Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-04-11 / 15. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. lett senki nem fizetne többet, mint a másik gyülekezet tagja s főként nem többet, mint amennyire csakugyan; képessége van. Nem lenne egyes helyeken olyan szomorú helyzet, hogy költségvetésileg 5 P több kiadásról sem lehet gondoskodni, míg másutt 5000 P is könnyen fedezhető minden adóemelés nélkül. Az egyenlő teherviselés igazságosabb, jövedelmezőbb és minden tekintetben könnyebben elintézhető lenne. Az állami adókat az állam is egyenlő kulcs szerint veti ki és nem tesz különbséget a szerint, hogy valaki hol lakik, hanem vannak adótételek, amelyek fillérnyi pontossággal arányosan egyenlők. Az egyház lelki javait minden egyháztag egyformán élvezi, miért fizessen tehát az egyik többet, a másik pedig aránytalanul kevesebbet ugyanazon vagyoni viszonyok mellett ugyanezért? Ezenkívül miért legyen az egyforma végzettségű, egyforma munkát végző lelkipásztorok fizetése között a most fennálló nagy különbség, ami fő oka a theologiák elnéptelenedésének és oka sok-sok elégedetlenségnek, oka a lelkipásztori állásokért folytatott piszkos kortéziáknak, holott a közpénztárral a megélhetést biztosító minimális fizetés egyformaságát könnyen meg lehetne oldani és sok bai méregfogát ki lehetne húzni? Ne értsen félre senki. Nem azt gondolom, hogy minden lelkipásztornak teljesen egy-, forma fizetése legyen, de azt kívánatosnak tartom, hogy mindegyiknek meglegyen a végzettségéhez méltó, tisztességes javadalma. Nem kell elvenni attól,, akinek több van, hanem adni kell a központi adózás alapján annak, akinek kevés van. Akik különleges, nagyobb munkát, több kiválóságot kívánó helyen szolgálnak1, legyen több, nagyobb fizetésük, mint ahogyan több van ugyanazon végzettség mellett az országos gondot hordozó tisztviselőnek annál a tisztviselőnél, aki kisebb közületért, kevesebb felelősséggel, kevesebb gondot hordozó és könnyebb munkát kívánó állásban dolgozik. De ne beszéljünk csak a lelkipásztorokról, hanem gondoljunk minden létfentartó szükségletre. Vegyük figyelembe, mekkora teherbíró képessége lehet egy szegény, 200—300 és mekkora egy 2—3, vagy ennél több -ezer lélekből álló gazdag gyülekezetnek s ezzel szemben aránytalanul kis különbség van a két ^gyülekezet fenntartására szükséges összeg között. Ez eredményezi a nagyon egyenlőtlen adózás mellett is azt, hogy a szegény, kis gyülekezetek nem tudják magukat fenntartani, míg a közpénztárba fizetendő egyenlő adózás mellett mindenütt meglenne a szükséges anyagi erő. A közpénztárnak törvénnyel való megalkotásánál gondolni kell a rendkívüli kiadásokra is, amelyek főként az építkezések alkalmával állanak ielő, amire fedezetet a kis gyülekezetek tagjai a legnagyobb megerőltetéssel és áldozatok árán sem tudnak előteremteni. Ezért vannak lakhatatlan lelkészi lakások, düledező templomok stb., míg, ha a közpénztár erre a célra a kivetett adók összegéből 1 —' °-o-ot tartalékolna, mindenütt meglenne minden szükséges. Természetesen nem egyszerre, hanem szükség szerinti időrendben s akkor a 200—300 lélek nem roppanna össze a terhek alatt egy 2—3 szobás építésnél, ugyanakkor, amikor a nagy gyülekezet a legfényesebb épületek emelését is könnyen teljesíti. Az erők összeadásából közösen áldozva a nagy és szent ügyért Isten dicsőségére építenénk a Krisztus egyházát. Sokat lehetne e tárgyról beszélni, de úgy érzem, az