Dunántúli Protestáns Lap, 1943 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1943-02-07 / 6. szám
1943. DUNÁNTOLI protestáns lap 29. oldal. Épen a Biblia örök alapján álló mély hite tette őt világosan látóvá. Ezért tudta igazán méltatni a nagy évfordulókat, elsiratni a nemzet és egyház halottait. Lelkészszentelési beszédei és imádságai példaképei maradnak a hasonló célú és tárgyú beszédeknek és imádságoknak. A főiskola minden ügye rendkívül érdekli őt, hisz ő is pápai diák volt és tudja, hogy mit jelent a pápai főiskola a dunántúli egyházkerület életében. Mint jó gazda, naponta megnézte mint haladt az építkezés és benső öröm volt számára, hogy a főiskola püspöksége alatt fejlődhetett, izmosodhatott. Mint ember melegszívű, ismeri az élet nehézségeit, sokszor találkozott a gyülekezetekben a szegénységgel és más nyomorúsággal. Ezért gyöngédszívü. Pápán a szegény gyermekek téli konyhájára mindig ő adott legtöbbet, mert naponként láthatta a nélkülöző gyermekek sárgult arcát. Lelkesedéssel karolta fel az erdélyi származású magyar gyermekek dunántúli nyaraltatását és boldog volt, hogy felhívása nagy viszhangot talált. Istennek adunk hálát, hogy Medgyasszay Vincét kerületünknek eddig megtartotta és kérjük Isten gazdag kegyelmét, áldja meg sok örömmel, testi-lelki békességgel a nyugalomban töltendő éveit is. Dr. Pongrácz József. Konfirmációi előkészítés a Vili. osztályban. írta és a belsősomogyi református egyházmegye valláspedagógia szemináriumában előadta: Szabó József alsósegesdi lelkipásztor Befejezésül legyen szabad leírni egy óra menetét: Lehetőleg áhítatos, bensőséges légkört teremtünk, vagy az iskolában, vagy a lelkészi hivatalban, körülmények szerint, vagy a gyülekezeti teremben. Gyerme- j kekkel kezdetném az éneket, a tárgyat bevezető éneket. Következik egy kötött szövegű ima, vagy mindig egy másik gyermek csendben önmagától indíttatva imádkozik. (Leányegyesületünkben ez bevált, mindig mindenki készül egy kis imádságra.) Csupán a tanév elő- és záró-óráján, az egész év munkájára segítséget kérőén, vagy hálaadón imádkozzék maga a katekhéta. Most j következzék az előző óra anyagának számonkérése. j Erre szükség van, hogy a számonkéréshez a tanuló j hozzászokjék. Továbbá, hogy a felelés teljesítménye feletti siker érzete emelhesse öntudatát, sikertelensége — esetleg — legye érzékenyebbé lelkiismeretét. Azért az óra elején, hogy terhétől megszabaduljon s az óra későbbi folyamán ne zavarja, ne izgassa a későbbi felelés kellemetlensége és izgalma és ne zavarja ezáltal a teljesmértékű figyelésben. Ez a feleltetés egypár hozzákapcsolódó mondat vagy kérdés adja az áthajlást és célkitűzést az új, megtárgyalandó problémához. A célkitűzéskor, vagy még az óra elején a kátét becsukatom és eltetetem. A pádon a Biblia, zsoltár esetleg jegyzetfüzet maradjon. így indulok el: mit mond a felvetett kérdésünkre a szentírás ? Megkérdezem a gyermekeket sorban : ki tudna fejből erre egy bibliai igét mondani ? vagy a Bibliából kikeresni ? (Ismétlem a bibliai jártasságot.) Melyik zsoltár vagy dicséret fejezi ki legmegközelítőbben ezt a gondolatot? Ha nem megy, a katekhéta mond egy igét, melyet előbb a gyermekek keresnek ki, ha nem tudják, közösen keresik ki. Párhuzamos helyeket megkeresni. (Tavaly előre kikerestettem otthon a gyermekekkel, de az óra veszített együttmunkálkodó hatásából.) Kérdve kifejtően rávezetem a gyermekeket azokra a szavakra, amelyek, a Szentírás alapján a feltett kérdésre a legjobb választ adják. Ezeket a szavakat felírom, vagy iratom a táblára, esetleg a füzetbe írják. Ügy