Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1943-02-07 / 6. szám

28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943.----------------------j----------------------------------------------­lelki, vallásos élet kérdéseit egy fáradt kézlegyintéssel intézték el. Bizony e hősök is a hitnek fejedelmét és bevégezőjét, Jézust keresik és követik, ki az előtte lévő öröm helyett keresztet szenvedett; bizony az ő minden­napi életük is út a Golgotha felé, de út az Isten királyi székének jobbja felé is. Nézzétek honvédeink hitét test­véreim s példájukat követvén, legyetek férfiak, legyetek erősek! * Nem testi, hanem a lelki erő megtartását, sőt az abban való gyarapodást ajánlja az apostol hit által. Éspedig nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is, mert nincs férfi, sem nő Isten előtt, mert mi mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban. (Gál. 3 : 28.) Min­den erő Istené, a mi erőnk csak az Ö atyai kezének megragadása, az Ö hatalmas segítségében való gyer­meki bizodalom. Csak azok az igazán erősek, akik a hitben állhatatosak. És volt-e valaha embernek nagyobb szüksége lelkierőre, mint nekünk, egy elátkozott kor örvényben vergődő gyermekeinek ? Hiszen a habok nem egyszer szinte fejünk felett csapdosnak már össze. Egyre több erős, munkás kéz hiányzik a házból, pedig a tél most is szigorú, a fütetlen hajlék most is hideg, a kenyér is szűkös; minden óra, minden évszak nehéz, kenyérkereső munkát követel. Az éhes gyermekszájat nem lehet befogni ígérettel, a mezítelen lábacskát nem lehet betakargatni jószándékkal. Egyre szaporodik a fekete kendő és fekete fátyol is. Ha egy-egy játszó gyermekseregen széttekintünk, összeszorul szívünk, hiszen mintha valamennyi homlokán ott látnánk az ár­vaság bélyegét. Lehet-e itt kéz, mely le ne hulljon, erő, mely össze ne törjék? ! Lehet Atyámfiái!! . . . „Uram tarts meg minket, mert elveszünk !“ — sikoltották Jézus tanítványai a háborgó tengeren — „és Jézus megdor­­gálá a szeleket és a tengert és lön nagy csendesség“. (Máté 8 :25—26.) És a Krisztus tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz : ma is hatalmas, hogy megszabadítson. Minden lehetséges nekünk Krisztus által, ki megerősít minket. De csak akkor, ha minden mi dolgunk szere­­tetben megy végbe. * A szeretet Istentől van, sőt a szeretet maga Isten. Ez a szeretet jelentette ki magát a magas mennyekből az alacsony földre alászállott Fiúban, a testi ember pedig ez által emelkedhetik az istenfiuság magaslatára. A szeretet főbb az igazságnál, nagyobb a hitnél, több a tudománynál. A szeretetben minden parancsolat benne van; erős ez, mint a halál, kemény, mint a sír és nincs benne félelem, hanem az élet bizonyossága. Az egész újtestámentum a szeretet felséges himnusza, az evangéliumok gyönyörű hősköltemény, de valóság is arról a diadalmas szeretetről a karácsonyéji csillagtól a Golgota keresztjéig. Óh, Atyámfiái, ha az emberiség csak egy századrészét gyakorolná annak, amit ír és beszél a szeretetről: rég felépült volna már Isten­országa itt, amaz Ige szerint, hogy az Istenországa ti­­bennetek van. Minden mi dolgunk szeretetben menjen végbe, legyen a mi egész életünk a bennünk lakozó szeretet­nek bizonysága. Ha ezt az egész gyülekezetei, ezt a várost, a mi egész magyar nemzetünket a szeretet arany­szálai fűznék együvé, oly hatalmas és megvívhatatlan vár épülne itt, melyet a világvihar meg nem