Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-03-21 / 12. szám
56. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943. azt a luxust, hogy ki-ki kénye-kedve szerint éljen, vagy éppen visszaéljen kényelme lehetőségeivel és önző magával. Háború idején vasfegyelemre van szükség. Igénybe lehet és kell venni olyanok erejét és munkáját is, akik szívesen kibújnának a kötelességteljesítés alól. A közösség érdeke, hogy legyen törvény, legyen kényszer, legyen fegyelem. Még a törvény léleknélküli, farizeusi megtartói se tehetnek mást, mint hogy alávetik magukat a kényszer hatalmának. S milyen fontos és nagy dolog ez. Március 15-én, a szabadság ünnepén azt kell mondanunk, hogy jó a törvény és jó a kényszer. Kell követelés és kell fenyegetés, mert sokan visszaélnének a szabadsággal. Szabadosság, lazaság, fegyelmezetlenség, a bűn halálos eláradása következnék be törvény és törvényt betartó, erős, kormányzó kéz nélkül. Isten rendelte a hatalmasságokat, a vezéreket, hogy rendet, fegyelmet teremtsenek, mint ahogyan Isten maga is a rendnek és az igazságnak Istene, aki ószövetségi kijelentésében törvényt beszélt a népnek, ítéletet hirdetett a hatalma ellen lázadóknak. Áldott a törvény, áldott a kényszer, áldott az első mérföld sziklás, szakadekos utakon egymást támogatni kényszerítő szabálya ! És mégis azt mondjuk : Krisztus követőihez a második mérföld, a szabadság útja sokkal méltóbb. Nemzeti öngyilkosság és hazaárulás, ha valaki ma törvényt bont és fegyelmet lazít. De igazi keresztyén ébredés, megújuló nemzeti és emberi élet, valódi előbbre jutás akkor következik be, ha a törvény gondos betöltésének útján elérkezünk a második mérföldig: a szabadság önkéntességéig és a lelkesedés mindent magával sodró önzetlenségéig. 2. A második mérföld : szabadság, kényszer nélküli szolgálat, fenntartásnélküli áldozatkészség. Szeretetet kimutatni, szabadságunkkal élni, a szolgálat kibeszélhetetlen örömét átélni csak a második mérföld járása közben lehet. Itt derül ki, hogy többre képes a szeretet, mint a kényteienség. Azt tenni, ami már nem is lenne kötelességem, amit már nem is várnának el tőlem, amire nem az illendőség, a közvélemény, vagy bármely kényszerítő és kívülről jövő fegyelmező erő szorít rá, hanem a szeretet önkéntessége. A keresztyénség a második mérfölddel kezdődik. Értéke, szépsége, dicsősége éppen abban van, hogy erőt ad a szabadságnak erre a diadalútjára. Hogyan ad rá erőt ? Elénk állítja Krisztust, aki önként, szeretetből lépett rá a legnagyobb áldozat útjára, amikor életét váltságul adta sokakért. S ha egyszer ennek az érettünk történt áldozatnak a csodáját a hit szemével fel tudjuk mérni, át tudjuk élni, egyszerre megvilágosodik előttünk a Mennyei Atyához való viszonyunk. A törvényadó szent Isten a törvény első mérföldjét, amit nekünk kellett volna megjárnunk, maga járta meg helyettünk. Krisztus helyettünk betöltötte a törvényt, eleget tett az Isten igazságának, mi már felszabadultunk a törvény uralma alól. A törvény első mérföldje halálra fárasztott volna, régen összeroskadtunk volna, ha nekünk kellett volna eleget tennünk Isten törvénye követelményeinek. De Krisztus felszabadított a törvény átka alól, az első mérföld kényszere alól, mi már a második mérföld, a szabadság népe vagyunk. S micsoda erő van