Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-02-21 / 8. szám
ötvennegyedik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1943 február 21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ___________________________ —---------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az imádkozó Pál apostol. Igazgatói székfoglaló-értekezésül írta és 1942 szeptember 11-én a pápai ref. theol. akadémia évnyitó ünnepélyén felolvasta dr. Pongrácz József theol. akad. igazgató. A világban mindig harc folyt és folyik állandóan. Bizonyos értelemben mindig megvan és az emberi élet minden területén a Struggle for Life, amit Darwin oly kizárólagossággal az ember anyagi, testi életére korlátozott. A Biblia világa ennek az igazságnak a legteljesebb bizonyítéka. A Bibliában harc van, az első lapjától az ulolsó lapjáig. A világosság és sötétség, a test és lélek, az Isten és a Sátán küzdenek egymással. Azért ma, a második világháború negyedik esztendejében, amikor a saját életünkben oly közelről tapasztaljuk a háború hatásait, a legnagyobb harcos könyv, az igazi világháborús könyv: a Biblia, élőbb, mint valaha. Itt nem tankok vonulnak fel, nem repülőgépek százai húznak át felettünk a Ievegőégen, de a harc folyik. Páí apostolnak különösen a fogságból irt ievelei szédítő távlatokat adnak erről a világháborúról, amely a lelki világban tombol. Akik a Bibliában Isten igéjét látják, azok tudják, hogy ez a harc minden keresztyénre névé kötelező. Rólam, rólad, mindnyájunkról van szó. Oroszországban szolgáló tábori lelkészek és egyszerű közkatonák belátják, hogy ez a mostani világháború is piennyire beletartozik, csak egy részlete a nagy harcnak. Most jelent meg egy nagyon időszerű könyv a magyar könyvpiacon Dancsházy Sándor könyve: Az Egyház harca. Igen, a keresztyén egyház is egy nagy háborús szervezet. Megvan benne a fővezér: a Jézus Krisztus ; van célja : Isten országának a megvalósítása; vannak benne ellenállhatatlan fegyverek: a szolgálat és az imádság. Ennek a lelki világháborúnak egyik legismertebb hőséről, Pál apostolról szeretnék ez alkalommal néhány szót szólni, rámutatva arra, hogy Pál életében minő szerepet töltött be az imádság. Az imádkozó Pál apostol a tárgya felolvasásomnak. Pált általában nem ismeri a világ. Deissmann mutat rá nagy-munkájában, a Licht vom Osten című kötetében, hogy 1897—1898-ban a Berlini Tudományos Akadémia kiadásában megjelent egy, három kötetes munka, a Prosopographia Imperii Romani Saec. I., II., 111., amely terjedelmes munkában 8644 egyén nevét sorolják fel, akik ismeretesek, ama kor irodalmából, feliratokból. A nevek között Pál apostol nem fordul elő. És ez nem véletlen, a szerkesztők tudatosan hanyagolták elva plebeiusok végtelen sokaságát, akik az egyházi és jogi írók lapjain tömegesen találhatók. De azt kell mondanunk, hogy még a keresztyén egyház is kevéssé ismeri Pált. A reformáció idejében valóságos forradalom tört be a világba, amikor a reformátorok megérezték Pál nagyságát és rájuk ragadt valami Pál Krisztus-hitéből. Pál elevenen lobogó tüze felgyújtotta egész Európát abban az időben. Azt mondják némelyek, hogy a reformáció Pál munkája volt. Megfeledkeznek arról, hogy Pál nem magát prédikálta, hanem az Úr Jézust. Ma már némelyek azt állítják, hogy az új reformáció a János reformációja lesz. Mintha János is nem ugyanazt az Urat szolgálta volna, akit Pál szolgált. Akár Pál, akár János, akár a XVI. század, akár a XX. század, mind arról tesz bizonyságot, hogy Isten nem hagyta magára a világot, az idők teljességében elküldötte a Fiút és az apostoloktól kezdve el egészen a a XX. század legegyszerűbb egyháztagjáig, a hivők milliói boldogan vallják az angyalokkal együtt: méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Nem Pál és nem János a fontos, hanem az, akire ők is rámutatnak: Jézus az idvesség királya, szegény bűnösök menedéke, a mostani világháború vérzivatarában is szilárd kőszál, ennek a világnak egyetlen reménye. Az imádkozó Pálról lehet irni terjedelmes értekezéseket, mint ahogy Írtak is. Az egyik szerző pl. végig tanulmányozta az egész zsidó irodalmat, ezután sorra vette a klasszikus görög és római írókat, kiírta, amit azok az imádságról mondottak és megállapította, hogy Pál ffiennyit tanult mindenikből. Utána elővette a legpontosabb újszövetségi, görög nyelvű konkordanciákat és kiírta mindazokat a helyeket, ahol az imádságot jelentő görög szavak Pálnál találhatók. — Az élet egyik legfelségesebb megnyilvánulása statisztikává lett, arról vitázik, hogy az imádság az ex-őla-eig schemára hogy van felépítve. Ez a szerző nagy nehezen tud csak, sok hosszadalmas és nem egyszer végzetesen üres teoretizálás után eljutni a végeredményre, hogy Pál imádságai tulajdonképen a keresztyén Pál imádságai.1 Pál új ember, új teremtés lett a Krisztusban. Ránézve minden megújult. Krisztusban nyeri meg az ember minden képessége a tulajdonképpeni értékét, betetőzését és kivirágzását. Ezért fontos ránk nézve az imádkozó Pál. Vessünk néhány pillantást Pál imádságaira. Pál nem írt értekezést az imádság theologiájáról, nem maradt ránk imádságaiból összeállított gyűjtemény és mégis világosan áll előttünk, hogyan imádkozott Pál. Levelei azok az ablakok, melyeken keresztül imavilágába 1 Pál egyik legújabb és sokra értékelt életrajzírója, Nock A. D. harvardi tanár St. Paul, London 1938 c. müvében az imádkozó Pállal csak pár sorban, mellékesen foglalkozik. A tárgymutatóban a prayer szó elő sem fordul.
