Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-06-11 / 24. szám
108. oldal. ' DUNÁNTÜLÍ protestáns lap 1944 egészen jelentéktelen események óriási lelki változásokat idézhetnek elő. Két kérdés merül itt fel. Egyik: Hogyan nézi a gyülekezel a háborút? Milyen hatást gyakorol reá, milyen kérdéseket vet fel előtte, Istent Vádolja-e a háborúért, vagy önmagát. Élesen kiéli látni a gyülekezetnek ezt a lelki szituációját. A .gyülekezetmagatartása ennek a belső lelkiállapotnak a kifejezője. A másik kérdés: Hogyan nézi Isten ezt a mostani helyzetet? Isten üzenetében nincsen változás. Ez csak aszerint fog változni, hogy én hol vagyok. Egyiknek ítélet, a másiknak kegyelem ugyanaz az üzenet. M.a se prédikáljunk másképen, mint tegnap. Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz. Nagy baj az, ha nem ugyanazt hirdetem most a háborúban, mint amit hirdettem a békében. Bármennyire felforgatta is a háború .az emberek külső viszonyait, az Isten és ember közti viszonyban nem hozott létre változást. A bűnnel szemben való haragja ma sem nagyobb, irgalma és szere-’ fete ma sem kisebb, mint volt a békében. Ma sem vagyunk kevésbbá az Ő kezében, mint eddig voltunk. Tudta nélkül ma sem eshetik le egy hajszál se a fejünkről. Bármilyen legyen is ma ,a gyülekezet magatartása, a lelkipásztornak legelőször azt az Isten előtti felelősséget kell felébreszteni, amellyel tartozunk a háborúért. Rámutatni, hogy ez a háború a mi cselekedeteinknek a szükségképeni gyümölcse, abból a hitetlenségből termett, amit Istennel szemben tanúsítottunk* Nem lehet senkit azzal vigasztald : ne féljetek, nem lesz bajotok. Ez a vígasztalás teljesen idegen a Szentírástól. Az igazi vígasztalás: »Szeretteim ne rémüljetek (meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek, sőt amennyiben részetek van a Krisztus szenvedésében, örüljetek, boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gvaláznak titeket«. (I. Pét. 4:12—14.) Egy bizonyos: az Övéinek minden javukra, a hitetleneknek pedig minden kárukra történik. Mikor lesz igazán rettenetessé a háború? Ha oda áll közénk és Isten közé, ha elválaszt Istentől, ha el tudja felejtetni a keíresztet s ami a kereszten történt, ha elfelejtem, hogy én az Istené vagyok. Az igehirdetésben arra kell törekedni, hogy szabadon tudjuk tartani az Istenhez vezető útat. Rettenetessé lesz a háború akkor, ha a mi lelkűnkben is felszabadulnak azok a gonosz indulatok, íamelyek a háborút felidézték és táplálják. Viszont a háború meghálálhatatlan alkalom arra, hogy megtaláljuk az Istent. A háborúnak minden rettenetességee eltűnik, ha ezekben az apokaliptikus időkben megtaláljuk az Istenben való békességünket. Úgy kell hordoznunk a háborút, hogy vegyük ki annak minden terhét. Hordozzuk Isten .előtti önvizsgálattal. Ne a gyűlölet, hanem a szeretet vezessen. A háború önmagában semmiképen sem kívánatos, de meg kell látni ebben is azt az Atyai kezet, mely javunkra nevel. Milyen nagy áldása Istennek, hogy kényszerít, hogy leszámoljunk anyagiakban, testiekben, lelkiekben. Dolgok, amikhez ragaszkodtunk, egyszerre értéktelenné válnak. Kénytelen vagyok leszámolni a legnagyobb hatalommal, Istennel. Nem szabad mindig a háborúról beszélni, de nem is mehetünk el úgy mellette, mintha /minket nem is érdekelne. Ha a .szentírás alapján prédikálok, akkor már háborús a beszédem. A háborúnak írásmagyarázó ereje van, mert az írás háborúságban levő emberekhez szól. A szentírás sok képe és kifejezése, ma