Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-18 / 16. szám
1943. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 81. oldal. nevelni, hanem református egyháztagokat kell nevelni, akik már most úgy élnek a vasárnapi iskolában, melynek kiteljesedése az aktív gyülekezeti, munkás élet lesz. A vasárnapi iskolai munka szervesen beleépül az anyaszentegyház missziói munkájába, tehát nem egyesületi munka. Minden gyülekezetnek szól a megbízatás, felelősséget kell érezni a holnap református egyházáért. A vasárnapi iskolai munkában megismerjük a gyermeki lelket és alkalom arra, hogy a gyermek is megismerje a lelkipásztorát. így azután, mint ifjú sem fogja elkerülni és mint gyülekezeti munkás is együtt dolgozik a lelkipásztorával. A vasárnapi iskolában a gyermeknek valamivé kell lennie: a Jézushoz jusson el, hogy azután a gyülekezet élő tagja lehessen. A gyermek így aktív munkát tud végezni a hit és a szolgálat terén. A gyermek a vasárnapi iskolai munkában meggyőződik róla, hogy neki olvasnia kell naponként a Bibliát, de jó alkalom, hogy a gyermeket a szeretetszolgálatba bevezessük. A közösségi érzés kifejlesztése a vasárnapi iskolában kezdődik el. Ők toborozzák a többi gyermekeket, ezzel felébred lelkűkben a másokért való felelősségérzet. Ennek a közösségi érzésnek kifejlesztésére jó alkalom az adakozás, a Szeretetszövetség támogatása, a hadiárvák segítése, a szórványban élő gyermekekkel való kapcsolat felvétele, az iratterjesztésbe való belekapcsolódás. A legerősebb közösségképző, alkalom a Vasárnapi Iskolai Szövetségbe való belépés, melyre az előadást tartó Püspök külön is nyomatékosan felhívta a vasárnapi iskolát vezető lelkészek figyelmét. Végül megragadó személyes vallomással végezte be tartalmas előadását azzal, hogy mit nyert ő személy szerint a vasárnapi iskolai munkában. Elmondotta, hogy itt ragadta meg a Jézus, itt érezte, hogy Krisztus elhívta s akkor tette azt a fogadalmat, midőn diák korában Genfben vasárnapi iskolai csoportot vezetett, ha hazakerül gyülekezetében vasárnapi iskolát fog vezetni. Ennek a maga életében is sok áldását érezte. Dr. Ecsedy Aladár tahitótfalui lelkész, a Vasárnapi Iskolai Szövetség titkára: Jézus módszertana címen tartott előadást. Szólt arról, hogy a vasárnapi iskolai tanítás módszerét a Jézustól lehet megtanulni. Jézus módszere a tanításban: az egyszerűség. Nem ismeri a frázist és a szóvirágot. Mindig egyszerűen és érthető nyelven beszélt. A vasárnapi iskolai munkában is ez a fontos. Tudni kell a gyermek nyelvén szólni. Meg kell tanulni az egyszerűséget. A másik fontos kellék: az érthetőség. Azután az elmélyítés. A történetből a tanulságot le kell vonni. Jézus tanításának jellemzője : az elevenség, nem volt sohsem unalmas. A gyermekeknek elevenen beszéljünk. Jézus tanításában megtaláljuk a társalgást, társalogjunk a gyermekkel. A vasárnapi iskolában otthonias légkört kell teremteni, társalogva tanítsunk. Összesürítve a tanulságot Összevonjuk egy aranymondásba. Az aranymondásban benn legyen a tanított anyag. Ecsedy Aladár ezután a komáromi gyülekezet vasárnapi iskolájának egyik csoportjával mintatanítást mutatott be. Gyakorlatban bebizonyította, amit előzőleg mint elméletet mondott el. Imreh Ilona a komáromi gyülekezet diakonisszája: Amit a gyermektől a vasárnapi iskolai munkában nyerek címen arról beszélt, hogy reá, mint a vasárnapi iskolai vezetőre milyen áldásai voltak, s milyen lelki haszna volt a vasárnapi iskolából. Bizonyságot tett arról, hogy lelki életének kifejlődésében Isten különös ajándéka