Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-18 / 16. szám
80. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. beszélgetésben; olyan igehirdetés, amelyik csupa pásztorság és olyan pásztorkodás, amelyik csupa igehirdetés. Legeltesd az én bárányaimat! E megbízással Krisztustól egy nagy felelősséget veszünk át egy drága seregért. Vakmerő vállalkozás. Jaj nekünk, ha ránk pusztul az egész nyáj, jaj nekünk, ha egy is elvész a mi hűtlenségünk miatt. Mert ennek a munkának meg van a mértéke. Jézus magát nevezte jó pásztornak s a pásztorságnak egy olyan szabályozó eszményképét teremtette meg, amelyhez magunkat naponként mérnünk kell, amelyhez a világ mér bennünket s a végítéletkor Isten is erre a mintára tekint. Emlékezünk, hogy ment el a századikért, hogy ismerte mindegyiket és az ő juhai hogy ismerték az Ő szavát. Emlékezünk, életét adta az ő juhaiért. Nem lehet az Ö nyomdokaiba lépni máskép, csak úgy, ha mi is nagyon szeretjük ezeket a bárányokat, mert Jézus Krisztus nagyon szereti őket, mi pedig Jézus Krisztust mindenekfelett szeretjük. Nem lehet erre másképen vállalkozni, csak ezzel a boldog bizonysággal: amíg én pásztoroíom a nyájamat, Jézus pásztorol engem s míg én terelgetem az elaléltakat, Ő látja bennem a századik elveszettet, utánam jön, keblére vesz és hazavisz engem. Pásztori tiszted királyi okmányán csókold meg a második bizonyságot: a megbízatást, .amit Krisztustól vettél. Mindebből az következik, hogy pásztori tisztünknek legfőbb bizonysága: a pásztori élet. A 18. vers első tekintetre homályosnak látszó nyilatkozata ezt mondja: egész életed legyen szolgálatodnak pecsétje. Az az élet, amelyik a 18. vers szerint két féltekére oszlik: az ifjúság és az öregség korára. Egyik az aktivitás kora, a másik a passzivitásé. Ifjúságában az apostol felövezi magát, s odamegy ahová a lélek viszi. Ez a készületnek, az alkotó férfi munkának a kora. Nem hiába mondja a magyar közmondás: jó pap holtig tanul: nekünk fel kell övezni magunkat. Fel kell övezni magunkat az Efézusi levélben leirt fegyverzettel: igazlelkűséggel, a békesség evangéliumának a készségével, a hitnek a pajzsával, az idvesség sisakával, a léleknek a kardjával (Ef. 6: 11 —17). Fel kell övezni magunkat Péter II. levelében említett vezéri lánccal, hjjünk mellé jócselekedetet kell ragasztanunk, jócselekedeteink mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé az atyafiakkal való gondosságot, .az atyafiakkal való gondosság mellé a szeretetet (II. Pét. 1:5-7.) Oda kell mennünk, ahová a lelkünk visz, a mozgalmasság, az erőfeszítés, a lelki bajnokság képe ez. De ezt kiegészíti az öregség nagy szolgálata'. Mikor megöregszel, kinyújtod a te kezed és más övez fel téged és oda visz, ahová nem akarod. Jós ige lobban fel itt, mint húnyó láng az éjszakában: prófétálás a Péter haláláról. Péter kereszten hal meg, mint mestere. Más övezte fel őt öregségében, egyetlenegy körülkötővel, mikor a keresztre verték. Óh, a szolgálatnak és bizonyságtételnek rettenetes, de szent és hófehér egyenruhája! Kezét kiterjesztette. A halálraítéltek a keresztfának keresztgerendáját maguk vitték úgy, hogy a kitárt kezüket annak két végéhez hozzákötötték és a gerenda vállukra nehezedett. Így vonultak a vesztőhelyre kiáltozva bűneiket, hogy mindenki lássa őket és elforduljon szörnyű végüktől. A mártírok is így mentek a vesztőhelyre. Kitárt kezekkel, kiáltozva világ szerint való szörnyű vétküket: szerettem, imádtam, követtem