Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-02-07 / 6. szám
28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1943.----------------------j----------------------------------------------lelki, vallásos élet kérdéseit egy fáradt kézlegyintéssel intézték el. Bizony e hősök is a hitnek fejedelmét és bevégezőjét, Jézust keresik és követik, ki az előtte lévő öröm helyett keresztet szenvedett; bizony az ő mindennapi életük is út a Golgotha felé, de út az Isten királyi székének jobbja felé is. Nézzétek honvédeink hitét testvéreim s példájukat követvén, legyetek férfiak, legyetek erősek! * Nem testi, hanem a lelki erő megtartását, sőt az abban való gyarapodást ajánlja az apostol hit által. Éspedig nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is, mert nincs férfi, sem nő Isten előtt, mert mi mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban. (Gál. 3 : 28.) Minden erő Istené, a mi erőnk csak az Ö atyai kezének megragadása, az Ö hatalmas segítségében való gyermeki bizodalom. Csak azok az igazán erősek, akik a hitben állhatatosak. És volt-e valaha embernek nagyobb szüksége lelkierőre, mint nekünk, egy elátkozott kor örvényben vergődő gyermekeinek ? Hiszen a habok nem egyszer szinte fejünk felett csapdosnak már össze. Egyre több erős, munkás kéz hiányzik a házból, pedig a tél most is szigorú, a fütetlen hajlék most is hideg, a kenyér is szűkös; minden óra, minden évszak nehéz, kenyérkereső munkát követel. Az éhes gyermekszájat nem lehet befogni ígérettel, a mezítelen lábacskát nem lehet betakargatni jószándékkal. Egyre szaporodik a fekete kendő és fekete fátyol is. Ha egy-egy játszó gyermekseregen széttekintünk, összeszorul szívünk, hiszen mintha valamennyi homlokán ott látnánk az árvaság bélyegét. Lehet-e itt kéz, mely le ne hulljon, erő, mely össze ne törjék? ! Lehet Atyámfiái!! . . . „Uram tarts meg minket, mert elveszünk !“ — sikoltották Jézus tanítványai a háborgó tengeren — „és Jézus megdorgálá a szeleket és a tengert és lön nagy csendesség“. (Máté 8 :25—26.) És a Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz : ma is hatalmas, hogy megszabadítson. Minden lehetséges nekünk Krisztus által, ki megerősít minket. De csak akkor, ha minden mi dolgunk szeretetben megy végbe. * A szeretet Istentől van, sőt a szeretet maga Isten. Ez a szeretet jelentette ki magát a magas mennyekből az alacsony földre alászállott Fiúban, a testi ember pedig ez által emelkedhetik az istenfiuság magaslatára. A szeretet főbb az igazságnál, nagyobb a hitnél, több a tudománynál. A szeretetben minden parancsolat benne van; erős ez, mint a halál, kemény, mint a sír és nincs benne félelem, hanem az élet bizonyossága. Az egész újtestámentum a szeretet felséges himnusza, az evangéliumok gyönyörű hősköltemény, de valóság is arról a diadalmas szeretetről a karácsonyéji csillagtól a Golgota keresztjéig. Óh, Atyámfiái, ha az emberiség csak egy századrészét gyakorolná annak, amit ír és beszél a szeretetről: rég felépült volna már Istenországa itt, amaz Ige szerint, hogy az Istenországa tibennetek van. Minden mi dolgunk szeretetben menjen végbe, legyen a mi egész életünk a bennünk lakozó szeretetnek bizonysága. Ha ezt az egész gyülekezetei, ezt a várost, a mi egész magyar nemzetünket a szeretet aranyszálai fűznék együvé, oly hatalmas és megvívhatatlan vár épülne itt, melyet a világvihar meg nem rendíthet, a vértenger örvényei el nem moshatnak, mert kősziklán épült. Szeressük a mi honvédeinket cselekedettel és valósággal, különösen pedig meg nem szűnő imádsággal. Ezt az imádságot Isten angyalai arany pohárba gyűjtik és mint égi harmatot hullatják hőseink homlokára, a dermesztő fagyok között enyhítőszerül. Szeressük mindazokat, kik aggodalomtól, vagy fájdalomtól könnyes szemmel tekintenek a harcmezők felé, vagy keresik a magyar tejút új csillagait; szeressük az önmegtagadásig menő áldozattal, amely ma nem is áldozat, hanem kötelesség. így építsük egy új, szebb, emberibb, keresztyénibb és boldogabb magyar jövendő templomát. A fundamentum Krisztus! Legyen az okos építés biztosítéka a vigyázat, az építőanyag a hit által lelkikővé .finomult magyar név, erős magyar nemzet és emelkedjék e templomfal fölé, mint aranykupola a szeretet, a kupola ormán pedig az egymást átölelő csillag és kereszt, a Megváltó születésének és önfeláldozásának örökkévaló szimbólumai; példázzák és hirdessék a magyar halhatatlanságot és életet. * Szeretettel kérlek pedig benneteket testvéreim, tekintsétek és fogadjátok e beszédet dgy agg lelkipásztor Isten Igéjén felépült búcsújának, végrendeletének. A külső, a forma tudom, hogy hiányos és fogyatékos, de a foglalat, az Ige, aranynál és ezüstnél drágább, az egyetlen igazi érték a világon. Vajha az elhintett mag ne az útfélre, ne a köveshelyre és ne is a tövisek közé esett volna, hanem a Ti lelketek jó földébe és teremne ott gyümölcsöt harmincannyit, hatvanannyit, százannyit. Ámen. Medgyasszay Vince püspök 1943 február 1 -ével nyugalomba vonult. Január 31-én a 75 évet meghazudtoló frisseséggel és erővel hirdette a pápai templomban az örök evangéliumot, melynek hirdetésére mint lelkipásztor öt évtizeddel ezelőtt szent esküvel kötelezte magát. Háromnegyed évszázad elegendő idő, hogy valakit igazán megismerjünk. Medgyasszay Vince ötévtizedes lelkipásztori munkássága törés nélkül az evangéliumnak ugyanazt a szolgáját mutatja, aki mint falusi lelkipásztor hű volt a keveseken és mint esperes, majd nyolc éven át püspök hű volt a nagyokban. A színtiszta református hitvallás alapján állt mindenkor. Bizonyságtevése elegyítetlen volt a világ áltudományától. Határozott zengéssel ragaszkodott az ősök meggyőződéséhez. Ez azonban nem tette őt maradivá. Mindig híve volt a józan, a múltra támaszkodó következetes haladásnak. Mély bölcseséggel, világos látással a kor ütőerén tartotta kezét, püspöki jelentései most utólag olvasva, sokszor megdöbbentő próféciáknak tűnnek fel, mert meglátta, hogy a világ Krisztus nélkül csak pusztulásba rohan. Közéleti munkásságát mindvégig a szolgálat jellemezte. Sohasem keresett hírt, dicsőséget, végezte hűséges kitartással a rábizottakat. Istentől kapott nagy kiváltságnak tartotta és mint a szebb jövő biztató zálogát tekintette, hogy püspöksége alatt egymásután szentelhette fel Zalaegerszegtől fel Érsekújvárig a dunántúli kicsiny református templomokat, melyek bizonyságot tesznek népünk kinemalvó istenszeretetéről és egyházhűségéről. Keménykötésű magyar is; a nemzet ügye, bár a napi politikába nem avatkozott, rendkívül érdekelte és a hazai közélet eseményeit mindig az evangéliom szempontjából értékelte. Élete egyik legboldogabb élménye a honvédség kolozsvári bevonulása volt, melyen szívbeli örömmel vett részt.