rendíthet, a vértenger örvényei el nem moshatnak, mert kősziklán épült. Szeressük a mi honvédeinket cselekedettel és valósággal, különösen pedig meg nem szűnő imádság­gal. Ezt az imádságot Isten angyalai arany pohárba gyűjtik és mint égi harmatot hullatják hőseink homlo­kára, a dermesztő fagyok között enyhítőszerül. Szeres­sük mindazokat, kik aggodalomtól, vagy fájdalomtól könnyes szemmel tekintenek a harcmezők felé, vagy keresik a magyar tejút új csillagait; szeressük az ön­megtagadásig menő áldozattal, amely ma nem is áldo­zat, hanem kötelesség. így építsük egy új, szebb, emberibb, keresztyénibb és boldogabb magyar jövendő templomát. A fundamen­tum Krisztus! Legyen az okos építés biztosítéka a vi­gyázat, az építőanyag a hit által lelkikővé .finomult ma­gyar név, erős magyar nemzet és emelkedjék e templom­fal fölé, mint aranykupola a szeretet, a kupola ormán pedig az egymást átölelő csillag és kereszt, a Megváltó születésének és önfeláldozásának örökkévaló szimbólumai; példázzák és hirdessék a magyar halhatatlanságot és életet. * Szeretettel kérlek pedig benneteket testvéreim, te­kintsétek és fogadjátok e beszédet dgy agg lelkipásztor Isten Igéjén felépült búcsújának, végrendeletének. A külső, a forma tudom, hogy hiányos és fogyatékos, de a foglalat, az Ige, aranynál és ezüstnél drágább, az egyetlen igazi érték a világon. Vajha az elhintett mag ne az útfélre, ne a köveshelyre és ne is a tövisek közé esett volna, hanem a Ti lelketek jó földébe és teremne ott gyümölcsöt harmincannyit, hatvanannyit, százannyit. Ámen. Medgyasszay Vince püspök 1943 február 1 -ével nyugalomba vonult. Január 31-én a 75 évet meghazudtoló frisseséggel és erővel hirdette a pápai templomban az örök evangéliumot, melynek hirdetésére mint lelkipásztor öt évtizeddel ezelőtt szent esküvel kötelezte magát. Háromnegyed évszázad elegendő idő, hogy vala­kit igazán megismerjünk. Medgyasszay Vince ötévtizedes lelkipásztori mun­kássága törés nélkül az evangéliumnak ugyanazt a szol­gáját mutatja, aki mint falusi lelkipásztor hű volt a keveseken és mint esperes, majd nyolc éven át püspök hű volt a nagyokban. A színtiszta református hitvallás alapján állt min­denkor. Bizonyságtevése elegyítetlen volt a világ ál­tudományától. Határozott zengéssel ragaszkodott az ősök meggyőződéséhez. Ez azonban nem tette őt ma­radivá. Mindig híve volt a józan, a múltra támaszkodó következetes haladásnak. Mély bölcseséggel, világos látással a kor ütőerén tartotta kezét, püspöki jelentései most utólag olvasva, sokszor megdöbbentő próféciáknak tűnnek fel, mert meglátta, hogy a világ Krisztus nélkül csak pusztulásba rohan. Közéleti munkásságát mindvégig a szolgálat jelle­mezte. Sohasem keresett hírt, dicsőséget, végezte hűsé­ges kitartással a rábizottakat. Istentől kapott nagy kiváltságnak tartotta és mint a szebb jövő biztató zálogát tekintette, hogy püspöksége alatt egymásután szentelhette fel Zalaegerszegtől fel Érsekújvárig a dunántúli kicsiny református templomo­kat, melyek bizonyságot tesznek népünk kinemalvó istenszeretetéről és egyházhűségéről. Keménykötésű magyar is; a nemzet ügye, bár a napi politikába nem avatkozott, rendkívül érdekelte és a hazai közélet eseményeit mindig az evangéliom szem­pontjából értékelte. Élete egyik legboldogabb élménye a honvédség kolozsvári bevonulása volt, melyen szívbeli örömmel vett részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom