Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-18 / 16. szám
ötvennegyedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1943 április 18. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________----------------------------------------“ FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK ------------------------------------------FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA j FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ ! TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Pásztori tisztünk bizonyságai Irta és Győry Elemér dunántúli református püspök beiktatásán a pápai református templomban 1943 március 24-én elmondotta D. Dr. Ravasz László dunamelléki református püspök. Alapige: János 21 : 15—19. Az ilyen nagy ünnepen, midőn Krisztus magyar egyházának egyik tekintélyes része hivatalába iktatja ujonau választott püspökét, figyelmünk a pásztori tiszt igazi értelmére fordul. Annyival is inkább, mert a püspöki szolgálat az elhivatottnak semmi új hatalmat vagy méltóságot nem ad, csak a lelkitanítói hivatal alapjelentését domborítja ki, még tisztábban és még hatalmasabban. Amit én most a felolvasott Ige alapján a pásztori tiszt bizonyságairóle\ akarok mondani, szól minden pásztornak; mennyivel inkább szól Neked, kit százak közül arra választottak ki, hogy a Dunántúlon ebben az emberöltőben messzire látszó mintája és hű képe légy a magyar református pásztoroknak. Három főbizonyság pecsétli a mi pásztori tisztünket. Az egyik az, amit döntő vallomásnak nevezek. Krisztus azt kérdi Pétertől: Szeretsz-e engem ? És Péter megteszi a nagy vallomást: Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Péter mondja ezt a vallomást. Most még nem fejedelmi személy az apostolok között. Szó sincs arról, .hogy Krisztus helytartója legyen, elsőségéről hallgat még az egyház és a közvélemény; ma még csak egy szegény, bűnös ember teszi ezt a vallomást, aki néhány nappal ezelőtt azon a rettentő éjszakán háromszor tagadta meg mesterét. Tehát szörnyű mélységekből jön; és erre napfényes tetőre érkezett a boldog megtérő. Az árulás sivatagjából ime itt van a hitvalló. Összeomlott óemberéből és lábra áll az új ember. Nincs más igazi pásztor csak az, aki innen ifidül el és ide érkezik; aki megtapasztalta az elesettséget és megtapasztalta a boldog felemeltetést. Kinek teszi ezt a vallomást? Annak a Jézus Krisztusnak, akivel együtt ült a nagycsütörtöki vacsorán, aki vért veriíékezve imádkozott, amikor ö elszenderedett mellette, aki végig szenvedte a kihallgatást a főpapnál, Heródesnél és Pilátusnál, akit keresztre feszítettek, meghala és eltemetteték. Annak a jézusnak, aki halottaiból feltámadott, ime, most itt van ő előtte, ruhája ékesség, alakja dicsőség, aki az Élet győzelmes Fejedelme. A megfeszített, a feltámadott Krisztus áll útjába, szólítja meg őt, aki az örökkévalóságból indult el s Bethlehemen és a Golgotán keresztül érkezett hozzá, hogy feltegyen egy kérdést, tisztázzon vele egy ügyet, amelyik az egész teremtett mindenségben legfontosabb ügy az, hogy szeretsz-e engem? Ez a Krisztus ma láthatatlanul itt van s a gyülekezet s az egész magyar református egyház lelke hallatára felteszi neked is a kérdést: Győry Elemér, szeretsz-e engem? Mi volt a Péter vallomásának a tartalma? Te tudod Uram, hogy szeretlek téged. Vétkeztem ellened, megtagadtalak, de te látod a sziveket és olvasod a titkos gondolatokat, minden bűnöm és nyomorúságom ellenére, Uram, szeretlek téged. Nincs bennem semmi jó, vádol engem ezer vétek, de a szivem vágyik tefeléd, a lelkem hozzád repes, te tudod Uram, hogy szeretlek téged. Ez a szeretet több, mint a hit. A hit arra való, hogy valósággá és életté váljék reánk nézve a láthatatlan világ, Isten és az ő örök kegyelme. De az ördögök is hisznek, mondja Jakab apostol és mégis rettegnek. Ez a szeretet több, mint engedelmesség. Az utolsó ítéletkor is fogunk engedelmeskedni és a pokolban lázadó lelkek fogcsikorgatva engedelmeskednek az Isten vasvesszejének és mégis kárhozottak. A szeretetben megvan a hit is, megvan az engedelmesség s ezenkívül megvan a boldog bírásnak és a boldog átadásnak az a kibeszélhetetlen találkozása és közössége, amit megmagyarázni nem lehet annak, aki nem szeretett, elvitatni attól sohasem lehet, aki szeretett. Jobban szeretsz-e engem ezeknél ? Te csak addig ülhetsz nyugodtan a püspöki székben, amíg jobban szereted Krisztust minden szolgatársadnál. Csak addig ülj abban a székben, amíg igaz és becsületes lelkek, még ha ellenfeleid is, bizonyságot tesznek arról, hogy Győry Elemér mindnyájunknál jobban szereti Krisztust. Pásztori tiszted királyi okmányára csókolja rá ajkad a pecsételő vallomást: te tadod Uram, hogy szeretlek téged. * A második bizonyság: Krisztus maga reábizza a pásztorra az övéit: legeltesd az én juhaimat. Tudjuk, hogy a juhok a halhatatlan lelkek. A juhok az anyaszentegyház. Ezek a juhok Krisztuséi, mert ő drága áron, ártatlan vérén váltotta meg magának. Nem statisztikai adat, nem adóalany, nem polgártárs, vagy bajtárs, nem probléma, eset, ügyfél, vagy páciens, hanem Krisztus tulajdona, vérén váltott jegyese, egyetlen öröksége, legdrágább kincse, akiket gondozásra ideig-óráig a kezünkre biz. Ha nekik szolgálunk, mikor mondjuk el, hogy eleget tettünk; milyen pihenésre van jogunk, míg ez a nyáj éhezik, szomjazik, farkasok közeledtétől retteg? Hol szünhetik meg a felelősségünk, amikor azt mondhatjuk: eddig és ne tovább, én mentesítem magamat a felelősség alól? Ha elvész valamelyik, hol van az a csodatevő mosdótál, amelyben Pilátusként megmoshatod a kezedet? Van-e itt szolgálati pragmatika, el lehet-e intézni ezt hivatalos órákkai, lehet-e ezt a szolgálatot díjlevélbe, vagy szerződésbe foglalni: legeltesd az én bárányaimat! Ez a legeltetés azt jelenti, kies mezőre, füves legelőkre kell hajtanunk a lelkeket, szép hives patakokra, friss édesvizű kútfőre. Mindezek a képek azt mondják: a legeltetés pásztori tisztünk summája. Nem más ez, mint az Ige hirdetése, közönségesen és pásztori alkalmazással, prédikáció gyülekezeti közösségben és a testvéri
