Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-25 / 17. szám
86. oldal. DUNÄNTOLI PROTESTÁNS LAP 1943* Gik a lelkemben: hány plyan tanítvány lehet a mi gyülekezeteinkben, aki látta az Urat. Vájjon sokan nem azért zengik-e a hozsánnázó hatalmas húsvéti éneket: Nincs már szivem félelmére ..mert mások is éneklik. Hány olyan »hitszónok« lehet, aki csak azért prédi-t kálija a megfeszített és feltámadott Krisztust, mert tisztével járó kötelessége! Csak az tud örömmel énekelni és bizonyságtevő erővel szól,ni, aki ma^ga is látta az Urat és Krisztus feltámadásának valósága tette bizonyossággá, életvalósággá azt, ami a feltámadás előtt csak ígéret volt számára. A megbizonyosodott hívő lélek a feltámadást nem allegóriának tartja a tavasz ébredéséről, az igazság elpusztíthatatlanságáról és az isteni eszmék diadaláról, hanem történeti valóságnak. Olvastam már sokszor száraz élettelen prédikációkban boszantó frázisokat a feltámadásról, de alig szomorított meg egv is annyira, mint a közeli napokban kezembe került új nemzedék nevelésére hivatott, egyházi lapunk húsvéti cikkében ez a kitétel: »a kétezer éves legenda roppant kőlapja nagy robajjal gördült le a sziklabarlang szájáról«. Aki csak ennyit tud mondani a húsvéti nagy örömről, az hallgasson, vagy mondja ő is a racionalista tanítvánnyal: »semmiképen el nem hiszem«. Ez becsületesebb dolog, mint Jézus Krisztus feltámadásának történeti tényét kétezeréves legendának nevezni. De épen az ilyen megnyilatkozások teszik kötelességünkké, hogy mi, akik hit által élünk és akik személyesen találkoztunk a ’feltámadott Krisztussal, hirdessük alkalmas és alkalmatlan időkben, templomokban és azokon kívül, necsak husvéU kor, hanem megszűnés nélkül állandóan: »Feltámadott az Ür bizonnyal!« Győry Elemér. Jókai és Pápa. Irta és a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége és a Magyar Városok Országos Szövetsége közreműködésével, Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága keretében, a Pápa Városi Közművelődési Egyesület Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében, február 18-án rendezett irodalmi estjén felolvasta Dr. Tóth Endre theol. tanár, egyet. m. tanár. Az a dunántúli kis város, ott a Bakony alján, amelyiknek képviseletében itt megjelentünk, — sok szempontból igényelheti, múltjánál és jelenénél fogva, az érdeklődést, a figyelmet. De úgy tetszik, hogy ha indokolni akarnám ezt az igényt, nehéz lenne a'választás, hogy melyik eseményt, vagy történést tartsam olyannak, amelyik emellett a legerősebb indok lehet. Beszélhetnénk a legendáról, mely szerint István királyunk idáig jött eléje a koronát hozó Asztrik apáénak. Beszélhetnénk arról a két várról, Bellerszegröl és Zsemlárről, amelyek a középkorban a mostani város helyén állottak, mely »két szomszédvár« sokszor látta bástyái alatt a testvér-vér hullását. Szólhatnék a IV. Bélát a tatárvész idején Dalmáciába kísérő pápai plébánosról. Elmondhatnám, hogy mikor Pápa várának az urai a Garák voltak, az itt tartott országgyűlésen fogadta meg a Siklósról szabadult Zsigmond király, hogy ezentúl az ország törvényeit megtartja. Vagy elmondhatnám, hogy itt állott s áll ma is az ősz Peterdi háza. Beszélhetnék az Enyingi Törökökről, az Eszterházyakról, vagy a török és kuruc világ harcairól, a francia betörésről, — mind megannyi érdeklődésre számot tartható részéről a város történetének. De úgy érzem, hogy arról kell beszélnem, mi lényegében