Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)

1944-06-11 / 24. szám

Ötvenötödik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1944 június 11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. __________________________ .---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------­FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK „Uram, tarts meg!“ (Elmondatott bombatámadás után a temetőben tartott hálaadó istenitisztelet alkalmával.) Lectio: Mt. 24:6—10. Textus Mt. 14:27. Temetőben vagyunk. A múlandóság érzése sehol olyan nyomasztó'ag nem nehezül a Lelkünkre, mint ebi­ben az elnémult világban. Bárhova tekintsünk, minde­nütt az enyészet sápadt arcával találkozunk ... az el­tűnő és frissen domboruló sírhalmok, az elszálló, fájó sóhajok, ciprusok és szomorúfűzek egyhangú és bánatos beszéde azt kiáltja felénk: »elhullunk mind­nyájan, mint a fáknak levelei«. Itt érezzük igazán, hogy gyenge, erőtlen cse­répedények vagyunk Isten végtelen hatalmának a ke­zében, életünk, mint a fűszálon rezgő reggeli h.armat, mint az ágról lehullott sápadt falevél sodródik és eltű­nik a tovarohanó idő végtelen árjában. K. Testvéreim! A temető csendes és néma, de mégis hangosan beszél, beszél nemcsak az elmúlásról, hanem egy szép és boldog múltról, amikor kevesebb (volt a lelket testet felőrlő életharc, amikor az emberek igénytelen nemes egyszerűségben éltek, de az életükre rámosolygott a krisztusi, békesség áldott derűje, mert szerettek és tudtak imádkozni. Ilyen imádságos múlt pihen itt a föld mélyében, amelynek késő unokái ti vagytok, amely intés figyelmeztet, hogy ennek a bol­dog múltnak ne csak az emlékét őrizzétek, hanem lelki kincsét és drága örökségét zárjátok mélyen a'szíve-! tekbe. A temető tovább tanít és beszél Isten végtelen len hatalmáról és kegyelmének a jeleiről. Amikor az emberiség' messze elhajolt Tőle, a történelem folyamán (minden időben követei útján intett és tanított, majd megmutatta erejét és büntető hatalmát. Az özönvíz iárjában elpusztul egy bűnös világ, csak néhány kegyes (marad meg. Követe — Jónás próféta útján figyelmez­teti a bűnös »Ninivét«, hogy negyven nap és elpusztul: »Térjen meg ki-;ki az ő gonosz útjáról«. »Ninive« megC tér és megmarad. Malakiás próféta útján figyelmezteti a pogány áldozatokban elmerült Judát és Jeruzsále,­­piet: »Térjetek meg és én is hozzátok térek«. Jertí-J zsálem nem hallgatta meg; Jézus jóslata beteljesült,, az ellenség földig rombolja és »nem marad kő-kövön«. Isten tehát először szelíden, jóságosán, majd keményebben és vészteljesebben int és figyelmeztet, amikor: »Nemzet támad nemzet ellen, ország — ország felien és lesznek éhségek, döghalálok és földindulások mindenfelé«. Tűznek vérnek lángjában mutatja meg büntető dje meg nem semmisítő hatalmát, mert Ő nála van a kegyelem is. Itj a bombák pusztító munkájában Isten megmutatta végtelen hatalmát, de éreztette ke­gylelmét is, amely óvólag, védőleg borult községünk éíetére. Szívünk teljék meg mélységes hálával e nagy kjegyért, boruljunk le lábainak zsámolyához ajkunkon a zsoltáros szavaival: »Nagy buzgóan Nékied éneklek és hálát adok szüntelen tenéked, Úristen« . .. A temető tovább beszél. Beszél nyugalomról és békességről. Kérdezed, hol lehet mindezeket feltan 1 á 1 ni?! A nemzetek életében bizonyára nem... itt a gyűlölet lángja az egeket csapkodja... Keressük a nagy társadalomban ... Itt a széttagoltság és viaskodás ördöge messze űzte a békesség angyalát. Talán meg­találjuk a családban? Igen sokszor megcsal itt is a ye­­«mény; látjuk, hogy az egymás megértése felbomlik s a viszály széttépi a szívek boldog kötelét. . . Hol ke­ressük hát a békét?! Az élők világából meneküljünk ide a halottak birodalmába, itt bizonyára megfogjuk találni. Ó szomorú valóság! Megzavarta itt is az idők­nek vihara. Hol van hát a béke? Tatán honvágy fogta el és visszaszállt az égbe? Nem ... itt van a Krisztus lábainál. Közeledjünk felé mint Péter a hullámzó ten­geren és hallani fogjuk bátorító szavát: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek«. Mikor a világ legnagyobb személyszállító ha­jója, a »Titanic« egy úszó jéghegybe ütközött, a hajó annyira megrongálódott, hogy percek alatt süllyedni kezdett, a férfiak az összes mentő csónakokat a nők rendelkezésére bocsátották és készültek a nagy elköl­tözésre. A hajó fedélzetén szólt a zene, amint merültek a hullámzó sírba, hősi megnyugvással énekelték: »Kö­zelebb hozzád Uram, közelebb«. Utasok vagyunk mi is az élet hullámzó tengerén, békét, nyugalmat e vészteljes időben csak Krisztus ad­hat. Ajkunk zengje hát szüntelen a bízó hit énekét: »Közelebb hozzád, Uram, közelebb/« Réthy László. Hogyan prédikáljunk ma ? címmel tartott a kolozsvári református egyházmegye lelkipásztorainak május 3-iki havi értekezletén előadást dr. Gönczy Lajos theologiai igazgató. Előadásának gondolatmenetét a Református Szemle alapján a kö­vetkezőkben adjuk: A »mit« adva van. Mindig az evangéliumot. Csak a »hogyan« a kérdés. Személyes vonatkozása a kérdés­nek: én hogyan prédikáljak? Egyáltalában prédikál­hatok-e én? Igen, mert Isten bízott ezzel meg. Ő küK dött el erre, ha egyébképen méltatlan vagyok is rá. Hogyan prédikáljunk ina? Itt és most, amikor háború van? Minket nem a külső világban végbemenő válto­zások, hanem a lelkekben végbemenő változások érde­kelnek. A lelki helyzet lényegében nem változott, mégis

Next

/
Oldalképek
Tartalom