntudatos életstílus kimunkálására alkalmas, a néptelevényből belső értékei alapján joggal kiemelkedő, de már jóval kisebb létszámú középréteg. A ma érvényben lévő tanrendszerben ugyanis ezt a középréteget elsősorban a közép- és főiskola öptudatosítja (theol. akadémia, gimnázium, líceum), bár ugyanez az öntudatosítás elvégezhető és el is végzendő a szakiskolákban is, a tanító- és tanítónőképző-intézetekben, a kereskedelmi és egyéb irányú gyakorlati középiskoláiéban is. (A polgári iskolában voltaképen még a népneö velés érdekkörébe tartozó, szélesebb körű ifjúság nevelkedik, melynek gyermektársadalma csak az esetben kerül jae a középrétegbe, ha tanulmányait középfvagy szakiskolában tovább folytatja; így legfeljebb csak csatlakozhatik a fentemlített iskolákhoz, de nem szerves társuk.) Az imént elmondottakat a kollégiumra vonatkoztatva megállapíthatdjuk, hogy öntudatnevelő hatása minden fokon kisugározhat ugyan, de nem a gyermektársadalom minden rétegére. Nincs ugyanis a kollégiumnak leánygimnáziuma, amelyben értelmiségi pályára készülő leányai tanulhatnának református öntudatot. Más szóval: a kollégium s vele a dunántúli ref. egyházkerület jelenleg nem támaszt igényt arra, hogy pl. leendő orvosnőit és tanárnőit — hogy csak e kettőt említsem — maga nevelje református öm tudatra. íme, a kollégium belső szervezeti rendje hiányzik, amennyiben 1. egyes tagozatai az idők során anyagi okok miatt elsorvadtak, 2. a meglevők csak ötletszerűen kerültek egymás mellé, végül 3. leányt gimnázium nélkül csonka. M.ár most mi volna a kollégium szervezete kiépítésének a helyes útja? A következő: a kollégiumnak nem egyik' tagozata marad, hanem magvává lesz a theol. akadémia, amelyben a jövendő református társadalom szellemi vezetői képezhetnek ki. E mag körül nevelődik az egész leendő öntudatos református társadalom, mégpedig fiágon a jövendő értelmisége a gimnáziumban, gyakorlati középosztálya a gyakorlati irányú pl. kereskedelmi középiskolában, a néptelet vény öntudatos nevelői pedig a tanítóképzőben, míg női ágon párhuzamosan folyik a nőnevelés a megszervezendő leánygimnáziumban, a gyakorlati leányközépíiskolában (líc.?) és a tanítónőképző-intézetben. (Az elemi, a polgári és az ú. n. népfőiskola megmarad nép-iskolának.) Az idők viharában töredező és jnindíg csak foldozott kollégiumot átgondoltan egységes szervezetté kell kovácsolni, hogy református nevelésügyünket célszerűbben vihesse előre. Nagyon természetes, hogy a kollégium dunántúli református hivatásának végzésében ma már osztoznak egyéb tanintézetek is, mint pl. a csurgói gimnázium és társintézetei, meg a komáromi tanítóképző-intézet, így a kollégium teljes megújulása nélkül nehezen képzelhető el, hogy az egész Dunántúl református nevelésügye benne összpontosulhasson. 5 ha a pápai kollégium lemond róla, öröksége átszáll a dunántúli református egyházkerületre s annak lesz feladatává, hogy egész körletében kellő ökonómiával eljárva annyiféle típusú és annyi intézményt telepítsen, ahányfélére célja szerint szüksége van. Ez esetben — beszámítva Pápát, Csurgót és Komáromot, — már csak egy ipari fiúközépiskolára volna az egyházkerületben szükség, polgári fiúiskolákra, meg egy leánygimnáziumraj s a Dunántúl református tanügye kereken kielégítő lenne. De ez esetben is a leánygimnázium megszer1- vezése a legfontosabb, .utána az ipari középiskoláé, s csak1 harmadsorban kerülhet sor polgári fiúiskolákra, fmert ez a típus végeredményben ía nyolcosztályú elemiben úgyis benne van, vagy benne lesz. Kérdésnek tehát csak az marad fenn, hogy a pápai kollégiumot építsük-e ki telfes szervezetté, vagy az