előttünk megvilágosodik, ' kézzé lfolgk hatóvá lesz, értelmet és tartalmat nyer. Hogyan prédikáljunk ma? Mint eddig! És bűnbánattal. A dunántúli reí. egyházker. szabályrendeletei és a református konvent néhány fontosabb szabályrendelete. Az egyházkerületi közgyűlés megbízásából összeállította : Dr. Tóth Lajos. Már a múlt évben ugyanilyen cím alatt megjelent 174 oldalas műhöz való hozzászólásomban e lap 1943. évi 33. számában elismerésemet fejeztem ki dr. Tóth Lajosnak »a próbagyüjtemény megjelentetéséért«. Elismerésemet a most megjelent s hosszabb időre szóló gyűjteményért csak fokozhatom, hiszen ez bővült a próbagyüjteményből hiányzó — stóla, püspökváltozás, a szőlőingatlanok házi kezelésére vonatkozó, továbbá az egyházi földek kezelésére vonatkozó szabályrendelettel, amely egyesíttetett az ingatlanokban történt beruházásokra vonatkozó, helyesen és szükségképen bővített szabályrendelettel. Á konventi szabályrendeletek is szaporodtak »A közalap kezelése« cíművel. Múlt évi hozzászólásomban kifejezett óhajtásom szerint nem vétetett át a próbagyüjteményből az iskolaszékre, a népoktatás vezetésére vonatkozó szabályren| delet, melynek a Szolgálati Pragmatikában, illetve Felügyeleti Szabályzatban úgyis benne vannak s ezek átj dolgozásánál változáson mehetnek keresztül. Helye! sen maradt el a polgári iskolákra vonatkozó szabálv! rendelet, mert ez a 332—1941. sz. konv. határozatfal életbe léptetett mellett felesleges. Örömmel látom, hogy a stólára, az egyh. anyakönyv,, az egyházlátogatásra, az egyházi gyűjtések IV. § j) pontjára vonatkozó kívánalmaink figyelembe vétettek. Kár, mert hibák származtak belőle, hogy a hozzászólásomban — melyet a pápai egyházmegye múlt évi közgyűlésén egészében magáévá tett és az egyházkerületre felterjesztett — fölsorolt néhány kifogást a mű nem vette figyelembe. 1. Jeleztem a próbagyüjtemény 10. (most 9.) számú, az egyházkerület szervezetét tárgyaló szabályrendelet 30. pontjáról, hogy »ellentétben van az egyházker. lelkészértekezletről szóló 19. sz. szab. rend. 6. pontjával«. Ez az ellentét most is megvan. A 9: 50 szerint »alelnökét cs előadóját az egyházker. közgyűlés 6—6 évre a maga alkotó tagjai közül választja; a 19:6. szerint »egyházi és világi működő elnökét, valamint jegyzőjét is az értekezlet maga választja«. Ott »elnöke a püspök, tagja az egyházkerület minden lelkésze«, — itt »tiszteletbeli elnöke a püspök és főgondnok, tagjává lehet egyházkerületünk bármely buzgó tagja, ki a nemes célra bármi úton közreműködni akar«. — 2. Jeleztem, hogy a próbagyüjtemény 35. (most 31.) számú (egyházi gyűjtések) 4. pontjának első, második sorában »községi egyházi« helyett »közegyházi« Írandó; ugyané pont b), c), g), j) alatti célra külön délutáni árvanapot kellene rendelni s annak jövedelmét közöttük szétosztani, — közöttünk még ajkai és őrei árvaház is van —, a d. e. persely hadd bnaradjon az egyháznak; az f)-nél figyelembe veendő a »Magyar Biblia Társulat is«. A 4. § első-második sorában most is ott a »községi egyházi«; a j)-nél a kívánalom ugyan teljesült, de nem távolította el a szabályrendelet az 5. §-ban helyesen fölhozott (ez a persely a lelkész javadalma sok helyen!) akadályát árvaházaink megsegítésének karácsony másnapja stb. helyett délutáni árvanap rendelésével; tudni kell, hogy a pünkösdmásnapi és az I. adventi persely is sok helyen a lelkészé; tudni kell, hogy a lekötött 10 persely közül 7 ünnepi, kis egyházaink 7 ünnep perselyét ne-