volt a vasárnapi iskola. Szerinte a kis gyermek elismeri azt a tényt, hogy ő gyermek, s neki tanulásra van szüksége. Nekünk is szükségünk van tanulásra, Isten Igéjébe való naponkénti elmélyedésre. A gyermek feltétlenül hisz. A gyermek hite sokszor meglep bennünket. Ilyen feltétlen hitre van nekünk is szükségünk. A gyermek gyakorlatilag átviszi életébe azt, amit tanult. A szüleire is hatással van. A gyermek engedelmeskedik. Csodálatos szépségek vannak a gyermeki lélekben. Tőlük tanuljuk meg mi is a Krisztus nyomában járni, megtanulhatjuk, hogyan lehetünk mi is „gyermekké“, hogy Isten országának tagjai lehessünk. Kelemen Kálmán nemesócsai lelkész záróáhitatában a lelki életet élő családnak a gyermeki lélekre való áldásairól szólt. A vezetőképző tanfolyam hallgatói feszült érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták végig az előadásokat és nyertek lelki indítást a vasárnapi iskolai munkának gyülekezetükben való lelkiismeretes végzésére. Ez a tanfolyam feleletet adott arra az egyházi újságokban felvetett kérdésre is, hogy mit vár á dunántúli egyházkerület az új Püspökétől ? A gyülekezetek anyagi kérdéseinek felkarolása mellett elsősorban azt várja, hogy egyházkerületünkben a közérdeklődés előterébe a lelki kérdés kerüljön. Uj Püspökünk garancia arra, hogy ő világosan látja, hogy a legfontosabb prolémánk: az evangélizáció kérdése. Ezen fordul meg minden más kérdés. Ha Lélek lesz a gyülekezeteinkben, előteremtik az anyagi eszközöket is. A püspökbeiktatáson elhangzott gyönyörű szép programmadás után ez volt az első lépés annak megválósítása felé. A komáromi egyházmegye lelkészei teljes bizalommal tekintenek az új Püspök munkálkodása elé és szeretettel ajánlják fel magukat mint munkatársak és minden egyházépítő munkájában mellette fognak állni. SSSí?®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®«©® 9) ® I VEGYESEK § 8 KM g ® & ®®®®®®®®®®S®® ®®g® ®8 C«i® ® 8® S® ® S — Nagymarosi presbiteri konferencia. A drégelypalánki egyházmegy e Missziói Bizottsága az egy házmegye déli részén fekvő gyülekezetek presbiterei, részére konferenciát rendezett, melyen 70 presbiter vett részt. A konferencia Szabó Imre budapesti espe-* rés Máté XXIV:38—39. versei alapján tartott hatalmas igehirdetésével kezdődött. Korrajz ez az Ige, történelmi igazságok vannak belesürítve: amikor az emberek átadják magukat a testnek, a mának »nem vesznek észre semmit«, pedig a halál, a pusztulás már kü^ szöbük előtt van, vigyázzunk, hogy fergeteges világunkban helyünkön találjon minket az Ür — mon-> dotta. A templomban tartott konferenciát LabancZ László esperes nyitotta meg: definiálva a presbiterinevet, rámutatva arra, hogy a presbitériumnak »elitgárdának« kell lenni, mely hűségben és szeretetben ég el Krisztusért és az Ányeszentegyházért. Szabó Imre esperes tartotta meg ezután előadását. Szomorú megállapítást tett: a XIX. század óta gyülekezeteink nem termik meg a hitvalló presbitert, pedig a XX. században a világnézeti harcok idején égetően szükség van reá. A hitvalló presbiter ismeri a Bibliáját, hisz csak ezt hoztuk magunkkal a rptn. kath. egyházból, minden egyebet: fényt, pompát, gazdagságot otthagytunk; szereti az egyházát, eljár a templombaj él az úrvacsorával, egyházának, általában véve Isten ügyének igaz sáfára; lelkipásztorának kálvini értelemben is: keze, lába, füle és szeme a gyülekezetben és nem ellensége, a hármas szent tisztet nem ejti porba: pap, király, próféta családjában, de a nagyobb családban is, ■ gyülekezetében. Arra kell törekednünk,
