Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-03-07 / 10. szám
ötvennegyedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1943 március 7 DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________--------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------FiLELÖS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL 1 ŐISKOLA, AKIHEZ A LÁPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK Az imádkozó Pál apostol. Igazgatói székfoglaló-értekezésül írta és 1942 szeptember 11-én a pápai ref. theol. akadémia évnyitó ünnepélyén felolvasta dr. Pongrácz József theol. akad. igazgató. A missziói pálya alatt rájött az apostol arra is, hogy sokszor nem azt cselekedte, amit akart. Megtanulta, hogy van nála nagyobb erő, nagyobb bölcseség, okosabb akarat, mint az övé. Ezért teszi hozzá : vajha egyszer eljuthatna Rómába, Istennek akaratából. A fontos nem az én akaratom, hanem Istené. Én homályosan Iátok, keveset tudok, csak részletismeretem van, Isten egyedül bölcs, Ő tudja mikor, hová kell mennem, meddig kell maradnom. A rómaiakat nem azért akarta látni, hogy nagy j ünnepélyességgel fogadják, bár az is megtörtént, mert * 1 hiszen az Ap. Cselek, könyvnek a tanúsága szerint a gyülekezeti tagok jó messze élmentek elejbe. Nem is a híres római konyha válogatott ételeit akarta megizlelni, hanem célja az volt, hogy valami lelki ajándékot közölhessen velük az ő megerősítésükre. Megtanulta a Mestertől, hogy Isten országa az első, a lélek javai a fontosabbak, ha valaki ezeket kívánja és kéri, a többiek mind, ráadásul adatnak meg neki. És Pál, aki már nagy diadalokat aratott, azt mondja, tulajdonképen azért akar elmenni Rómába, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek, meg áz enyém által. íme a saját magával örökké elégedetlen Pál, aki nyíltan megmondja: nem hogy már elértem volna a célt, csak igyekezem. Az okos ember minél többet tanul, annál jobban tudja, hogy milyen keveset tud. Minél hívőbb valaki, annál alázatosabb, mert tudja, hogy másoknak is van hitük, mégpedig esetleg több, mint neki, tehát nem szabad dicsekednie. Pált néha megvádolták, hogy dicsekszik, az ilyen elejtett szavai az ellenkezőt bizonyítják: ő az idétlen, akiből majd csak az örökkévalóságban fog kibontakozni az igazi lénye. Egy híres sírbolt ajtaja felett olvashatók ezek a megkapó szavak: „Hogy angyali szépségű pillangókká változhassunk, földi férgek vagyunk“. Carey, a miszsziók atyja, alázatos sírfelirata igy hangzik: „Életemet, mint nyomorult féreg, a Te szerető kezedbe teszem“. Kálvin megtiltotta, hogy sírját megjelöljék, Gárdonyi Géza azt Íratta a sírjára: „Csak a teste“. Ezek mind Pál tanítványai voltak. Én még mindig tanulhatok, mindig növekedhetek. Jaj azoknak, akik már mindent tudnak; az ilyenek semmit sem tudnak, azok a legfontosabbat, az alázatosságot nem tanulták meg. Felbuzduljunk. A keresztyén élet örvendező élet, nem álmatag ábrándozás, hanem felfrissülés, lángolás. Vajha bennünk is buzogna a hit az Isten Lelke által. És álljon itt végül egy imádsága az apostolnak az Eíezusi levélből, 3: 14—19: „Meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg nektek az Ő dicsősége „gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben, a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának és megismerjétek a Krisztusnak minden szeretet felül haladó szeretetét, hogy eképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig“. Azt Rinné az ember, hogy a Római levél után már nincs fejlődés, nincs felfelé menetel, onnét csak zuhanni lehet. Pál börtönben van. A börtön jó alkalom neki az elmélyedésre. Mi mindenen keresztülment. Sokszor az emberek ilyen helyzetben jönnek tisztába sajátmagukkal. Pál a börtönben még jobban imádkozik. Milyen jó, hogy az imádságot nem lehet elvenni az embertől, bármilyen körülmények közé kerül is. Olvastam egy Oroszországban bebörtönözött finn lelkipásztorról, hogy mit jelentett rá nézve a börtönben az imádság. Fennmaradtak ránk igen érdekes papirusz-levelek, amelyeket börtönbe zárt emberek küldtek ki a külvilágba, ezek kenyeret, ruhát, pénzt, szabadítást kérnek. Pál a börtönben is keresztyén marad. Legfontosabb teendője, hogy meghajtsa térdét a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt. Minél idősebb, minél tapasztaltabb, annál inkább tudja, hogy ez illik hozzá. Minél bölcsebb valaki, annál nagyobb előtte Isten. Alig tud az apostol szavakat találni, hogy kifejezze szíve túláradó örömét, hogy neki a hatalmas Isten az Ayja, akinek dicsősége felülmúlja a világ minden szépségét, gazdagságát és azt kéri ettől a végtelenül gazdag Istentől, hogy „a hívők hatalmasan megerősödjenek az Ő Lelke által a belső emberben“. Megint a szent elégedetlenség. Emberek ! Elkezdtétek a megtérést, de még messze a cél, fel tehát a szent küzdelemre ! Hatalmasan meg lehet, tehát meg kell erősödni az Ö Lelke által a belső emberben. Ha kétséged van lélek, hogy te erre nem vagy képes, azért figyelmeztet Pál, hogy ez a megerősödés az Ő Lelke által történik, Isten Lelke nagyobb, mint a mi lelkünk. És mit kér az apostol ? „Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.“ Krisztus csak hit által lakozik valakiben, nem állásánál, oklevelénél, jóhangjánál fogva. Új vonás, hogy az apostol itt hangsúlyozza a szeretetet, amelyben meg kell gyökerezni és alapot venni. Ez ugyanaz a hang, ami a Korinthusi első levél 13-ik fejezetében szólalt meg először. A szeretet nemcsak magára gondol, hanem elsősorban másokra; minden szeretet akkor valódi, ha példaképe a Krisztusnak szeretete, amely minden ismeretet felülhalad ; ha ez megtörténik, akkor teljesedtek be az Isten egész teljességéig.