elmondott néhány szóból is belátja és megérti mindenki, hogy a közpénztár szükséges, ha nem akarjuk református népünk egy nagy részét áldozatul dobni és örökre elveszíteni, talán épen azokat a kis gyülekezeteket, amelyek hosszú évszázadokon át a református!ságnak, sőt a magyarságnak is védőbástyái és tartó oszlopai voltak. Ha mindenütt eleget akarunk tenni az evangéliom igazságának a lelkipásztorokkal szemben, hogy a munkás méltó a maga bérére, foglaljunk állást az egyházi közpénztárnak az egyforma adózás alapjáni mielőbbi felállítása mellett, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő! Tarján. Besse Lajos. A belsősomogyi ref. egyházmegye március 11-én rendkívüli közgyűlést tartott Kaposvá:on a Ref. Gyülekezeti Ház nagytermében, hogy az újonnan megválasztott egyházmegyei tisztikar élén beiktassák tisztségébe az egyházmegye új gondnokát, zilahi dr. Matoltsj Sándor kormányfőtanácsost. A rendkívüli közgyűlést Szabó Bálint esperes imája és bibliaolvasása vezette be, majd dr. Batta Béla ny. kúriai bíró, rangidős tanácsbíró tartotta meg elnöki megnyitóját, amelynek során megemlékezett a háborús helyzetről; hangoztatta a belső front egységességéének szükségességét, rámutatott szociális kötelességeinkre; elbúcsúztatta Hegedűs Lórántot és Madarász Endre elhúnyt patai lelkipásztort, végül örömének adott - kifejezést, hogy az egyházmegyei tisztújítás példás egyhangúsággal bonyolódott le. E megnyitó után Tóth Kálmán csurgói lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző ismertette a választások eredményét, amely szerint az egyházmegye esperesévé a leadott szavazatok .összeségével Szabó Bálint hedrehelyi lelkipásztor, gondnokává pedig ugyanilyen szavazati arányban dr. Aáatoltsy Sándor választatott meg. Majdnem teljes egyhangúsággal történt a tanácsbíró-választás is. Lelkészi tanácsbírókká az eddigieket, világi tanácsbírókká Batta Bélát, dr. Qebreczeni Dezsőt, dr. Magda Istvánt, dr. Sárközy Bélát, dr. László Sándort, gr. Teleky Bélát, dr. Szabó Bélát és Lőczv Lajost választották meg a gyülekezetek. Változatlan maradt az egyházmegye jegyzői kara, csupán egyházi jegyzővé választották meg úi tisztviselőként Sárosi István gigei lelkipásztort. Ezek után dr. Matoltsy Sándor egyházmegyei gondnok letette az esküt, amely után Szabó Bálint esperes az egyházmegye, annak lelkészi kara és a kaposvári ref. egyházközség; Bakó Latos mezőföldi esperes a megjelenésben akadályozott Győry Elemér püspök és a mezőföldi egyházmegye nevében; Horváth Lajos evangélikus esperes egyházmegyéjének képviseletében, Bodó Jenő csurgói kollégiumi igazgató a kollégium, Lőczy Lajos tanítóegyesületi elnök az egyházmegye tanítósága és özv. Deschenszky Ferencné a kaposvári Lorántffy Zsuzsánna Egyesület nevében mondott üdvözlő beszédet. Az üj gondnok gondnoki székfoglalójának főbb részletei a következők: — Programmom az, hogy dolgozom tovább úgy, ha lehet jobban és többet, mint eddig dolgoztam. Arról az óriási munkamezőről, amelyet közel 90 gyülekezet élete jelent, határozott kézzel csak a legkénye-, sehb kérdéseket emelem ki s csupán ezekről kívánok szólni. Ezek a következők: a magyarság Lelki egységének kérdése, egyházközségeink elnéptelenedése, ezzel kapcsolatosan lelkészeink és egyéb belhivatalnokaink feladatai és sorsa, egyházközségeink, egyházkerületünk [anyagi helyzete, végül egyházmegyénk drága kincsének, a csurgói kollégiumnak jelenlegi helyzete és jövője.
