Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-07-09 / 28. szám

Ötvenötödik évfolyam.

28. szám.

Pápa, 1944 július 9

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

_____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.________________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYÖRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Üzenet lelkipásztor testvéreimhez!

Rendkívül komoly és felette nehéz időket élünk. Történelmünk azt mutatja, hogy őseink az ilyen időkben bizonyították meg Istenbe vetett hitüket és egymás iránt táplált atyafiságos szeretetüket. Mi magyar reformátusok, ha nem lettünk volna hívő. Istenben bízó nép, és nemzedékről nemzedékre nem fejtettük volna ki legmagasztosabb erőinket, már régen megszűnt volna a református egyház Magyarországon és italán a, magyar nép is eltűnt volna Európa földjéről. »A népek és az idők viharja elsodort volna minket, mint porszemet, de ő szent palástja szárnyát ránk takarta, tombolt a vihar, de csak fejünk felett.« Most ,is tombol minden képzeletet felülmúló módon és — az Űr gondot visel. Újra tapasztalhatjuk: az imádság békességgel tölti meg szívünket és Istenhez emel. A hit csodálatos erőforrás és hőssé tesz. Nem szükség ezeket éppen előttetek egyéni tapasztalataimmal és élményeimmel alátámasztani, de hogy Istennek gondjainkra bízott magyar népe erős legyen a hitben és Istenbe vetett bizodalomban s a gyülekezeti hitélet elmélyítése végett kérve kérlek benneteket a következőkre.

1. »Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben.« Mint á toronyőr, vigyázzatok lámpásaitokra, annál nagyobb gonddal, minél sötétebb iaz éjszaka és minél rettenetesebben tombol a vihar. A mi hitünk fénye és életünk személyes bizonyságtétele sok testvért elvezet az Űr Jézushoz. Az élőszóval és példaadással végzett, sokszor talán ,hangtalan jge~ ihffdetés a legelsörendü pásztori kötelesség. Épen ezért igen nagy gondot fordítsatok az istentiszteletek pontos megtartására, az igének tiszta és elegyítetlen hirdetésére. A szószék nem arra való, hogy napi eseményeket megtárgyaljunk, hírlapi cikkeket ismertessünk, és időszerű kérdéseket megvitassunk, hanem Isten dicsőségének szolgálására ésv teher alatt roskadozó testvéreink megerősítésére való hely, honnan egyedül Isten üzenetének szabad hangzani, de Isten üzenetének ltungzan'm kell. Igen nagy lelki örömömre szolgálna, ha minél többen megértenék lelkipásztoraink közül az idők jeleit és nem elégednének meg csak a liturgikus alkalmakon való igehirdetéssel, hainem minden egyéb rendelkezésre álló evangelizáló alkalmat is felhasználva bizonyságot tennének az Isten kegyelmének evangéliomáról; a nagy szünidő alatt is összegyűjtenék a vasárnapi iskolásokat, miként egyházkerületünkben egy-két helyen cselekszik, nyáron is foglalkoznának az ifjúsággal és nem szüneteltetnék ,a bibliaköröket. Ezek lehetőségeinek igazolására közeli példák vannak egyházkerületünkben. Meg kell szívlelnünk az apostoli figyelmeztetést: áron is megvegyétek iaz alkalmakat, mert az idők gonoszak.

2. ^Szeretettel szolgáljatok.« Talán soha nem éreztük ennek a követelménynek a komolyságát anynyira pnint manapság. Nem elég egyszerűen .segíteni bajbajutott testvéreinken, kell, hogy a segítség szerétéiből fakadjon. Érezze meg minden atyánkfia, fje érezze meg minden magyar keresztyén testvér, hogy mi az Ige népe vagyunk, felelősséget érzünk másokkal szemben és szeretettel veszünk részt örömükben és bánatukban. Elkövetkezett a próbál tatások ideje, de egyszersmind a bizonyságtevés drága alka'ma is. Most bizonyosodik be, hogy Isten gyermekei és jó magyarok vagyunk-e?! Megértjük-e Isten parancsát és meghalljuk-e a magyar bánat kiáltását?! Különösen szeretetekbe kérem a hadiárvákról .és a hadbavonultak családjairól való gondoskodást. A községekben folyó had'gondozó munkának ne jóakaró szemlélői, hanem komoly és buzgó munkásai legyetek. Legyen gondja a református lelkipásztornak arra, hogy hadhavonult atyánkfia családja megkapja jogos járandóságát, földje ne maradjon megművel ellen. Ez egyetemes magyar érdek is. Azok, akik itthon vannak, két ember helyett tartoznak dolgozni és fokozatos erővel, keresztyén szeretettel másoknak szolgálni. Senki se élhet csak önmagának ,mert aki csak magának él, az nem méltó a magyar nemzetre és életre.

3. »Egymás terhét hordozzátok.« Egyre nagyobb mérveket öltenek hazánkban is az ellenséges légitámadások. Szinte nincs nap, amikor meg ne szólalnának a riasztó szirénák és ne lennénk kénytelenek abbahagyni napi munkánkat és gyakran nem tarthatjuk meg, vasárnaponként a rendes időben istentiszteletünket. El kell készülnünk azonban arra is, hogy súlyosabb megpróbáltatásaink még csak ezután következnek. Már nincs olyan egyházkerületünk, melynek területén ne szenvedtek volna kárt híveink, egyházközségeink és városaink. Elismeréssel éjs köszönettel adózom azoknak az egyházközségeknek és híveknek, amelyek, illetve akik pénz és természetbeni adományaikkal jöttek segítségül bombakárosult testvéreink gondjának enyhítésében. Az eddig befolyt természetbeni adományokat egyházkerületi nőszövetségünk vezetője, a győri lelkészi hivatalhoz juttatta el, a pénzt pedig az egyetemes konvent folyószámlájára utalta át. Itt újra kérem lelkipásztor testvéreimet, hogy a természetbeni adományokat egyelőre raktározzák, a roruíanr dókat értékesítsék és a pénzt küldjék egyenesen az egyetemes konventnek ,a magyar földhitelintézetnél lévő folyószámlájára. Az adakozásokat még nem zárjuk le. Bizonyára sokan vannak, akik nem vették ki a maguk részét. Ezeknek izenem, jobb adni, mint venni! Adj hálából, hogy téged Isten megkímélt a snindent elpusztító támadástól. Adj keresztyén kötelességből, mert »aki az övéiről gondot nem visel, rosszabb a hitetlennél«. Az adakozásnak és az áldozatkészségnek