a Názáreti Jézust, az én Uramat! Amerre mentek s át a történelmen, — s ez a menet még mindig tart — sokan megdöbbennek, sokan félreállnak, de vannak, akik nyomukba lépnek, mikor az előttük járók kidőlnek, ők veszik vállukra a kereszt gerendáját s kiáltozva haladnak a Golgota felé: szerettem, imádtam, követtem a Názáreti Jézus Krisztust! Te a férfikor delén állasz Győry Elemér. E pillanatban összezáródik életed aktivitása és passziviása. Mindaz, amit cselekszel és tűrsz, mindaz, amit teremtesz és elszenvedsz, mindaz, amit kierőszakolsz és elengedsz egyetlenegy áldozati lánggá, egyetlenegy fogadástétellé, egyetlenegy vallomássá olvad: követlek Uram! Légy áldott Győry Elemér! Vasárnapi iskolai vezetőképzőUanfoIyam Komáromban. A komáromi egyházmegye missziói bizottsága tervbevette, hogy a különböző gyülekezeti munkaágakból vezetőképző tanfolyamot rendez Komáromban. Április 6-án a vasárnapi iskolai munka volt a soron. E tanfolyam iránti érdeklődést nagyban emelte az a tény, hogy Győry Elemér dunántúli ref. püspök beiktatása után az első előadását itt tartotta meg. Ezzel kifejezésre juttatta azt, hogy milyen nagy súlyt helyez a gyülekezetek lelki életének kimélyítésére. A tanfolyamon resztvettek, mint a missziói bizottság elnökei: Soós Károly esperes és vitéz Nagy Nándor egyh. megyei gondnok, főispán, az egyházmegye lelkészei csaknem teljes számban és meleg szeretettel juttatták kifejezésre hálájukat a kerület új püspökével szemben, aki a komáromi egyházmegyében kezdte meg lelkipásztori szolgálatát és püspökké történt felavatása után ide jött el legelőször, hogy a gyülekezetekben folyó missziói munkát irányítsa. Az új püspököt az egyházmegye lelkészei nevében Soós Károly esperes köszöntötte szívből jövő, őszinte szavakkal, a köszöntésre Győry Elemér püspök válaszolt és biztosította az egyházmegye lelkészeit jóindulatáról, és szeretetéről. A tanfolyamra összejött, rendkívüli nagyszámú hallgatóság előtt Zsemlye Lajos hetényi lelkész, a missziói bizottság előadója tartott megnyitó áhítatot s szólt arról a felelősségről, mellyel a jövő záloga: a gyermeki lélekkel és annak Krisztushoz vezetésével szemben éreznünk kell. Ezután Győry Elemér püspök tartotta meg nagyon érdekes és jól kidolgozott előadását: A vasárnapi iskolai munka helye a gyülekezetben címen. Ez előadásban párosult a volt theologiai professzor alapossága és a hívő lélek mélysége. Kiindult abból az örvendetes megállapításból, hogy a dunántúli egyházkerületben a vasárnapi iskolai munka emelkedő irányzatot mutat, ez az a munkaág, melyet a lelkipásztorok a legjobban szeretnek, mert tudják, hogy ez a fundamentum, amelyen felépül azután minden további missziói tevékenység. Kitért a vasárnapi iskola magyar nyelvű református irodalmára, méltatta azt és felsorolta az e kérdésről írók fontosabb gyakorlati jellegű megállapításait. Megcáfolta a vasárnapi iskola ellen a múltban felmerült ellenvetéseket. Hogy nekünk hitoktatásunk és református iskoláink vannak, ez nem ment fel a vasárnapi iskolai munka végzése alól, mert a vasárnapi iskolai munka nem hitoktatás, hanem továbbépítése és, kiegészítése annak; azokat az eredményeket, melyeknek gyümölcsözését a felnőttek életében szeretnénk látni, a gyermeki szívekben készítjük elő. A vasárnapi iskolai munka a gyülekezet missziói tevékenysége, amely a gyermeket a Krisztushoz vezeti, a hit és szolgálat terén aktívvá teszi a gyülekezet életében. Nem elég csak keresztyénné
