Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-03-21 / 12. szám
Ötvennegyedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1943 március 21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI református egyházkerület hivatalos közlönye ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.___________________________--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK —---------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Március 24-ike nagy ünnepe lesz dunántúli egyházkerületünknek. A püspökváltozás mindenkor fontos egy egyházkerület történetében, de különösen jelentős a mostani világégés közepette. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de az bizonyos, hogy az új püspökre rendkívül felelősségteljes feladat vár. Erőteljes hittel építeni az új jövőt, hirdetni vészben és viharban az örök evangéliomot. Vigasztalni a szenvedőt, bátorítani az elfáradtat, felemelni az elesettet. A Lélek kettős kegyelmét kérjük új püspökünkre felszentelése napján, hogy e nap mindig erőforrás lehessen számára a hétköznapok teendőinek végzésében. De öröm lesz ez a nap azért is, mert körünkben üdvözölhetjük a magyarországi református Sión vezetőit, püspököket és főgondnokokat, élükön dr. Ravasz Lászlóval, aki szíves készséggel vállalkozott a felszentelési szertartás végzésére. Mi, a szórványok és törpegyülekezetek egyházkerülete, mélyen hálásak vagyunk az atyafiak testvéri látogatásáért, mert ez mindig erősít és buzdít bennünket, hogy munkánkban kitartók, örökségünkhöz rendületlenül ragaszkodók legyünk. Mély tisztelettel köszöntjük összes vendégeinket, akik résztvesznek örömünkben és eljövetelükre Isten gazdag áldását kérjük. Dr. Pongrácz József. Rabok legyünk, vagy szabadok?* Máté: 5:41. Alig van a keresztyénségnek lenyügözőbb gondolata, mint az Isten megváltott gyermekeinek szabadságára vonatkozó tanítása. Aki egyszer az életét fenntartás nélkiii az Isten kezébe tudja tenni, az teljesen szabad. Nem parancsol néki az önzés kényszere, a test ösztöne, a világ beteg divatja. Még a zsarnok fegyvere sem, mert föléje emeli minden kényszernek a Krisztusért hálából és szeretetből mindent, még az életet is feláldozni tudó önkéntes odaadása. * Március 15-iki igehirdetés. Elmondta a pápai református templomban az 1943. évi ünnepi istentiszteleten Fejes Sándor kollégiumi vallástanár. A keresztyén embernek minden szabad. Szabad hinni, hiába követel mást az önhitt értelem, szabad megbocsátani, mikor bosszúért kiált az emberi természet sértett hiúsága, szabad áldozni és életet tékozló szolgálatra vállalkozni, amikor magunknak-élésre serkent az ősi ösztön és természetes kapzsiság. Van-e ennél felségesebb dolog: érezni, hogy lehullottak rólam a természetes emberi korlátok, megkötözöttségek, testnek bilincsei, lélek gátlásai, halál kötelei ? Kigunyolhatnak, I eltiporhatnak, megölhetnek, én akkor is az maradok, I aki vagyok, sőt annál is inkább azzá válók: Isten szabad, örökké élő, dicsőségét munkáló, hivatásomat szolgálatban, áldozatban és szeretetben megtalált gyermekévé. Március 15-én, a szabadság tavaszi magyar ünnepén, évről-évre felcsendül a költő nagy kérdése: „Rabok legyünk, vagy szabadok?“ A költő Isten nevére hivatkozva felel erre a kérdésre, amikor a szabadságra esküszik. Mi menjünk még tovább egy lépéssel, s Krisztusnak alapigénkben adott tanítását magunkévá téve, közeledjünk a keresztyén szabadság igazi értelméhez és keressük Istennek a mai március 15-e által nékünk küldött üzenetét. 1. Aki egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre, — mondja Krisztus Igéje. Az Úrnak ezt a tanácsát azok a kortársak, akik a római uralom alatt élő Szentföldön otthon voltak, nagyon jól megérthették. Ott gyakran megtörtént, hogy az államhatalom képviselői egy-egy hegyi ösvényeken járatos alattvalót arra kényszerítettek, hogy kalauzként velük menjen, esetleg a podgyász szállításában is segédkezzék. Az egy mérföldre való elkísérés kényszere Íratlan törvény volt. De egy mérföldön túl nem volt köteles senki kisérni a járatlan utast, kereshetett magának más vezetőt és utitársat. Ez az egy mérföld, ez a kötelező, kimért távolság, jelképezi a törvényt. A ránk rótt kényszerű kötelességet, amelyet akár tetszik, akár nem, el kell végeznünk. A törvénnyel nem lehet vitatkozni, különösen nem, ha a törvénynek van büntető paragrafusa is azok ellen, akik megszegik. De a törvénynek — akár isteni, akár emberi törvénynek — megtartása, éppen mert a büntetéstől való félelem kíséri, igen könnyen elveszítheti igazi erkölcsi értékét: farizeusi törvénybetöltéssé válhat, melyből hiányzik a lélek odaadása és szeretetének melege. Lehet, hogy egyenesen ellenségnek érzed azt, akinek az első mérföld kényszerű törvénye szerint engedelmeskedel. De alig várod, hogy túl légy a mérföldkövön, s akkor azonnal cserbenhagyod kellemetlennek érzett parancsolódat. Ma olyan időket élünk, amikor sokszorosan szent előttünk a törvény. Nem engedhetjük meg magunknak