fogalmaztatom meg a mondatokat, hogy majd a káté szövegében ne kelljen ismeretlen fogaimat találniok. Minden erőszakolás nélkül közel jöttem a káté szövegéhez, melyet e gyűjtő munka végén elővetetek s akkor a gyermekekkel a saját szövegüket egybevettetem s mikor a csodálkozás kitör a lelkűkből, akkor rámutatok, hogy ime hitvalló őseink, a reformátorok is így jöttek rá, mikor lelkűk nagy kérdéseivel Istenhez fordultak, hogy Ő kegyelmesen igéje által feleljen. Ezt elég néhányszor mondani nékik, hogy apáik is ezekkel tettek hitet a gyülekezet előtt a konfirmációjukkor, hogy reformátor őseink üldöztetéseik és szenvedéseik közepette is ezt vallották, gályarab őseink a láncok csörgése közt is visszhangzani vélték, hogy évszázadok óta, minden református így kapta Istentől a kijelentést, így fogalmazta meg, így tanulta be, hogy soha el ne feledje, soha meg ne tagadja. Belátja a gyermek, hogy lelki kérdéseinkre nem ember, hanem maga Isten felel, és a káté szövege Isten törvényének foglalata, summája, kivonata, ha másodlagos is a Biblia mellett, mégis érdemes a tanulásra, mert egyetlen í tétele sincs, amely ne a Szentíráson alapulna. — Ügye| lek, hogy az ószövetség kijelentéseit az újszövetség j megvilágításában fogjuk fel. Pl. a tízparancsolatnál az , ószövetségi magyarázatot ismertetjük, de feltétlenül rá- I mutatok minden alkalommal, hogy Urunk Jézus ezt | mennyire elmélyítette. Feladom a leckét, énekelünk, I imádkozunk. A gyermekkel azért kezdetem az éneket, 1 hogy ezzel odalopjuk a gyermek leikébe, hogy az énekkezdés nem is olyan nagy dolog, amit csak a kántor tehet, otthon, a még szokásos halotti virrasztóban, vagy kívánatos házi-istentiszteletek alkalmával a gyermek is, vagy bárki jó énekes elkezdheti. Ha nem reí. iskolába járt, vagy áttérőt, így vallásunkat, a Bibliát nem ismerő konfirmandust készítenék elő, ott a katekhéta szabadon, szemléletesen mondjon el, idevonatkozó bibliai történetet, vagy jézusi példázatot, keressék ki együtt a Bibliából és ez legyen a hangulatkeltés, célkitűzés. A szavak leírása, vagy Íratása után - még nem jutottam el módszeres eljárásom végére. Eddig ugyanis elértük azt, hogy a gyermek tisztán, világosan látja, hogy a káté igazságai a szentírás kijelentésein alapulnak s ezeket az igazságokat alaposan érti. Azt is tudják, hogy a történelem folyamán mily sokszor érvényesültek, emberi lelkeket formáltak át, azonban most állunk a legkényesebb kérdésnél ! Miként tehetem a református egyház minden eddigi tagjának, református atyáinknak hitvallását tanítványom személyes, őszinte, sajátjaként érzett hitvallásává? Élményt kell kelteni, melyet csak Isten végezhet el tanítványom lelkében. Mégis úgy érézzük, hogy Isten a katekhétát inunkatársúl fogadta és rajta keresztül nagy dolgokat művelhet. A katekhétának pedig ebben a kérdésben is legfőbb tanácsadója a Szentírás. Jézus mindig személyes ráhatásával támasztott élményt. Mikor Keresztelő Jánostól hazatérőben András lakására kísérte Jézust, nem tudjuk, hogy mit és hogyan beszélt vele, csak annyit tudunk, hogy valami csodálatos örömújongással viszi a hírt Péternek: „megtaláltam a Messiást!“ Csodálatos élmény! De ilyen lehetett a többi tanítvány, a bűnös asszony, a parázna nő, az ördöngős, Nikodémus, az egyik lator, Saul találkozása is. Majdnem mindig belső lelki megrendüléssel kezdődött, megtéréssel, újjászületéssel, boldog hálaadó élettel végződött. Krisztus eme módszere követésére nincs a világirodalomban jobb a református embernek, mint a Heidelbergi Káté. Mindjárt a káté elején ott van az ember bűnössége, nyomorúsága, s