abban, hogy azok lehetünk. Isten megváltó szeretete tett azzá, s a mi lelkünk mélyén a Szentlélek által ébresztett viszontszeretet és hála tesz bennünket képessé a második mérföld önkéntességére, végsőkig menő áldozatkészségére. Megéreztük Krisztus szeretetét, s most már ennek a szeretetnek bűvölete hordoz bennünket az áldozat és szolgálat útján. Ahol nincs önkéntesség és nincs igazi önzetlen szolgálat, azért nincs, mert nincs ott a Krisztus mindenre szabadságot adó ereje. Ahol csak addig van fegyelem, míg vezényszó pattog, de mihelyt szűnik a külső nyomás, vagy éppen nem lát senki, a lazaság szabadossága fenyeget, ott vajmi keveset tapasztaltak meg a második mérföld leikéből, az igazi szabadság krisztusi öröméből. 3. Magyar ifjúság! A szabadság ünnepén azt üzeni néked Isten Igéjében : légy a második mérföld népe ! Ha valaha szükség volt rá, hogy egység és erő, fegyelmezettség, szolgálat legyen az ifjúság életének minden mozdulása, a nemzet életének minden vonatkozása, úgy ma igazán időszerű ez a követelés De hogyan várjunk áldozatot, önzetlenséget, önzetlen lemondást olyanoktól, akik csak a kényszernek engednek, a szívük' rezdülése, a lelkűk egész beállítottsága másfelé viszi őket; túl nem lépnének egy lépéssel se a kiszabott kötelesség I mérföldkövén, lelkesedés nélkül húzzák az igát és mindig kibúvót keresnek. Csak komolyan vett keresztyénség tud erőt adni arra is, hogy a törvényszabta kötelességeknek becsülettel meg tudjak felelni. Mennyivel inkább a senki által nem ellenőrzött munkára, a szeretetből fakadó, lelkes odaadásra. Krisztus példája mutatja az útat az önként vállalt szolgálatra, az életet és vért is áldozni tudó, felebarátainkért felőrlődni kész helytállásra. ❖ 1848 március 15-én vérnélküli forradalommal vívták ki a nemzeti szabadságot a magyar ifjúság lelkes szószólói. Ma — úgy Játszik — nem lehet vér nélkül szó a szabadságról. Áldozatokat kér a magyar jövendő. Akármi legyen is ez az áldozat, apró lemondásoktól el egészen a hősi vérhullátásig, erőt attól kérjünk rá, aki az Isten fiainak dicsőséges szabadságára hívott el bennünket és véren szerzett nekünk — husi áldozattal — szabadságot. Ha Krisztus szabadítása a tiéd, nemcsupán kényszerből, de bűnös önzéstől, halálfélelemtől, gyáva meghátrálástól felszabadult lélekkel tudsz — velem együtt — égni, s ha kell a második "mérföld szolgálattüzében elégni. Ámen. A Főiskolai Köztartás. A pápai főiskolának sok hasznos és fontos intézménye között nem egy van, amelyik főiskolánk hírét és dicsőségét időnként öregbítette, növelte. Petőfi és Jókai képzőtársasága, s a hires kántus mellett nem kevesebb érdemeket szerzett a Gyorsirókör is, hogy a testnevelésnek különösen az utóbbi évtizedekben elért kiváló s főiskolánk hírét méltán naggyá tevő eredményeiről ne~ is beszéljünk. De van a főiskolának olyan intézménye is, amelyről beszélni épenúgy nem szoktunk, mint ahogyan a magánember a nyilvánosság előtt nem igen beszél ebédjéről és vacsorájáról. S/ ez az intézmény, mely csendben végzi munkáját: a főiskolai köztartás. Ámde akár beszélünk róla, akár hallgatunk, egy tény bizonyos, az hogy ha a köztartás nem végezné a maga munkáját, vagy ha nem végezhetné kielégítően, az osztályokban, s az előadótermekben bizony megállna a munka: Sőt ezen felül: igen sok szegény, te-