a város szellemi fejlődésének s naggyá tételének útját megszabta, s arról, akinek zsenije ezt az utat fénnyel árasztotta: a négyszázéves kollégiumról s annak egykori, száz év előtti diákjáról: Jókai Mórról! A református kollégiumok élete, akár a múltra, akár a jelenre nézve ma nyitott könyv mindenki előtt. Nem is akarom fárasztani hallgatóimat azzal, hogy elmondjam 400 év küzdelmeit, eredményeit, a kollégium külső belső életének körülményeit.. Csak annál a pontnál akarok megállani röviden, az 1841/42. iskolai évnél, amikor ennek a kollégiumnak diákja volt Jókai Mór! Életrajzírói sokszor és sokféle beállításban bemutatták már Jókai pápai diákesztendejét. Sók nem igazolható feltételezést is beleszőttek ez előadásokba. Sok olyat elmondtak, amit pedig erről az esztendőről elmondani nem lehet. A legterjedelmesebb Jókai életrajz írónak: Mikszáth Kálmánnak igaza van abban, hogy a város akkor különösen alkalmas volt iskola-városnak. Alkalmasabb, mint akár Pozsony, akár Komárom, amelyeknek iskoláiban előzőleg Jókai tanult. — Pápán nem volt katonaság, nem voltak országos hivatalok. S ha nem lettek volna országos hírű vásárai s nem lett volna itt az Eszterházyak egyik rezidenciája, — akkor kollégiumán s a Bencések gimnáziumán kívül egyéb nevezetessége alig lett volna. Aki akart,. Pápán tanulhatott nyugodtan. De a diákvárosban azért volt kultúra az iskolán kívül is. A nemzet napszámosai: a magyar színészek évről-évre hosszabb időre is felkeresték. 1841 42-ben Komáromy Sámuel színtársulata összesen mintegy 160 napot töltött a városban. S ez évben fellépett itt Déryné, Egressy Gábor, mint vendégszereplő. S a társulathoz tartozott Szathmáryné. Volt a városban Kaszinó, Polgári Kör, Védegylet. Volt gyorsírástanfo'lyam, volt zenekultúra. 1840-től kezdve van hangászati iskola, 1842-ben alakul Hangászati Egylet és évenként 12.000 példányban jelenik meg a Pápai Közhasznú Kalendárium a főiskolai könyvnyomda sajtóján, sok egyéb más könyv és nyomtatvány mellett. De bent a kollégiumban még inkább meg volt a lehetőség arra, hogy kiműveljék az idekerülő fiatal diákot. Az egyébként nem nagyszámú tanárok között volt Tarczy Lajos, a híres természetbúvár-filozófus, s akadémiai tag, s ott volt tudós Bocsor István, ki a költő szerint »históriában kutat világeszmét«. De a többiek is legalább is tankönyveket író tudós koponyák és diákokat szerető nevelők voltak. És éppen 1841-ben alakul meg Pápán az első diákönképzőkör: a Képzőtársulat, országos viszonylatban is az elsők között, mely az önmunkásságnak tág teret nyújt. Még az esetben sem kellene tehát okot keresnünk, hogy a komáromi iskola osztályainak elvégzése után miért került éppen Pápára Jókai, ha előbb 10 esztendővel nem itt tanult volna Károly bátyja is, — mert a kollégium és tanárainak hírneve minden további nélkül kész magyarázatot ad. Igen, ide került Jókai M.ór, a II. bölcsészeti osztályba, mai értelmezés szerint a VIII. gimnáziumba. S a nyár említett okok miatt egyáltalában nem véletlen az, hogy ugyanaz évben tanultak itt Petőfi Sándor, Orlai Petries Spma^ a későbbi festőművész, Kerkapoly Károly, majdan pénzügyminiszter, Kozma Sándor, akiből legfőbb ítélőszéki bíró lesz, Gózon Lajos, pár év múlva honvédezredes, Ács Károly, a költő és sokan mások. Iskola társai közül maga 12-öt számolt el olyat, aki később megérdemelte, hogy nevét a lexikonok is megőrizzék. Jókai igen jó tanuló volt. Mindkét félévben tiszta
